Szerző: davida | 2017 márc 23 | (B)anyaságok, Közélet
Mióta a férjem hazaállított a vágyott hordozókendőmmel (kemény két napja), újra egésznek érzem magam. Világéletemben hátizsákos típus voltam, mert alapvető szempont volt, hogy mindkét kezem szabad legyen. Ugyanilyen megfontolásból barátkoztam meg anno a kendőkkel is....
Szerző: davida | 2017 márc 21 | (B)anyaságok
Vége az aranyéletnek, a kisbabám öntudatra ébredt: rájött, hogy fontos szerepet tölt be az életünkben és ennek megfelelően úgy döntött, bepróbálkozik. Csak hogy nem tudja még, kivel is kezdett ki! Mielőtt még hazajöttünk volna a kórházból, felkészítettem a családot,...
Szerző: davida | 2017 márc 20 | (B)anyaságok
Amikor még csak egy gyermekes anyuka voltam, nagyon nem szerettem játszótérre menni, mert egy idő után mindig a többi anyuka gyűrűjében találtam magam. Ez – ugye – csak azért rossz, mert – tisztelet a kivételnek – kénytelen vagy a babákkal kapcsolatos témákat...
Szerző: davida | 2017 márc 18 | Miazmás
Piciként még viszonylag higgadtabb gyerkőc voltam, nyugodt, békés életet éltem, egyedül a doktor bácsi jelenléte tudott halálra stresszelni. Olyankor ordítással és toporzékolással, esetlegesen a sarokba meneküléssel oldottam a felgyülemlett feszültséget, vagyis simán...
Szerző: davida | 2017 márc 13 | (B)anyaságok
Valamikor a terhességem vége felé írtam arról, hogy mennyire utálom a várandós állapotot, és ezt most sem gondolom másként. Amit azonban elfelejtettem a nyolc év kihagyás miatt, hogy a gyermekágyas szakasz sem leányálom. Mert bizony hiába van itt végre a pici, az...
