Magam megerősítését szellemi téren folytattam, avagy amellett, hogy igyekeztem továbbra is nő maradni, adtam egy kis tuningot a lelkemnek-agyamnak is. Ez ugyan a címben írtaknak ellentmondani látszik, de a beszámoló végére megérted, mi van. Az első részben írtam, hogy a heti céljaim között szerepelt kiállítás és mozi is, valamint hogy olvashassak könyveket, de nem gondoltam komolyan, hogy ezt tényleg meg is tudom valósítani.
Hatalmas szerencse, hogy a Józsefvárosban egymást érik a kulturális események, így tényleg voltam kiállításon, megnéztem egy filmet egy különleges helyszínen és “loptam” könyvet a nagybátyámtól is.
Öntuning a nyóckerben
Déri Miklós fotókiállítására esett a választásom, mert nagyon fekszik nekem a stílusa. A nyóckeres képanyagát nézhettem meg a Rákóczi téren, és igyekeztem az eseményt az ő alkotásainak szellemében magamnak is megörökíteni. Ez az önként vállalt projektem olyannyira feldobott, hogy kifejezetten jól éreztem magam. Még a barátnőmet is lerángattam az erkélyéről, na, nem szó szerint, de mégis, és együtt elmentünk turizni.
Ennek elsősorban nem a ruhaszerzés volt a célja, hanem hogy adományunkkal a Láthatatlan tanoda működését segítsük. Az más kérdés, hogy négy igen színes darabot be tudtam szerezni, és Juditommal is nagyokat nevettünk próbálgatás közben. Csak azt sajnáltam, hogy az a bizonyos rózsaszín napszemüveg nem állt jól nekem. Lecsaptam volna rá szívesen.
És hogy mi volt a mozi és a könyv? Ez utóbbi egy Janikovszky mű, „A lemez két oldala”, amelyet színházban is szívesen megnéznék, anno volt is rá jegyem, csak anyai kötelességeim miatt lehetőségem nem. Most viszont nekiálltam olvasni. Mivel külön jelenetekből áll a mű, pont nekem való, hiszen nagyon kevés időm van. Éppen ezért bevittem magammal a könyvet a kádba is, mondván egy fürdés + tíz oldal = tökéletes kombó.
A film viszont egy olyan alkotás volt, amelyről eddig alig tudtam valamit: 3000 számozott darab. Annyira erős, hatásos, hogy még most sem tudom megfogalmazni, mit adott nekem, milyen gondolatokat ébresztett bennem. A cigányokról/romákról szól, vagy épp rólunk, akik nem azok, de valahogyan viszonyulunk a kérdéshez. Szóval passz. Többször nézős.
Extra feladat a hétre
A hetet tehát olyan szempontból mindenképp sikeresnek minősíthetem, hogy végre volt lehetőségem kulturálódni, új dolgokat megismerni, de olyan szempontból is, hogy nem hagytam abba az előző héten tanultakat. Behoztam azonban még egy további újítást, Zsófinak, a terapeutámnak köszönhetően. Eddig is igyekeztem odafigyelni arra (pánikos lévén), hogy ne felejtsek el lélegezni, Zsófi azonban megmutatta, hogyan tegyem ezt másként. Nem a levegőbeszívásra kell ugyanis koncentrálnom (nagyon sokszor nem kapok levegőt, ha gondom van), hanem a kilélegzésre. Addig kell kifújnom a levegőt, amíg a tüdőm „össze nem szottyad”, hogy ténylegesen legyen helye a friss oxigénnek. Ha hiszed-ha nem, így szinte azonnal bejut a levegő, ami korábban csak a hatodik-hetedik lélegzetvételre sikerült.
Tudod, ha rossz dolgokról kell beszélnem (pl. a nárcisztikus személyiségzavaros emberekkel való kapcsolataimról) vagy valami sokkoló hírt kapok, azonnal „fulladozom”, zsibbadok, ezzel a fordított koncentrációs légzéssel viszont csodás módon nagyon gyorsan helyre tudom hozni magam. Kaptam imaginációs házit is emellé, azaz el kell képzelnem magam egy olyan helyre, ahol mindig jó, ahol van elég levegő, ahol érzem a csít. Nálam ez egy magaslat, vagy egy kitárt ablak a zöldben. Amikor testi fájdalmat érzek (gyomorgörcs, karzsibbadás, fejfájás), ezt a képet kell előhívnom.
Mindkét feladatnak az a célja, hogy ne agyaljak. Zsófi konkrétan megtiltotta a gondolkozást. Tilos azon agyalnom, megint miért kapódott össze mindenem, miért érzek kisebb vagy nagyobb fájdalmakat a testemben. Csak arra szabad fókuszálnom, hogy elmulasszam a tüneteket. Az okokat nem kereshetem, főleg, mert amúgy is tudom, agyalással pedig úgysem múlik el semmi. Szóval kilélegzés és kedvenc kép előhívása. Ez a feladat, és bakker, működik. Ahogy Zsófi mondta: “Ha a test jól van, automatikusan jobban leszel te is. Azt ugyanis könnyebb irányítani.”
A következő hetek témája éppen ezért ennek a rutinná tétele lesz.