Nagyon sokszor van lelkiismeret-furdalásom, és nagyon nem örülök neki. Valahol azt olvastam, hogy a lelkiismeret-furdalás bűn. Mert ha lelkiismeret-furdalásod van, akkor valami olyasmit teszel épp, ami rossz érzéseket okoz, és azért okoz rossz érzéseket, mert valamiért – minimum – két dolog között őrlődsz, és akkor nem vagy az utadon, mert ha ott lennél, nem őrlődnél és nem lenne lelkiismeret-furdalásod, és … stb…..
Lehet folytatni a legapróbb dologig (érdemes is, sőt!), de inkább példákon keresztül mutatom be, hogy értsd, miért nem jó, ha lelkifurdalásod van. És mielőtt máris vitatkoznál, hogy a lelkiismeret-furdalás jó, mert jelez, hogy valami rossz (haha), olvasd végig. Ha utána is fel akarod tenni a kérdéseidet, állok elébe. (Nem mellesleg legyen itt egy cikk a kifejezéssel kapcsolatos vitákról: Lelkifurdalás vagy lelkiismeret-furdalás?)
- mert nem látogatom a rokonaimat (köztük az egyik keresztgyermekemet), akiket pedig nagyon szeretek, és 50 km-es körzetben vannak.
Kifogásaim, amelyekkel magamat nyugtatom:
- ők se engem
- magamnak való vagyok
- örülök, hogy végre itthon pihenhetek
- vidékre költöztem és nincs kocsim a beutazáshoz
- drága a BKV és a vonat ugyanoda
- egyedül nevelem a gyermekeimet, ezért nem tudok csak úgy elszabadulni.
Lelkiismeret-furdalásom van,
- ha meghívnak valahová, de nem megyek el, mert nincs kedvem.
- ha meghívnak valahová, de nem megyek el, mert volna kedvem, csak lusta/fáradt/beteg vagyok.
Kifogásaim, amelyekkel magamat nyugtatom:
- nem kell mindenhol ott lenni
- magamnak való vagyok
- örülök, hogy végre itthon pihenhetek
- vidékre költöztem és nincs kocsim a beutazáshoz
- drága a BKV és a vonat ugyanoda
- egyedül nevelem a gyermekeimet, ezért nem tudok csak úgy elszabadulni.
Lelkiismeret-furdalásom van,
- ha elvállalok valamit, de időközben rájövök, hogy még sincs kedvem hozzá. (Azért megcsinálom/megteszem/segítek.)
- ha elvállalok valamit, de időközben rájövök, hogy még sincs kedvem hozzá. (És végül lemondom.)
Kifogásaim, amelyekkel magamat nyugtatom:
- Tisztában vagyok vele, hogy alig tudok nemet mondani, ezért sokszor szívok.
- Jobb lett volna hamarabb nemet mondani, de még mindig jó, hogy időben lemondtam, mintha úgy tennék, hogy a másik a hibás.
- Ebből is tanulok előbb-utóbb.
Kifogásaim, amelyekkel magamat nyugtatom:
Már nem vagyok a tüntető, harcos típus, mint régen. De hiszem, hogy ez nem baj. Más eszközök is vannak. Nekem az írás, a fotózás, és ezeken keresztül a pozitív gondolkodás átadása, megmutatása a kardom. Mintegy a szemléletváltást elősegítendő. Én így küzdök. Ezek is tettek. Mert ezt tanítom. A gyermekeimnek, a tanítványaimnak, a barátaimnak. Ebből is lehet sok fecske.
Ennyi. Ezekért volt lelkiismeret-furdalásom. Meg azért, hogy mindegyikre született kifogás. De aztán végiggondoltam és rájöttem, hogy ezek jó kifogások. És nem akarok magyarázkodni. Nem kell magyarázkodnom. Már magamnak sem. Szándékosan soha nem ártok, és ha valami “rossz” bennem, azt kijavítom. Nekem jó magammal őszintének lenni. Jó, hogy bevallottam magamnak: lusta vagyok, szeretek otthon lenni a kertben, szeretek a szűk családommal lenni, sőt, szeretek egyedül lenni. Már nem járok el olyan szívesen, de bárkit bármikor szívesen látok. Ha kellek, segítek. De más kedvéért “színjátszani” nem fogok. Jobb így. Könnyebb így.
És nincs kifogásom. Itt nem lehet.
Csak együtt élni ezzel a tudattal és megtenni mindent, hogy ennek ellenére boldogságban nőjenek fel.
Más egyelőre nem érdekel.
Semmi más.