Nemzeti rutin – Avagy hova tűnnek el mindig a kokárdák?

Minden évben megfogadom, hogy biztonságos, könnyen észben tartható helyre teszem el a kokárdákat. Minden évben ki is nevezek nekik egy fix helyet. És persze minden évben jól el is felejtem, hová tettem ezeket a huncut jelképeket. Idén sem volt másként. Valahogy mindig...

A világ hét csodája szerintem

Vannak dolgok, amelyekért nem győzök elég hálás lenni az alkotónak, vagy fel-, illetve kitalálónak, a Jóistennek, esetleg bárminek, ami érintett benne. Mert hogy jó pár ilyen “találmány” van, én pedig minden egyes alkalommal hálálkodom értük. De tényleg. Most...

Nagytakarítás pápai áldás nélkül

Kapcsolgattam a tévét, mert egyszerűen semmi máshoz nem volt kedvem, és mert szoptatás alatt vagy olvasok, vagy bámulok magam elé. Esetleg kokettálok a picivel, ha vevő rám is és nemcsak a kajára, de most marhára nem érdekeltem őt. Hát nyomogatni kezdtem a...

Bicskafeszt bunkóknak

Mozizni járok a lakhelyem egyik zárt csoportjába. És ha szeretném a pattogatott kukoricát, azt is zabálnám közben, annyira magával ragadó az a fórum. Nagy ritkán – segítő szándékkal – időnként hozzászólok egy-egy vitához, mielőtt nagyon eldurvulnának a dolgok, és...

“Neked 20 forint semmi, de nekem egy vacsora lehet.”

Minden reggel nagyon kíváncsian ébredek fel, vajon mit dob nekem aznapra az élet. Pontosabban milyen témát, amiről írni fogok. Mert ugyan van talonban mindig jó pár, de – hangulatember lévén – azt vetem papírra, ami éppen nagyon foglalkoztat. Vagy csak éppen előttem...

Pin It on Pinterest