A téma nem új. Minimum Évával egyidős, de az is lehet, hogy még régebbi. Mert bár sajnos nem értek az állatok nyelvén, elképzelhetőnek tartom, hogy náluk is eljön az a pont, amikor elegük van. Ők mondjuk egyszerűbben meg tudják oldani ezt a problémát: vagy leharapják egymás fejét, vagy csak egyszerűen elfogyasztják a másikat. De mit tehetünk mi, kisgyermekes, otthonülő anyukák, ha már nagyon ki akarunk törni a négy fal közül? Ha végre a saját lábunkra akarunk állni?
Hát azért semmiképp se essünk egymás torkának, hiszen „normális” állatokra is van példa. Ott van például a préripocok, a gibbon vagy a kirk-dikdik. Monogám kapcsolatban élnek, együtt nevelik utódaikat, együtt sétálgatnak a territóriumukon, tehát osztoznak mindenben. Bár, ha mi, emberek is ugyanezt tennénk, előbb-utóbb felkopna az állunk. Sétálnék én is a párommal minden percben. Sőt, még kurkásznám is álló nap, ha kell. Feltéve, hogy van egy olyan mecénás gorilla, aki ezt anyagilag támogatná. Csak úgy. Mert szépek vagyunk és jó minket nézegetni.
Ám, ha jobban belegondolok, az anyakalitka érzés – ha már állatos a példa, vegyük át ezt a fogalmat a méhészetből – akkor is meglenne. Mert ami jó pölö a fent említett antilopfajnak, az mégsem elég nekem. Azt ugyan irigylem, hogy jókat verekednek a családi fészkükhöz közel merészkedő fajtársaikkal, de azért na. Én csak magamat téphetem… Mert az anyakalitka, akármennyire aranyból van is, mégiscsak zárt világ.
De van megoldás. Össze is szedtem, mit tehetünk, ha kalapács, fejsze, vagy TNT nélkül akarunk kitörni a bezártságból.
Te is vállalkoznál? Íme 5+1 tipp az elkezdéshez:
- Legyünk türelmesek!
Ez ugyan nem épp egy kiszabadulási lépcsőfok, de mindenképpen stratégiánk alapja. Aki nem türelmes és dafke csapot-papot hátrahagyva elmenekül, hamar újabb falakba ütközik. El kell ugyanis engednünk a „most azonnal ide nekem a világot”- érzést, és türelmesen végig kell gondolnunk, mihez is akarunk/tudunk kezdeni egy (vagy több) gyerek mellett.
Én írok. Ez a mindenem. Ezt szeretném később is csinálni, ezért alaposan „rámeditáltam” arra, merre tovább. Ez nem megy egyik napról a másikra, bár a tettvágy szinte minden percben szétfeszít. De muszáj elengednem hűbelebalázst (ld. 2. pont) és kidolgozni egy éves koncepciót. Az én életkoncepciómat.
Teendő: Vegyél egy csodaszép füzetet, ami illik hozzád. Legyen előtted gép, mobil, bármi, amin kutakodhatsz. Keress olyan embereket a világhálón, akik hasonló cipőben járnak és hagyd, hogy motiváljanak. Aztán írd le szépen egymás után, mi mindent is szeretnél véghez vinni. Csak úgy jegyzetelj össze-vissza. (Brainstorming) A hogyant halaszd későbbre.
2. Engedd el Hűbelebalázst!
Haladj lépésről lépésre! A kapkodás ártalmasabb, mint tíz feles. (Higgy nekem, szabolcsi vagyok.) Ha tudod, hogy mihez akarsz kezdeni, jöhetnek a hogyanok. Ismét keresgélj, kutakodj, nézz utána mindennek. És ne légy rest tanulni! Marketinget, életvezetést, piackutatást, bármit. Soha nem lehetsz ehhez öreg.
Teendő: Olvass és tanulj másoktól. Vannak jó online tanfolyamok is, amelyeknek köszönhetően közelebb érezheted magad a civilizációhoz is. Bár virtuális csevegés, de mégis több, mint a bolti „Kér még valamit, kedveském?”- kommunikáció.
3. Avasd be a családodat!
Nélkülük úgysem fog menni. Egyrészt tudniuk kell azt, hogy éppen a bekattanás szélén állsz, és ha nem csinálhatsz valamit a magad örömére, akkor felrobbantod a lakást. Másrészt pedig meg kell beszélni a tényleges hogyanokat: mikor tudják tőled átvenni a picit/ket, vagy legalább helyetted elvinni bölcsibe/oviba/játszóra. Azt is érdemes megfontolni, hogy bébiszittert, takarítónőt, szakácsnőt kerítetek, vagy egyszerűen a nagyit fogadjátok fel babaszolgának. Ha egyik megoldás sem játszik, hiszen még mindig nagy úr a pénz, más alternatívák kellenek: megkeresni azt az idősávot a nap folyamán, amikor a gyerek alszik. (A pálinkás kenyeret azért ne erőltessük erre a célra.)
Teendő: Készítsd el a család kedvenc kajáját! Esetleg pár apró szuvenír sem árt a lekenyerezésükhöz.
4. Tervezz kézzelfoghatóan!
Válj igazi hadvezérré! Készíts haditervet! Vázold fel a célokat, a lépéseket, a teendőket. (Használd hozzá az ötletelős füzetedet!) Élvezd az alkotó tervezés örömét. A lényeg, hogy hagyj magadnak ezáltal is kiforrási időt.
Teendő: Kartont, színeseket, tollakat, cicafarkat, nyúlszőrpamacsot elő! Ha más nem is, legalább lesz egy szép fali dekorod a nap végére.
5. Priorizálj!
Ha olyan sok megvalósítandó ötleted van, hogy már a papírra sem fér el, mindenképp állíts fel sorrendet. Nem kell mindent egyszerre véghez vinni! Döntsd el, melyik a legfontosabb vagy épp a legtöbb munkát igénylő feladat, és készíts akár egy egész évre szóló beosztást magadnak.
(A multinál nagyon klasszul megtanultam stratégiázni, to do listákat készíteni. Mai napig ezzel élek. Még az esküvőm megszervezésekor is nagy hasznát vettem, amire csak kilenc napom volt.)
Teendő: Végy egy nagy levegőt és engedd el a kevésbé fontos vagy célszerű álmaidat. Akár meg is sirathatod őket, meg égethetsz papírokat, vagy felőlem woodozhatsz is, ahogy jólesik. A lényeg, hogy dönts egy megvalósítható sorrend mellett.
+ 1. Cselekedj!
Ez a legegyszerűbb. Már csak csinálni kell, amit kitaláltál.
Én is azt teszem. Első lépésként felcsaptam préripocoknak. Hisz ők, bár csak egy-két évig élnek, beleadnak apait-anyait az életükbe. Legyél te is préripocok! Törj ki a bezártságból!