Mindig is hangoztattam, hogy örülök, hogy sosem voltunk gazdagok: így megtanultam beosztani az ételt, takarékoskodni az árammal, tudok fát vágni, kézzel mosni, főzni, és pénzt beosztani. Éppen emiatt egy percig sem pánikoltam, amikor megjelent a koronavírus, és nem fosztottam ki egy boltot sem. Megismertem ugyanis az online világot, és a kezdetektől fogva mindent, amit csak lehet neten keresztül intézek. Most mindennek a tudásnak hasznát is vehetem majd, ha végre fent meghozzák a szerintem egyetlen épkézláb döntést, a közintézmények egyetemes bezárását.
Az én logikám ugyanis az, hogy ha most 2-3 hétig mindenki otthon maradna, ez alatt az idő alatt kiderülne, ki beteg és ki nem. A betegek bekerülhetnének kórházba, megkapnák a kezelést, aztán minden szépen visszaállhatna a régi kerékvágásba. Amíg azonban a legnagyobb forgalmú és igenis legnagyobb érintettségű intézmények (bölcsik, ovik, iskolák) nyitva vannak, minden generáció jelen van az érintkezésben, még ha csak közvetlenül is. Ezt nem is magyaráznám tovább, szerintem egyértelmű.
A kérdés inkább az, hogy meg lehet-e így fékezni a vírust? Hogy mi lesz a boltokkal? Azok is zárjanak be vagy sem? És a posták, az orvosi rendelők? Azok, akik ott dolgoznak, otthon maradhatnak? És ha igen, hogyan lesz ellátás?
Általános (laikus) ötletek járvány idejére
- Erre kellene kötelezővé tenni a maszkokat, amelyeket – ugyebár – nem kapni, de ha lenne egy ilyen általános rendelet fentről, akkor valószínűleg meglenne a szükséges mennyiségű védőfelszerelés is…
- A boltokban – ahogy Kínában is – ki kell tenni a fertőtlenítőket, és mindenki csak annak használata után mehetne be, sőt akár jöhetne is ki.
- A boltban nem kell érintkezni az eladóval (ha az árut átvesszük, a fertőtlenített kezek miatt ez nem lehet gond), csak azt kell betartani, hogy mi se betegen menjünk bevásárolni.
- A közösségeknek össze kellene fognia – erre már láttam kezdeményezéseket – és a fiatalabbak, erősek bevásárolhatnának, ügyet intézhetnek a gyengébbeknek, idősebbeknek.
- Itt lenne az ideje annak is, hogy újra előkerüljön a nethasználat, a banki és egyéb tranzakciók lebonyolításának átismétlése vagy megtanítása azoknak, akik nem tudják. Ezt is meg lehet online valósítani, hiszen számos olyan app van, amelyen keresztül taníthatunk.
Apropó tanítás.
Mi van, ha bezárnak az iskolák?
Ha bezárnak a sulik, akkor nagy valószínűséggel nyáron kell majd a diákoknak pótolniuk. (Én persze amellett lennék, hogy inkább csökkentsük azt a rohadt sok tananyagot, de tudom, hogy ezt még egy világméretű vírus sem tudja itthon elérni; maradjunk hát a realitásoknál.) Úgy vagyok ezzel viszont, hogy inkább plusz 2 hét nyári suli, mint akár 2 teljes hónap vagy nagyobb mértékű megbetegedés.
Nem beszélve arról, hogy ha minden iskola elkezdene online (is) tanítani, nem is lenne rossz. Nem azonnali e-learning tananyagokra gondolok, hanem online konzultációkra akár osztályszinten is. Én így (is) dolgozom, és tanítok másoknak kommunikációt, tehát tudom, hogy működhet. Persze itt valószínűleg megszólalna a bürokrácia, viszont éppen azért vannak olyan online programok, amelyekkel fel lehet venni minden egyes órát, ahol közben lehet látni egymást, ahol közben meg lehet osztani a képernyőt (ergo a tananyagot is).
Más előkészületet igényel így a tanóra, belátom, de különösebb számítógépes ismereteket nem követel meg. Nekem is mindössze 5 percet tartott elsajátítani ezt a fajta oktatást. Csak akarni kell.
