Nem húzom az idődet hosszú bevezetővel. Mondom, mi volt az a 4 dolog, amelyet a héten megtettem azért, hogy jobban érezzem magam. Hogy erre miért volt szükség, azt a Facebook-oldalamon megírtam, nyugodtan kattints át a cikk után.
1. Dafke bejutok a fürdőszobába akkor, amikor nekem jó.
Mindig is reggeli zuhanyos voltam, de mióta három gyermekkel osztozom a fürdőszobán, a legváratlanabb időpontokban tudok csak megmosakodni. Ezzel nem is lenne baj, tök menő délben venni egy forró fürdőt, de mivel nekem a rendszeresség sokat segít, és minden spontaneitás mellett szükségem van mankókra is, ezen a héten visszatértem a reggeli zuhanyhoz. Ha volt valaki odabent, ha nem.
2. Minden napra egy szoknya.
Soha nem voltam szoknyás, de mindig is volt egy-két darabom, mióta rájöttem, hogy az remekül el tudja rejteni a vastag combokat. Ami miatt azonban mostanság még meg is szerettem ezt a ruhafélét, az a suhanás érzése. Egyszerűen imádom, ahogyan vonulni lehet benne. Ne kérdezd, miért, fogalmam sincs. Az is a szoknya velejárója, hogy az ember lánya automatikusan másként – értsd: nőiesebben – viselkedik benne. Ezen a héten tehát volt rajtam rövidebb, hosszabb, bővebb, szűkebb, mindezt azért, csak hogy érezzem a lágyságot. Cuki elefántként is. Jólesett, erősebbnek, legyőzhetetlennek és még vonzónak is éreztem magam.
3. A fekete és szürke minimalizálása.
A színeket nagyon szeretem, azt hiszem, tudom is, melyek állnak nekem igazán jól, ám ha nem vagyok toppon, továbbra is hajlamos vagyok biztonsági játékot játszani. Nem beszélve arról, hogy mivel itthonról dolgozom és az ovi is a szomszéd házban van, a napok többségében tökéletesen megelégszem a fekete vagy a szürke melegítőmmel. Ezen a héten azonban félretettem kényelmes ruhadarabjaimat, és minden egyes nap rendesen felöltöztem (lásd fenti kép). Csak ez az apróság megadta nekem azt az érzést, hogy elkezdődött egy új nap, amely remélhetőleg sok izgalmas pillanatot tartogat. Az egészben az volt az érdekes, hogy minden napom olyan volt, mint amúgy mindig: ugyanazok a teendők, feladatok, beosztás. A hangulatomat azonban nem lehetett összehasonlítani az előző hetivel. Energiát éreztem. Energiát annak köszönhetően, hogy megtiszteltem magam. Sőt, így estére a melegítő is sokkal jobban esett, igazán puha érzés volt. Hiába, ha valamit túl sokszor csinálunk, előbb-utóbb nem értékeljük annak valódi lényegét. Értem most ezalatt a jogging kényelmét is.
4. Szemkontaktus forever
Az utóbbi hónapokban megint sikerült teljesen bezárnom, és inkább a falakat vagy a járdaszegélyt bámulva közlekednem. Ezen a héten azonban belenéztem az emberek szemébe is, aminek következtében automatikusan rámosolyogtam boldog-boldogtalanra, és annyi mosolyt kaptam vissza, hogy csak na. Gondolom, nem kell részleteznem, ez milyen pozitív hatással van az emberre. Ráadásul volt, aki felajánlotta, hogy hoz nekem a boltból valamit, ha elfelejtettem volna bevásárolni, mástól ajándékba kaptam egy régi videókamerát, amely talán még működik, sokak pedig hagyják, hogy megszeretgessem a kutyájukat. Tényleg csak egy mosoly miatt. Próbáld ki!
De ennyi „vállalás” az öntuning első hetére nekem elég is volt, mert hiszed vagy sem, a fentiek minden napi betartása, ha nem vagy hozzászokva a home office miatt, nem is olyan könnyű. Most a feladatom az, hogy ezeket valahogyan megszokássá tegyem, adaptáljam, eggyé váljak velük, blabla, és apránként egy-egy extra lépést hozzájuk tegyek.
Ilyen öntuning-feladat lesz többek között, hogy újra eljussak színházba, művészmoziba, kiállításra és egy könyvbemutatóra a nyáron. Hogy mi hogyan fog sikerülni, arról igyekszem hetente-kéthetente beszámolni. Addig is kövess mindenhol. Jó lesz.