Anyum nem üvöltött a születésemnél. Ha jól tudom, egyikünknél sem. (Túl jól nevelt volt.) Én persze annál hangosabban adtam tudtára mindenkinek, hogy megérkeztem a Földre. És így is tettem még hosszú hónapokig. Anyum ekkor sem üvöltött.
És később sem, amikor szinte teljesen egyedül kellett velünk boldogulnia. (Apum nagyon sokat volt munka miatt távol.) Anyum nagyon erős nő. Én sokkal hamarabb – és igen látványosan – kiborulok anyaként.
De Anyum akkor sem üvöltött, amikor súlyos beteg lett. Helyette inkább összeszedte magát és olyan gyorsan meggyógyult, hogy az maga volt a csoda.
És akkor sem, amikor több szerette is mellette hunyt el. Nem üvöltött, csak vitte az életet a vállain tovább.
Szerettem volna olyan lenni, mint ő. Szerettem volna eltanulni tőle azt a hatalmas lelkierőt, ami benne van. Helyette azonban mást sikerült el-/át-/megörökölnöm:
- Anyum százféleképpen tudja elkészíteni a szalonnát, hogy ne tűnjön fel, már megint csak az van otthon. Ma már én is tudok a semmiből ebédet varázsolni.
- Anyum este 10-kor is képes nekiállni sütni, ha a családnak másnapra kell valami finomság. Most már én is elkészítem akár éjszaka is a meglepi sütit.
- Anyum kezei nagyon bírják a forró vizet. Most már az enyémek is megedződtek a sok mosogatásban.
- Anyum ruhatára gyerekkoromban csodálatos módon elfért egy icipici szekrénykében, mert magára sosem akart költeni. Most már én sem a magam javát helyezem előtérbe.
- Anyum mindent meg tudott otthon szerelni, és azt hiszem, jobban is jártunk így, mintha apu tette volna. Én sem esem már kétségbe attól, ha nekem kell akár egy komplett szekrénysort is összemontíroznom, vagy befalaznom egy ablakot. (És persze villanykörtét is kecsesen tudok cserélni.)
- Anyum sajátos humorral gyűjtötte maga köré a tanítványait. Azt hiszem, ebben sikerült teljesen ráütnöm. Ha egyidősek lettünk volna, amikor még együtt tanítottunk, klassz barátnőkként dolgoztunk volna egy csapatban. Így „csak” anya-lányaként boldogítottuk a tanítványainkat.
- Anyum képes egy egész doboz fagyit betömni este, ha dumcsizhatnékja van. Ezt én is ugyanilyen profin tudom. Sőt, ha nincs fagyi, kesudióval vagy mogyoróval is hajlandó vagyok erre a mutatványra.
- Anyum villámgyorsan le tud zuhanyozni, ha kell, hiszen megszokta, hogy anyaként ilyesmire úgy sincs rendesen ideje. Nálam ugyanez a helyzet. Akár versenyt is fürödhetnénk.
- Anyum szeret sétálni. Ha olyanja van, kilométereket gyalogol bárhol még most is. Pár éve Pesten kimentünk együtt pár perc sétára. Végül a nyóckerből a Parlamentig jutottunk el, és a Nagykörúton vissza. Észre sem vettük a nagy beszélgetés közepette, mennyire elcsatangoltunk.
- Mert dumálni is nagyon sokat vagyunk képesek.
Bár telefonálásban Anyum verhetetlen. Főleg, ha a tesóival beszél. Egyesével. Egymás után. Van neki négy is… Ilyenkor még sétál is fel s alá a kertben. Mert Anyum tényleg csak akkor áll meg (le), ha alszik. Folyton pörög, mint egy búgócsiga. Kedvesen, édesen, aranyosan. Még most is, hetven fölött.
Maradj ilyen, édesanyám, sok-sok évig nekünk. Mert bár te önzetlen vagy a végsőkig, én önző vagyok, és szükségem van rád. Isten éltessen!