Ugyanakkor tudom, hogy nem ez jelenti most a legnagyobb gondot az országban.
Mi lesz az egyéni vállalkozókkal?
Mindenhol azt látom, hogy az emberek a pénzükért aggódnak (eddig az éhenhalástól féltek, most a szegénységtől), hogy a vállalkozóknak hatalmas kiesésekkel kell számolniuk, hogy az emberek tartanak attól, hogy nem tudják eltartani a családjukat. Megértem. Nekem sem egyszerűbb. Ha pedig eddig sikerült egy bizonyos színvonalat biztosítani, tudom, hogy nagyon nehéz a visszaesést megélni. Annak azonban sokkal rosszabb, aki eleve szegényebb körülmények között élt eddig is. Nekik sokkal-sokkal nehezebb lesz, mint a normális körülmények között élőknek. De azt is tudom, hogy ők lesznek azok, akik sokkal kevésbé fognak nyavalyogni egy esetleges 2-3 hetes karantén miatt. Mert tudják, milyen az, amikor alig van mit enniük. Nekik – sajnos – ez most sem lenne újdonság.
De, és most arra kérlek, gondolkodj el: 2-3 hétről beszélünk, ha tényleg végre mindent le- és bezárnának! Nem 2-3 hónapról, nem egy háborúnyi időszakról, nem egy teljes életről!
2-3 hétről, amelynek, ha lesznek is rád nézve 2-3 hónapos anyagi kihatásai, valószínűleg nem az egész életedre fognak vonatkozni. Ha viszont hagyjuk, hogy a járvány száguldozzon össze-vissza, akkor beláthatatlan a kimenetele: az egészségügyi káros következmények mellett összeomolhat az egész gazdaság. A tiéd is.
Mit tehetsz meg szülőként otthon járvány idején?
Én ezt teszem:
- A nagyok nem mennek az édesapjukhoz Budapestre – természetesen vele egyeztetve – ezen a hétvégén (a többit majd meglátjuk);
- a Kicsit már 2 napja itthon tartom, mert észrevettem, hogy a bölcsiben többen is betegek (tudom, nem korona, de egy másik vírus sem jön jól itthon ilyen időkben nekem sem, aki eleve le vagyok gyengülve);
- a gyermekeknek hétfőn-kedden nem lesz tanítás tanári továbbképzés miatt, és most erősen agyalok azon, hogy a hétre igazgatói engedélyt kérek a további távolmaradásukhoz;
- nem látogatjuk meg a szüleimet Szabolcsban, mert édesapám amúgy sem egészséges, és nem szeretnék vonaton utazni (értsd tömegközlekedni) átszállásokkal 4 órát a három gyermekemmel, hazavíve valami kórokozót;
- online tartom csak a kapcsolatot az ügyfeleimmel, és lemondtam minden személyes találkozót Budapesten;
- kitalálom a heti (kétheti menüt) abból, amit itthon találunk;
- a gyerekek, amint hazaérnek, kezet mosnak és fertőtlenítenek, és ha én is hazajövök a boltból, szintén így teszek;
- maszkunk nincs, tehát nem ölelkezünk másokkal, de azért nem temetjük el magunkat (szerencsések vagyunk, hogy kertesházban élünk);
- előkészítettem a társas- és egyéb játékokat itthon;
- tervezem, hogy sokat leszünk a kertben;
- kitakarítjuk az egész házat együtt, miközben zenét hallgatunk és bulizunk;
- együtt fogunk sütni-főzni;
- sokat fogunk beszélgetni, akár az élet nagy dolgairól is;
- megtanítom a lurkóimnak (ismét és századszorra is), hogy milyen fontos, hogy testvérként jóban legyenek egymással.
Egyelőre ez minden, amit megtehetünk magunkért és másokért.
Sajnos a hashimotora való gyógyszerem éppen kifogyóban van, ami miatt el kell mennem orvoshoz és gyógyszertárba. Ennek nem örülök, de amíg ez nincs onlájnosítva, kockáztatnom kell. Marad a fertőtlenítés, és bízom abban, hogy ez a helyi intézményben is alap.
Ti mit tesztek meg otthon magatokért, értünk?