(A történet első részét itt olvashatod. Ha nem tetted, érdemes, mert most én csak úgy durr, bele folytatom.)
Mert megoldás mindig van. Ha pedig épp nincs, akkor az a megoldás. Tudni kell, hogy a férjem ügyvéd, és mint ilyen, mindig így is gondolkodik. A KHR-em kapcsán pedig ez nagyon is kapóra jött. Van nekem ugyanis egy szép kis (nagy) diákhitelem, amit jelenleg a GYED miatt nem kell törlesztenem. Én nem is tettem, a Központ azonban tartozásnak rótta fel minden nem fizetett havi összegemet. Így történt meg az, hogy túlléptem a megengedett tartozáskeretet, és nyomtak föl azonnal a KHR-re. Persze – sajnos – én is hibás voltam, hiszen nem jelentettem be, hogy gyermekem született. Pontosabban én úgy hittem, hogy de, viszont béna voltam. Itt jön az a tanulság, hogy MINDIG olvasd el az apróbetűs részt.
Leon születése után 5 nappal én már a Központ honlapján módosítgattam az adataimat (névváltozás, gyerekszületés, stb.) és a lehető legnagyobb nyugalommal nyomtam meg a Módosítások beküldése gombot. Vissza is jött három üzenet szépen egymás alá rendezve. Mindegyik ugyanazzal a mondattal kezdődött. Valami ilyesmi volt, hogy „Sikeresen beküldte.” Az első úgy folytatódott, hogy ezzel további teendője nincs. Én balga azt gondoltam, a többinél is ugyanez áll. Hát lópikulát! Viszont mivel nem olvastam el, nem láttam, hogy bizonyos adatok módosítását postai úton is intézni kell. Eszembe sem jutott volna. Eleve azért álltam át a Diákhitel Direktre, hogy mindent online letudhassak. Ők sem küldenek nekem egy darab levelet sem már borítékban évek óta. Számomra logikus volt, hogy mindent megtettem, amit megkövetelt a haza.
Szóval igen, vétkeztem, nem olvastam el az apróbetűket (tényleg azok voltak), viszont a Központ is hibázott, hogy nem értesített postai úton a KHR veszélyéről. Mert ezt, akármilyen direkt, meg online, bizony így kell megtenniük. Előírás. Részben ezt lovagolta meg a párom, részben pedig magát a valós tényt, hogy nekem egyáltalán nem kell két évig fizetnem, tehát töröljék a felszámolt tartozásomat, engem pedig a KHR adatbázisból.
Sok levélbe és személyes utánjárásba került ez az egész nekünk. A gyermek születésije, a munkáltatóm igazolása a GYED-ről természetesen nem volt elegendő a Központnak. Nekik csak a saját doksijuk jó erre (ez is jogtalan egyébként), amit a munkáltatómmal külön le kellett igazoltatni. Idő, idő, idő, a párom pedig nyomta közben az ügyvédi leveleket. A lényeg, hogy a Központ mindent visszacsinált, és bár mondták, hogy egy évig várnom kell, a férjem ezt sem hagyta annyiban. A jogtalan KHR ugyanis azonnal törlendő, ha tetszik, ha nem. Végül beadták a derekukat, mert egy per nem jött volna jól nekik.
Én csak azt nem értem, miért kellett ehhez ügyvédi „erőszak”? Miért nem történhet minden úgy, ahogy annak történnie kell. Törvényileg. (Költői kérdés…) Nagyon feszült voltam ebben az időszakban, mert igazán szerettük volna, ha időben megtisztulok és kapunk lakáshitelt a banktól. Sajnos a sok felesleges huzavona miatt ez nem jött össze. A bankok nem álltak velünk szóba addig, amíg én ilyen „rossz adós” vagyok. Nekünk viszont időnk nem volt, bőven benne jártunk már az augusztusban.
Végül személyi hitelt vettünk fel, de az sem volt könnyű. Szinte nincs bank, aki úgy ad ilyet, hogy nem kell megmondanod, mire költöd. A szabadfelhasználást ugyanis enyhén szólva nem értelmezik szabadnak. A legtöbb helyen igenis meg kell mondanod, aztán meg igazolnod, hogy mire költöd a pénzt. Mi pedig, ugye, lakásra akartuk. De arra a KHR-em miatt nem adnak, mint tudjuk. Még személyi hitelt sem… Egy bank állt csak szóba velünk, de az gyorsan és hathatósan. Kár, hogy CSOK ügyben nem ilyen profik.
