Szandtner Danit több mint 25 éve ismerem. Ha annak idején nem lógtam volna el a Sziget Fesztiválra, ma biztosan nem néztem volna meg a filmjét. De megnéztem, és jól tettem. Erről és a halálról beszélgettem vele a Végstádium című film kapcsán, amelynek producere, operatőre és alkotótársa.
A filmet beválogatták a 17. Verzió Filmfesztiválra, amely még november 22-ig tart, és amelyet bárki követhethet online. Ez Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja; ennek keretein belül néztem meg itthonról Gaal Ilona, a Magyar Hospice Alapítvány önkéntes kommunikációs tanácsadója és Wizner Balázs szociológus, dokumentumfilm-készítő filmjét. Még éppen a film záróakkordjai mentek, amikor Dani felhívott. Azonnal ki is faggattam.
Miért forgattatok filmet egy haldokló férfiról?
Balázs szólt, hogy ráérek-e interjút készíteni. Amikor megtudtam, hogy a Magyar Hospice Alapítványban egy beteg férfival fogunk beszélgetni, azonnal igent mondtam. Ott találkoztunk Tamással, aki végstádiumos rákos beteg volt.
A dokumentumfilmben az utolsó 3 napját mutatjátok meg. Hogy-hogy beleegyezett a forgatásba?
Tamás azon kevesek egyike, aki tabuk nélkül élt és a halálát is így kezelte. Az ő búcsúja sokaknak segíthet elfogadni az elmúlás szükségszerűségét. Azzal, hogy megengedte nekünk a forgatást, nagy szolgálatot tett az ittmaradóknak. Amikor elkezdtünk dolgozni, természetesen nem tudtuk, mennyi időt tölthetünk vele; hogy ez 3 nap, 1 hét, 1 hónap lesz-e, az nyitott kérdés volt.
Milyen érzések kavarogtak benned a film készítése közben?
Hááát, nem volt egyszerű. Mi sem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan történik minden. Emlékszem, amikor Tamásnak az egyik nap mondtam, hogy majd holnap jövünk, azt mondta, siessünk. És igaza lett. Az élete utolsó 3 napját volt lehetősége velünk és a filmen keresztül most mindenkivel megosztani. A halála után még visszamentünk forgatni a hospice házba, elmentünk a temetésre, illetve a család életének a helyszíneire. Összeségében megrázó és felemelő élmény volt egyszerre.
Három éve veszítetted el az édesapádat, igaz?
Igen. Életének utolsó hónapjában végig együtt voltunk. Most, a Végstádium forgatása alatt ez az otthoni élmény segített jobban jelen lenni. Tamás nyíltan és nagyon nyugodtan tudott a halálról beszélni, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Ahogy a filmben az egyik lánya is mondja, tényleg megnyugvás volt benne. Nem pánikolt, nem idegeskedett, hogy mi lesz majd a családjával, hogyan boldogulnak majd nélküle tovább. Higgadt maradt mindvégig.
Hogyan lehetséges ez? Úgy gondolnám, hogy a hit erős „fegyver” ebben is, de Tamás nem volt vallásos.
Tamásnak is volt hite, csak nem abban az értelemben, ahogy gondolod. Az elfogadás és a szerető közeg sokat segít abban, hogy az ember méltósággal elmehessen. Nekünk pedig, hiszem, meg kell engednünk magunknak a gyászt. Meg kell élnünk. Ha csak elsöpörjük, ha nem engedjük fájni, azzal ártunk magunknak. Szerencsés az az ember, aki tud a saját szeretteivel a halálról, akár a saját haláláról is beszélgetni. Ezért is vagyok nagyon hálás Tamásnak, a családjának, az alkotótársaimnak és a Magyar Hospice Alapítvány dolgozóinak, hogy együtt tudtunk működni és létrehozhattuk ezt a filmet erről a nehéz témáról.
***
A Végstádium című filmet a következőképpen tudod megnézni
- November november 22-én éjfélig egy saját felhasználói fiók létrehozása után a verzio.org oldalon. (November 20-án éjfélig értékelheted is csillagokkal itt.)
- A fesztiválon szereplő filmeket nem fix időpontban vetítik, jegyváltásra bármikor lehetőséged van a filmfesztivál ideje alatt.
- Ha elindítod a filmet, egy teljes napod van a megnézésére, vagy az újranézésére.
Végezetül álljanak itt Gaál Ilona szavai a Végstádiumról, amelyekkel csak egyetérteni tudok:
“Nagyon örülnék, ha ezt a filmet minél többen megnéznék. Látnák, hogy mennyire értékes idő az élet legvége, és hogy mennyit tudnak adni a családtagok egymásnak, ha nem félnek kimondani: hamarosan itt az élet vége. Látnák, hogy a halál közelében is van öröm, és látnák, hogy nem csak fájdalomtól teljesen elgyötörten lehet tölteni az utolsó napokat. Kicsit tartottam attól, mikor leültünk megnézni a filmet, hogy megríkat, hogy nagyon nehéz lesz, de nem. Felemelő film.”
A Végstádium című filmről a 168 óra e heti számában is olvashatsz egy interjút Gaál Ilonával és Wizner Balázzsal, ezen a linken pedig megtekintheted Teszler Tamás filmes szakember beszélgetését az alkotókkal.