Az összehasonlítások korát élem. És nem óhatatlanul, hanem direkt. Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor számot vet az addigi dolgaival, megnézi, hol tart, megpróbálja kitalálni, hogy merre tovább, és mindezek mellett hasonlítgat. Ahogy telnek az évek, folyamatosan bővül az a lista, amelyet ilyenkor elő lehet kapni, és amelyből kiindulva sokkal jobban le lehet szűkíteni a kört: mi az, amit biztosan nem akarunk már.
Érdemes-e hasonlítgatni?
Szokták mondani, hogy az összehasonlítgatásoknak nincs értelme, de én ezzel nem értek egyet:
- Igenis, hasonlítom magam másokhoz;
- hasonlítom a jelenlegi életeseményeimet a korábbaikhoz;
- hasonlítom a felfogásomat az ifjúkorihoz és
- hasonlítom a lelki megnyilvánulásaimat is a különböző szituációkban megéltekhez.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy rosszabbnak vagy gyengébbnek akarom magam látni, és úgy hasonlítgatok, hogy „bárcsak olyan lennék, mint ő vagy ő, bárcsak úgy cselekednék/cselekedtem volna, mint körülöttem mindenki”, hanem igyekszem a tanulságot levonni és valóban meghatározni, hogy mit akarok. Ez a része viszont nehéz, és – szerintem te is egyetértesz – azt sokkal könnyebb definiálni, hogy mit nem akarunk.
Neki is álltam listát írni (pedig esküszöm, a kommunikációs megbízásaimon kívül ilyet soha nem csinálok), és elég jól haladok. Először csoportokat állítottam fel, jobban mondva kategóriákat:
Mit nem akarok
- a magánéletemben,
- a munkámban,
- a személyiségjegyeimben,
- az életkörülményeimben?
Ez a négyes egy nagyon klassz alap az elinduláshoz. Elmondom, hol állok most:
Mit nem akarok a magánéletemben?
- Megalázkodni,
- meghasonulni,
- magyarázkodni,
- mártírkodni,
- elveszíteni a személyiségemet,
- szomorkodni,
- állandóan bólogatni,
- sokat sírni,
- félni vagy tartani másoktól.
Mit nem akarok a munkámban?
- Olyan ügyfeleket, akiknek magyarázkodni kell;
- olyan ügyfeleket, akiket nógatni kell;
- olyan ügyfeleket, akikkel nem vagyunk egy hullámhosszon,
- olyan munkákat, amelyeknek fáj nekiülni;
- olyan „gépparkot”, amellyel kínszenvedés dolgozni;
- olyan körülményeket, ahol nem lehet elmélyedni.
Mit nem akarok a személyiségjegyeimben?
- Nem akarok többé önbizalomhiányos lenni;
- nem akarok többé testképzavaros lenni;
- nem akarok többé felelőtlenül gondolkodni (ez nem egyelő a spontaneitás elveszítésével);
- nem akarok többé szétszórt lenni;
- nem akarok többé ideges lenni;
- nem akarok többé okkal vagy ok nélkül depresszióba zuhanni (itt egy teszt hozzá);
- nem akarok túl kemény és nyers lenni;
- nem akarok flegma lenni, és felsorolhatnám az össze negatív emberi tulajdonságot, amilyen szerintem egyébként nem vagyok, de nem is szeretnék olyan lenni.
Mit nem akarok az életkörülményeimben?
- Nem akarok mélyszegénységben élni;
- nem akarok hónap végén filléreket számolgatni;
- nem akarok fedél nélkül maradni;
- nem akarok idő előtt (amíg a gyermekeimet biztonságban nem tudhatom) súlyosan megbetegedni, lebénulni, kómába esni, azaz tehetetlenné válni.
Tipp neked
Ha ezeket te is megválaszolgatod magadnak, közben – biztos vagyok benne – nagyon sokszor be fog ugrani, hogy mit is szeretnél valójában.
Velem is ez történt a lista írása közben, és ha lesz időm, majd biztosan fogom is folytatni, mert remek iránymutató. Akkor is, ha csak 40 napunk van hátra, akkor is, ha negyven év. Mert minden napot úgy kell megélnünk, hogy elégedetten hajthassuk nyugalomra a fejünket. Elégedetten, hogy nem önmagunkat meghazudtolva éltünk. Már „csak” tartani kell majd magunkat ahhoz, amit így „eredményül kapunk”. Ez lesz a legnehezebb, de meg fogja érni a fáradtságot.