Mert ha hiszed, ha nem, azt még mindig nem kaptuk meg. Sőt, soha nem is fogjuk. Csak egyetlen percre jelenik majd meg a számlámon a 2,2 millió, aztán utalódik is át az örökösöknek. Mert a CSOK tulképp közvetlenül az eladónak jár. Ennek értelmében az adás-vételi szerződést is így kell megírni. Vagyis, hogy a vételárból ez az összeg majd a banktól jön. Valamikor. De neked egy dátumot azért be kell lőni. Most legyél te az eladó: gondolom, csak akkor adnád nekem birtokba a házat, ha a teljes összeget (tehát a CSOK-ot is) megkaptad, ugye? Logikus, érthető. Ha viszont a mi eladóink is így tettek volna, most pont az utcán aludnánk hálózsákban mind a hatan.
És itt jön a képbe ismét, hogy a férjem ügyvéd. Mégpedig nagyon jó. Tényleg. Felajánlotta, hogy minden papírügyet elintéz, leszedeti az össze terhet, széljegyet a házról, kifizetjük az adósságaikat (a vételárba persze ez már beleszámít), elkészíti az adás-vételit, intézkedik a Földhivatalban, a végrehajtóknál, stb. Cserébe csak annyit kér, hadd kezdhessük el a felújítást és vehessük birtokba az ingatlant hamarabb, mint hogy a teljes összeg megérkezik a számlájukra. Belementek. Augusztus 24-én jöttünk el először úgy a házhoz, hogy ez bizony már a miénk lesz. Egy hét múlva pedig a kulcsokat is ideadták, hogy ne kelljen mindig elkérni. Akkor fogtunk bele az átalakításba.
A CSOK-ra viszont még mindig várunk. A bankot folyamatosan zaklatom, de csesznek válaszolni. Nem tudom, mit lehet ülni egy olyan pénzen, ami
- az államé és nem a banké,
- ami jogosan JÁR,
- ahol mindennek megfelelünk (és nem előre bevállalt gyerekekről van szó), és
- ahol már kifizettük a ház ránk eső részét és ezt igazoltuk is a banknak (mert hogy ezt is kell) …
Két hónapja indítottuk el a CSOK-ot. Ennyi idő alatt simán profi házat varázsolunk a „kunyhónkból”, ők meg egy gombot nem bírnak megnyomni…
Na, tehát a ház még nem a miénk. Itt élünk, átalakítottuk, modernizáltuk és tovább szépítgetjük, pedig még mindig csak széljegyen vagyunk a tullapon. De legalább az itteni villanyszámla már a nevünket viseli. Naná, hogy az Elmű rugalmasabb volt. A többi közmű viszont még kérdéses.
Nem beszélve az állapotukról. A vízóránk rossz, a víz valahol szökik, a fűtési rendszerünk előbb-utóbb megmurdel, a villanyosok pedig még mindig nem jöttek ki beállítani a 3 fázist. Pedig már odautaltuk a havi fizum felét rá. (Igen, 73 rugó a bejelentés. Csak a bejelentés…)
Tehát amin imádkozni kell:
- Kapjuk már meg a CSOK-ot (illetve kapják meg az eladók)!
- A bank ne módosíttassa az adás-vételi szerződést a benne lévő dátum miatt, ami épp miattuk borul.
- A további névátíratásokhoz ne kelljen mindegyik eladó (csak egyikük helyi lakos…).
- És hogy legyen már végre saját, nagy, fekete kukánk! Nem sikkes a sittre gyűjteni a szemetet…
Ja, a sitt. Remélem, hamar találunk valakit, aki felpakolja és eltünteti. Jó pár virághagymám várja, hogy kiültessem végre.
És még egy gondolat a végére: ha történetesen a párom nem ügyvéd, szerinted hol tartanánk most? De komolyan. Egy ilyen bürokratikus rendszerben nélküle ezt nem lehetett volna végigcsinálni. Nagyon sokszor eszembe jutott, mekkora mázlista vagyok.