Teljes döbbenettel olvastam egy írást a jógáról, ami a fb-on került elém. Nekem ugyanis – ha ciki, ha nem – a fb a kiindulási forrás és onnan jutok el különböző oldalakra, különböző cikkekhez, írásokhoz. Mindeközben nagyon figyelek, hogy semmilyen kamuoldalt ne nyissak meg, ezért ebben az esetben is triplán ellenőriztem az írás eredetét. És bizony ez nem álcikk, valós emberek véleménye, meggyőződése, hite van mögötte. Ahogy olvastam az írást, egyre jobban kikerekedtek a szemeim és többször is ellenőriznem kellett, hogy nem értelmeztem-e félre valamit.
Tudni kell, hogy a jógával haveri viszonyban vagyunk. Barátinak nem mondanám, mert annyira közel sosem engedtem magamhoz és ez viszont is ugyanígy áll, de tisztelem és kedvelem őt.
Tisztelem, mert olyat tud, amit magamtól én nem tudnék, nevezetesen, hogy egy perc alatt elfeledteti az emberrel az összes gondját és teljesen feltölti energiával. Azért is tisztelem, mert lenyűgöz az az erő, amit megkövetel az embertől. Továbbá kedvelem, mert igazán jó fej, hiszen amikor csak akarom, rendelkezésemre áll és soha nem haragszik, ha akár egy fél évig is hanyagolom őt.
Sokszor gondoltam rá, hogy szorosabbra fűzöm vele a kapcsolatomat, ezért van klassz jóga szőnyegem is valahol, és az is biztos, hogy a kisbabám születése után újra randizni fogunk. De egyelőre több, mélyebb érzések nincsenek köztünk.
Mégis szólnom kell mellette, mert ekkora hihetetlen baromságot még soha nem olvastam róla. Nem is tudom, melyik sort ragadjam ki hirtelen az írásból, annyi “érdekesség” van benne.
A fent említett anyag eredeti szerzője egy amerikai domonkos rendi szerzetes, aki a témában több részes bejegyzéssorozatot publikál az oldalán. Látszik, hogy valamelyest utánajárt a dolgoknak, de az is egyértelmű, hogy soha nem próbálta, alkalmazta. Persze ez teljesen érthető, hiszen egyenesen azt állítja, hogy “(a jóga) legfőbb veszélye, hogy a szentháromságos Istentől elszakadva – más ezoterikus és okkult tevékenységekhez hasonlóan – olyan spirituális világra nyit kaput, ahol nincs védelem a valóságosan létező gonosz szellemi erők ellen, illetve hogy a jóga és az ezotéria kínálata ínycsiklandó, de nagyrészt mérgezett. Kóstolgatni sem tanácsos.”
Azt is kifejti, melyek ezek a gonosz erők, és bár elismeri, hogy testedzésnek bizonyos pózok felvétele tulajdonképpen alkalmas lehet, mégsem ajánlatos, mert nagyon gyorsan a démonok közé kerülhetünk. Aztán meg ördögűző legyen a talpán, aki segít megtisztulni! (Tisztára Indul a bakterház-fílingem lett.)
Kényes ez a téma, mert vallási kérdéseket (is) feszeget és most Magyarországon olyan mértékű – szó szerinti – pálfordulás van, hogy lassan annak kell félnie, aki nem keresztény. Amikor iskolás voltam, az országban “bűnnek” számított templomba járni, bár falun azért egy kicsit más volt a helyzet. Emlékszem, 1984-ben (jesszus, több mint 30 éve) éppen az István, a király rockoperát hallgattuk énekórán, abból is Koppány dalát. Nagyon tetszett, nagyon szerettem, de a többiek nekiálltak csúfolni, hogy én is pogány vagyok. Nem álltak messze az igazságtól, mert valóban nem voltam megkeresztelve, és amíg a többiek istentiszteletekre vagy misékre jártak, addig én csak otthon olvastam utána, hogy mit is jelent a pogány szó. (Mégis csak másodikos kisgyerek voltam, honnan tudtam volna. Ráadásul ügyesen kiderítettem, hogy nem is voltam pogány, csak ateista.)
Aztán jött a rendszerváltás, vagy -változás, és csak azt láttam, hogy mindenki elkezdett templomba járni, az is, aki korábban a leghangosabban szidta az össze egyházat és vallást. Én éppen gimnazista voltam, kerestem az utamat és erőszakkal nem akartam bepasszírozni magam semmilyen közösségbe, ezért nem követtem a tömeget. Kíváncsiságból elmentem egy-két misére, istentiszteletre, voltam a krisnásoknál is kókuszgolyót csinálni, rengeteget olvastam a világ különböző vallásairól, aztán kipróbáltam az agykontrollt is, de semmi nem történt bennem.
Sok-sok év, kismillió könyv, rengeteg beszélgetés kellett ahhoz, hogy eljussak a mai hitemhez. Amit nem is igazán tudok körülírni, mert még mindig alakulóban van az egész, de az fix, hogy a jóga belefér. Mert tényleg megnyugtat, ellazít és még a testemnek is jó. Legalább is emlékeim szerint, mert jelenleg örülök, ha ki tudok mászni az ágyból. Amikor már sikeresen elértem a függőlegest, akkor siklok, mint az orosz néptáncos lányok, de amíg addig eljutok, legalább ötször nyögök és háromszor anyázok. Akármennyire is nem Istennek tetsző.
Mindenesetre az elmúlt pár évben nem tapasztaltam, hogy ördögök vettek volna körül, vagy rám szállt volna a jóga negatív istene, és tantra jógára sem váltottam át, ami a cikkben említett tanúságtétel szerint a szabad szexet hirdeti (jó kis fogalmi zavarok vannak azért itt kérem szépen).
De elég szomorúnak tartom, amikor ilyen irányba megy el valaki, és aztán több százezren követik, majd ilyen gondolatok égisze alatt össze is házasodnak. Bizony, mert ez a cikk egy katolikus társkereső oldalon jelent meg itthon több más érdekes olvasnivaló között. Szerelemre fel tehát, de szigorúan jógamentesen!