Na, ilyen játékokra gondolok…

Most olvastam, hogy visszatér a 90-es évek divatja is. Jajanyám! Gyilkos lesz. Mármint látni. Mert hordani biztosan nem fogom. Ahogy a kilencvenes években sem tettem. Meg úgy általában véve soha semmit, amit divatszinten előirányoztak. Se játékokat, kütyüket, se ruhákat. Kifejezetten trend-nem-követő vagyok. Nem úgy a fiam…

Állandóan szakadt nadrággal jön haza a suliból. Alig győzzük felvarrózni. Persze ez így is van rendjén, kispasi, focizik, rohangál. De mi a fenéért van kiszaggatva minden nadrág a boltokban is? Tőlem soha nem álltak távol a szakadt cuccok – punk is not dead -, de azért ez már nekem is sok.

Tegnap amúgy is gáz hangulatban ébredtem, és a Kicsi sem gondoskodott arról, hogy jobb kedvem legyen. Egész délelőtt nyígott, sírt, hisztizett. Semmi sem volt jó neki. Oké, fogzik, tudom, de azért nagyon idegőrlő órákon át ezt hallgatni.

Na, mindegy, szóval hülye egy napnak néztem elébe. A párom érzékelte is, hogy valami nem stimmel. Mondjuk, ez nem volt nehéz, elég, ha ilyenkor csak ránéz a fejemre: kisírt szemek, beletörődöm arc, semmi mosoly. Most még a torna sem dobott fel, mert olyan baromi nehéz volt, hogy annak is csak bőgés lett a vége.

Divat-shoppingolás

Tudja, hogy ilyenkor két gond lehet: a Kicsi vagy a Testképzavarom. Ezért úgy döntött, elvisz vásárolni. Két legyet egy csapásra. Nem-nem, mielőtt végkövetkeztetnél, nem vagyok az a tipikus nő, akit ezzel helyre lehet rázni. Sikongatni sem szoktam örömömben, hogy jaj, de jó, veszünk nekem új rucikat. Sőt, a shoppingolás nagyon nem az én világom. Viszont nyári cuccaim nincsenek, a jelenlegi meleget is csak úgy tudom elviselni, hogy szétvágtam két kifogyott farmeromat és rövidgatyát csináltam belőlük. Nem előnyös, de legalább nem rohadok meg a hőségben.

Ráadásul a jelenlegi boltok messze nem az én ízlésemnek valók. Semmilyen tekintetben. Turi meg nincs egy se, ami ne a legalja lenne itt. De nem baj, azért a lányommal és a törppel bementünk egy üzletbe szerencsét próbálni. A férjem pedig elintézett pár telefont a kocsiban. A cseles.

A déemet még nagyon élvezte a csöppem – oda egy kollagénért ugrottam be -, de a vesztár kiverte nála a biztosítékot. Pontosabban én. Még pontosabban, hogy anya magával akart foglalkozni egy kicsit. Hiszen milyen már, hogy nem az ő kénye-kedvét lesem, hanem óriási ruhasorok között piszkálgatom a vállfákat. Pedig isten a tanúm, én nagyon gyorsan vásárolok:

  1. Bemegyek,
  2. kapásból túllapozok a nem megfelelő színeken és anyagokon,
  3. mindig célirányos vagyok,
  4. ezáltal pár perc alatt végzek.

Főleg, ha nem találok semmit.

Most viszont találtam és fel is akartam próbálni. Én balga!

Olcsó divat a próbafülkében

Ettől kezdve földrengés, mennydörgés, hurrikán! Szegény kislányom mindent megpróbált annak érdekében, hogy elterelje a tesója figyelmét, de ő csak ordított és engem követelt.

Utánamcaplatott a próbafülkébe, ami rendben is van, de ott sem hagyta abba az éktelen üvöltést. Én viszont elhatároztam, hogy akkor is felpróbálom azt a nadrágot és szoknyát, amit kinéztem magamnak, ha a csillárok is leszakadnak a plafonról.

Nem is tetszett neki. Nekem sem… a szoknya. Adott egy fehér farmerszoknya, egyszerű szabás, egyszerű vonalak. És vagy ezer szakadás. Direkt. Gimis koromban azért utáltak a tanárok, mert fekete volt a körmöm és zsilettpengével szaggatott a gatyám (2 helyen max.), most meg forintezrekért árulják az ilyet és még ronda is. Lehet szaggatni, nem azt mondom, de lehessen venni olyat is, ami nem tépett! De nem, itt minden, de tényleg minden ilyen jellegű gönc szanaszétnyírbált volt.

Értem én, hogy ez az olcsó divat (de miért is?!), és van, hogy egy-két lyuk még jól is tud mutatni, de ezek a ruhák rendesen balesetveszélyesek is. A szakadások mindenbe beleakadnak és hamar tovább is foszlik minden. Aztán leshetünk, hogy már nemcsak a combunkat, hanem a bugyinkat is meg tudja csodálni a Lajos bácsi.

Ne értsetek félre, tiszteletben tartom a divatot: köszönök neki, aztán továbbmegyek. De jó lenne, ha az én ízlésemet is tiszteletben tartaná valaki és nem mindig csak turkálóból kellene öltözködnöm. Amivel megint nincs semmi bajom, sőt! (Holnap be is mutatok nektek egy turis nőt! Jó lesz.) Csak néha jó lenne egy olyan viselet, amit valóban nem hordott még senki rajtam kívül. Mert csak.

Sok pénzt viszont egy ruhadarabért nem akarok kiadni, hisz egyrészt ezerszer szívesebben költök a kölkökre, másrészt mert jó az a pénz a családi utazgatásokhoz.

Mondjuk oda a szakadt farmer is, de nem így, Hasfelmetsző Jack stílusban.

Vagy csak engem zavar, hogy a középkategóriás boltokban ilyen a kínálat?

(Kénytelen leszek megtanulni varrógépet használni…)

Pin It on Pinterest