Szerző: davida | 2017 márc 17 | Miazmás
Ha már tegnap comingoutoltam a depressziómmal (bocsánat, csak ki akartam próbálni, milyen érzés leírni ezt az olyannyira divatos borzalmat… de semmilyen), most folytatom a sort, hiszen messze nemcsak annyira vagyok hülye, mint, amennyit elárultam eddig. Nem, tele...
Szerző: davida | 2017 márc 12 | (B)anyaságok
Ez a hétvége a gyerekeknek apás lett volna, de a kisfiam egy csodás hányós-hasmenéses vírussal itthon maradt. Konkrétan ezzel fogadott a kórházból hazaérkezvén. Hogy is kezdődhetne újdonsült gyermekem itthoni élete másként, mint egy beteg báty mellett. Fel is néztem...
Szerző: davida | 2017 márc 1 | Miazmás
Készülök a szülésre, és így kicsit elmerengtem a hibáimon. Elsősorban azokon, amelyeket nőként követtem el. Remélem, nem leszek túl elvont, de annyira fáj a hátam, hogy most nem igazán vagyok vicces kedvemben. Hiszek ugyanis a vörös fonálban. Nem, nem a kabbalista...
Szerző: davida | 2016 dec 24 | Miazmás
Nos, Drágáim, itt a vége, fuss el véle. A hó is leesett, a Szenteste is eljött, aludtam egy huzamban nyolc órát, mintha lenne egy kis hangom is már, ideje hát, hogy befejezzem ezt a 24 napos asszociációs játékot. Jó volt, élveztem. Adódtak persze olyan esték, amikor...
Szerző: davida | 2016 dec 23 | Miazmás
23. mondat: “Nem könnyű a léleknek hozzászoknia egy zárt, nagyon korlátozott és nagyon korlátozó testhez.” Ó, anyám, mennyire igaz is ez. Már kölyökként is sokszor kívántam, bárcsak lehetnék egyszerre több helyen, bárcsak kirepülhetnék a testemből, hogy...
