Eszter

Van egy nő. Monostori Koós Eszter. Nagyon nehéz vállalással. Akárhányszor rá gondolok, elnehezedik a szívem. De ő mosolyog, harcol, küzd, és nem mellesleg életmódot is váltott mindeközben. Mert miért ne. 

Tényleg, Eszter, miért?

Ha rövid akarok lenni, akkor azért, mert az egyik reggel arra ébredtem, hogy nem tudok járni. Nagyon megijedtem, és azóta tornázom. A csípőm miatt muszáj. Így jött az Intenset az életembe.

És ha hosszabb?

Nos, akkor Luc miatt. Ő a kislányom, aki genetikai sérült. Nem tudom szebben mondani. A lényeg, hogy kétéves koráig semmire sem volt képes. Napi 4-5 órákat sírt a fájdalomtól. Őt cipeltem és cipelem sokszor most is. Az önmagát nem tartó gyereket gondozni, mosdatni, emelni, vinni nagyon nehéz feladat. Nemcsak lelkileg, fizikailag is. Kikészült a csípőm.

Most hogy vagytok?

Vettünk egy házat, és most idilli az életünk. Luc rohamosan fejlődik, normál oviba jár és addig harcolok míg normál suliba is fog.

Amikor elviselhetetlenül nehéz minden

Egy olyan gyermek, aki évekig semmire sem volt képes, most jár. Elmesélnéd, hogyan lehetséges ez? Talán másoknak is segíthetünk vele.

Hú, hát ez nagyon nehéz út volt és még most sem könnyű. Egyszer olyan mélyre jutottam, hogy meg akartam halni, vele együtt. Tudom, hogy ez nagyon kegyetlenül hangzik. De az életünk akkor, ott, abban az időszakban nekem semmit sem ért. Luc megszületése után egyszerűen elviselhetetlenül nehéz lett minden. Nem szépítek. Ki akartam szállni.

Most mégis itt vagy.

Úgy hiszem, kis ember vagyok nagy tettekkel. 4 férfi is úgy gondolta, ő az igazi apám. Hiába, anyám nem tudott egy férfi mellett boldog lenni. Igazi mozaik családban nőttem így fel. Van féltesóm, annak is féltesója, vannak mostoha testvéreim is. Aztán apámnak volt egy súlyos balesete. 10 éves voltam, amikor leesett a tetőről. Életben maradt, de maradandó agykárosodással. Nagyon kemény 2 év következett az életünkben.  Anyu dolgozott, én meg otthon álltam a sarat. Ápoltam a nagypapám, vigyáztam apámra, főztem rájuk, gyógyszereztem őket.

Néha apám elájult, akkor összeszedtem és  haza vonszoltam. Közben szegény apám próbált igazi apa lenni. Ez az ő állapotában az állandó kioktatást jelentette: szerinte szaralak vagyok, árulom magam a hatoson, sajnálja a pénzt, amit az ételemre költ. Fájó volt, vége van, de a hatása örökre tart. Anyámmal nehezen gyógyultunk a halála után. Aztán jött egy férfi az életembe és 10 évig maradt is. De csak kihasznált, mert nagyon naiv voltam.  Közben elvégeztem a BGF-t és gazdasági vezetőként helyezkedtem el a gyermekvédelemben.

Hogy tudtál ilyen gyerekkorral a háttérben bejutni főiskolára?

Tudod, bárki volt is épp az apám, vagy bárkit kellett is ápolnom, a tanulási időm alatt sohasem zavartak. Nekem ez volt a menekülés. Stréber lettem.

És aztán hogyan alakult az életed?

Az akkori páromra nem számíthattam. Nem sokat akart beletenni a kapcsolatunkba. Úgyhogy egy sorsfordító tábor után összepakoltam és otthagytam. Kezdtem elölről mindent. Anyámhoz nem mehettem, mert kiadta a szobám másnak. Ekkor, 26 évesen futottam össze egy gyerekkori szerelmemmel. 3 év múlva összeházasodtunk. Ekkor már a Kincstárban és egy vakokat segítő alapítványnál dolgoztam. Makkegészségesen megszületett a kisfiam is, majd 2 évre rá Luc.

Ezzel egyidőben halt meg anyu rákban. Megörököltem a demens nagyit és a több milliós családi adósságot. Sajnos a mamikámat otthonba kellett adnom, mert Luc mellett nem tudtam őt is gondozni. Ez hatalmas szívfájdalom volt, de döntenem kellett: előre vagy hátra. Mire Luc összeszedte magát, mami annyira lerobbant, hogy már kevés voltam hozzá.

Eszter sárgaköves útja

Közben a családi életünket is megviselte a sok gond. Az örökölt adósságok miatt el kellett adni a lakásomat és ez volt az az időszak, amikor véget akartam vetni az életünknek. Hónapokig készültem rá. Ekkor találkoztam egy nővel, aki hasonlóan sokat szenvedett az életben. Azt mondta nekem, hogy mióta az életét átadta Jézusnak, azóta boldog.  Gondoltam, ennyi még nekem is belefér: itt egy szar, elcseszett élet. Ha kell, Istené, ha nem, a Sátáné. Én ennyit hoztam ki belőle, de ha Isten tud jobbat, neki adom.

És?

Kellettem Istennek. Tudott jobbat adni! Olyan volt az egész, mint a sárgaköves út: kézzelfogható csodákon jártam, járok. Találkoztam egy gyógypedagógussal, aki azt mondta nekem, hogy 2 év múlva járni fog a lányom. Ehhez lakni is kellett valahol. Ekkor történtek a csodák. Egy család felajánlott nekünk egy házat, emberek pénzt adtak autóra, hogy fejlesztőre hordhassam a kicsit. Toltuk. Napi 4 óra torna, plusz a fejlesztő. Kemény volt, de nagyon szép. Jó volt látni, ahogy épül az izom-ideg szinapszis. Hónapra pontosan 2 év múlva – ugyan segédeszközben – de Luc lépegetni kezdett. Közben azonban az is kiderült, hogy ételallergiás és attól voltak végig fájdalmai.

Mire allergiás?

17 féle ételre. Azóta tudom, hogy étellel ölni, rombolni és gyógyítani is lehet. Most már csak 4 maradt: tej, tojás, glutén és szója. Ahogy mondtam, Luc állapota folyamatosan javul és most normál oviba jár. Én pedig megerősödtem, lefogytam, életmódot váltottam, mert csak így lehet bírni. Meg persze belülről is jobb. Mégiscsak nő vagyok.  

Honnan az erő?

Azt szoktam mondani, két rossz tulajdonságom van: önfejű vagyok és makacs. Ha ez nem lenne, Luc ma sem járna. De azóta lett még két jellemzőm: türelmes és kitartó is lettem. Végigjárom az utunkat. A párommal, a fiammal és Luccal. Nekem ez rendeltetett és ebből hozom ki a legjobbat.