A kilégzéses teszt nagyon vicces dolog. Persze ehhez kell egy fajta alfa-állapot, amelynek köszönhetően fogékonyabb vagy a finom humorra. Az alfa állapotról gondoskodnak is rendesen a kórházban, hiszen szigorú diétát kell tartanod a vizsgálat előtt.
Ez annyiból áll, hogy van egy hosszú lista azokról az ételekről, amelyeket nem ehetsz a vizsgálatot megelőző 24 órában, és van egy nyúlfarknyi azokról, amelyeket igen. No, én leegyszerűsítettem a dolgot, margarinos fehér kenyéren és vízen kívül semmit nem ettem. Kávéból is csak instant cikóriát tej nélkül, és abból is csak kettőt a nap első felében.
Arra az egyre hajlandó vagyok, hogy a vizsgálatot megelőző 12 órában már ne egyek, ne igyak semmit, de kávét valamilyen formában a 24 óra alatt muszáj bevinnem a testembe.
17 éves korom óta kávézom orvosi utasításra, mert nagyon alacsony a vérnyomásom még sport mellett is. Most már sejtem, hogy esetleg ehhez is lehet a hashinak némi köze. No, a lényeg, hogy kávé nélkül egyszerűen elalszom. Mindegy, hány órát írunk, reggel van-e vagy este, nem bírok semmit se csinálni. Bájdövéj a fejem is szétrobban. Valamelyik nap is így jártam.
Mivel már nagyon untam a puffadást, gondoltam kiiktatok mindent, amit egy hashis, puffadós nem ehet, nem ihat. Ilyen volt a kávé is. Délre már brutálisan fájt a fejem, egy órakor már csak feküdtem és a vérnyomásom is csak 78/52 volt. Próbáltam én fekvőt nyomni, hogy magamhoz térjek, de majd’ elaludtam két tolás között.
Most is folyamatosan ásítok, miközben a második kilégzéses napom reggelét igyekszem túlélni. A vizsgálatok reggel 7-kor kezdődnek. Tegnap dél körül ittam utoljára kávét, este kilenckor vizet, kaját pedig előző este hétkor láttam két szelet margarinos kenyér formájában a vacsoraasztalnál. A gyerekeim persze jó kis házi hot-dog-ot ettek, a férjemnek meg lencsefőzeléket készítettem sült kolbásszal. De nem baj, a diagnózisért meg kell szenvedni.
A legnagyobb gondom, hogy ma még nem moshattam fogat sem, mert a mentol is befolyásolhatja az eredményt. Képzelheted, hogy nem sűrűn beszélgetek senkivel. A gyerkőcöket is csak jól megölelgettem és igyekeztem az észak-dél irányt figyelembe véve lélegezni. Mármint hogy ők észak felé nézzenek, miközben én délre lélegzem.
A vizsgálat – Kilégzés indul
Na, szóval itt ülök a kórház gasztroambulanciájának folyosóján, és hol 15 percenként, hol 30 percenként megyek lélegezni. Tegnap egy cuki rózsaszín kütyü került a kezeim közé, amely annyira megtetszett, hogy ma én is rózsaszínbe öltöztem. Tegnap ugyanis inkább szürkére vettem a figurát, annyira nem volt kedvem semmihez. (Tudod, KÁVÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!) Erre ma hiába akartam haverkodni a csajos kütyüvel, megkaptam a szürkét. Viszont őt azonnal a szívembe is zártam, mert életemben nem mutatott még ilyen jó eredményt egyik vizsgálatom egyik gépe sem. Mármint hogy kapásból az első értékem normális. Mit normális, kifejezetten jó! Eddig állandóan referenciaérték felett lélegeztem (20 fölött), most meg 3-ast sikerült abszolválnom. Szóval szürke kütyüt megtartom, nem mintha bármit is jelentene ez most a puffadásos problémára. Sőt, sokkal inkább azt, hogy fordítva működöm.
Tegnapi első kilégzésem értéke 22 volt. Megittam a laktózt, amelynek hatására szépen lement 2 és fél óra alatt az érték 4-re. Vagyis nálam a laktóz jó hatással volt a beleimre.
Ma laktulózt ittam. Most szépen mennek fel az értékeim, ami annyit jelent, hogy vannak jó baktériumok a beleimben. A rosszakat még keresgéljük. De majd a doki jól megmondja, mi legyen. Szeretnék végre rendesen enni. Mert nagyon hiányzik a túró, a sajt, a rakott zöldségek, a brokkoli, és minden, amit már hónapok óta nem is láttam. Az más kérdés, hogy most már ideje lenne odafigyelni a hashimra is, annak értelmében pedig kerülnöm kellene a glutént és a laktózt továbbra is.
Közben eltelt újabb egy-két fújás, és bizony az értékeim megmaradtak a normális szintű emelkedésnél. Ez pedig annyit jelent, hogy továbbra sincs meg szeretett Sárikám magyarázata.
A verseny – Kilégzés sípszóra
Maga a fújás egyébként tényleg vicces, ahogy erre utaltam a bejegyzés elején. Kettesével lélegzünk versenyre. Az ápolónő jelez, hogy a következő két emberke startolhat. Levetjük magunkat a székeinkre, és mindenki elkezd szemezgetnie a neki szánt gépecskével. Ezután főnökasszony megnyomja a gombokat és kiadja az ukázt, hogy mély levegő! 10 másodpercig kell bent tartani, majd amikor pittyegnek a kütyük, felkészülni. Sípoláskor hatalmas elánnal cuppanunk rá aztán a csövekre és fújunk, ahogy csak tudunk.
Sajnos nem vehettem fel videóra, pedig szerintem egy livestreamet is megérne. A speaker meg ordíthatna, hogy száááááznyolcvaaaan! Na jó, akkora értéknél már vinnének is a sürgőségire, itt elég ha csak apránként fokozná az izgalmakat:
„Most a szürke versenyző 10-nél jár, de mire kimondom, már 15, 20, 34. Úristen, micsoda számok, mi lesz itt még a végén? A rózsaszín sehol sincs hozzá képest. Szürke kiütéssel fog győzni! Micsoda fújás, micsoda menet ez is, kérem szépen!”
Az ápolónőnek persze fogalma sincs, min röhögök magamban. Nem árultam el neki, hogy épp Hajdú B.-t hallom a fejemben.
Szóval ilyen meccsek zajlanak egy ilyen kilégzéses teszten teljes három órán keresztül.
És hogy mi lett a végeredmény? Azt a videómban elmondom. (És nem, nem tegnap és tegnapelőtt, hanem ma és tegnap voltak a vizsgálatok. Csak már félrebeszélek benne…)