Ott hagytuk abba, hogy az Erste Bank elutasította a CSOK-kérelmünket, mert nem vagyunk egy lakcímen bejelentve a férjemmel és a gyerekekkel. Azóta eltelt 1 hónap, amit végigharcoltunk. Pontosabban a férjem, aki ügyvéd és aki családjogban nagyon otthon van. Ő az a típus, aki nem szeret veszteni. Ha pedig valahol jogtalanságot tapasztal, azonnal „harap” is. Hál’ Istennek.
Ahogy említettem, elhatároztuk, hogy minden lehetséges helyen panaszt teszünk. Mégpedig azonnal. Éppen ezért írásos panaszt nyújtottunk be
- személyesen a bankban,
- Telebankon keresztül (ahol egyébként a szöveghez semmilyen dokumentumot nem lehet csatolni, vagyis az egy fedél alatt lakás igazolását sem…),
- a Kormányhivatalnál mint felsőbb szervnél,
- e-mailben még egyszer a fiókvezetőnek, csatolva az együttélést igazoló papírunkat,
- és szóban is a Bank központi telefonszámát felhívva.
Ez utóbbit azért tartottuk fontosnak, hogy legyen róla hangfelvétel is. Sosem lehet tudni…
Döntésre várva
Aztán vártunk.
Viszonylag hamar jött is válasz a Kormányhivataltól, hogy foglalkoznak az ügyünkkel, de a banktól még nem kapták meg a dokumentumainkat. December 6-át adták meg nekünk végső határidőnek, addig meghozzák a döntést. Azt is hozzátették, hogyha mégsem sikerülne elbírálniuk a panaszunkat a megadott határidőig, fizetnek nekünk 10.000,- Ft-ot. Hát én még életemben nem mondtam le ilyen könnyen pénzről, mint most. Kell a fenének! Hozzanak döntést gyorsan, mielőtt a ház eladói visszacsinálják dühükben az egész adás-vételt.
Ezek után a bank is jelentkezett. Elutasították a helyben benyújtott panaszunkat megalapozatlanságra hivatkozva. (!) Továbbra is azt szajkózták, hogy nem vagyunk egy lakcímen bejelentkezve. Pedig – ahogy fent is látod – csak azért is elküldtük nekik a teljes bizonyító erejű magánokiratot az együttélésünkről.
A férjem, úgy ahogy volt, szét is tépte a levelet, pedig én nagyon elolvastam volna. Tudod, időnként jólesik hüledezni. Úgyis olyan csendes az életem itthon.
Bennem viszont így lett egy kis frász. A bank valamiért kötötte az ebet a karóhoz, pedig személyesen is megmondtuk nekik, hogy a végsőkig el fogunk menni. De mi van, ha tévedünk? Mi van, ha mégis csak a párom tudja rosszul a jogszabályt? Persze ez kizárt, hiszen profi, de a Bank annyira következetesen mondta mindvégig ugyanazt…
Biztonság kedvéért a férjem ráírt a Kormányhivatal ügyintézőjére. (A nekünk küldött levélen rajta volt, ki foglalkozik a bajunkkal.) Neki is felhívta a figyelmét arra, hogy melyik jogszabály-hely miatt kell “semmisnek tekinteni” azt a jogszabály-helyet, amire a Bank hivatkozik. Munkája során ugyanis sokszor tapasztalja, hogy a hivatali ügyintézők sincsenek mindig képben, ám ezt ezúttal meg kellett előznünk. Nem beszélve arról, hogy szeretünk biztosra menni.
A hölgy vissza is válaszolt, hogy ő már meghozta a döntést, hamarosan postán is megkapjuk. De az istennek se árulta volna el, hogy milyet. Nekem meg rossz érzésem volt. Hiszen ha a javunkra döntött, akkor egy apró utalással igazán megnyugtathatott volna bennünket. De semmi ilyen nem történt. A telefont az irodájában pedig nem vette fel, így nem tudtam „nyaggatni”. Pedig fontos lett volna mihamarabb tudni a választ. Ha ugyanis a Kormányhivatalnál is elutasítanak bennünket, azonnal új szerződést kell kötnünk, a CSOK-ot újra be kell adnunk, és persze mindehhez ezerrel imádkoznunk, hogy a ház eladói is így akarják még.
De várnunk kellett. Még mindig. Aztán egyszer csak (egyszer) csengetett a postás. Meghozta a Kormányhivatal levelét. Megmondom becsülettel, nem mertem kibontani. Pedig maximálisan megbízom a férjem tudásában, mégis remegett még a gyomrom is. De aztán vettem egy nagy levegőt és feltéptem a borítékot.
A határozat
Egy kifejezést kerestem benne csak, és amikor megtaláltam, szaladtam is be a páromhoz a szobába: „helyt adok”. Ez állt a levélben. Két szó, ami akkor szebb volt, mint száz „szeretlek”.
A Hivatal tehát nekünk adott igazat (még jó!), a férjem pedig már ült is le a géphez, hogy írjon a bankos nőnek.
Kulturáltan értesítette őt a fejleményekről (bár tudvalevő, hogy a bank is megkapja a határozatot) és felszólította a hölgyet a mihamarabbi cselekvésre.
Tudod, mit válaszolt a fiókvezető asszony? Nem fogod elhinni:
„Kérem, panaszát Telebankon vagy személyesen nyújtsa be, mert e-mailben nem áll módomban ezzel foglalkozni.”
Itt szállt el az agyunk, és határoztuk el, hogy a végsőkig elmenést is lehet még fokozni. El is küldtük a válasz-emailt, miszerint nekünk semmilyen panaszt nem kell benyújtanunk, csak egy keresetet a Bank ellen. De azt már nem neki, hanem a bíróságnak fogjuk küldeni.
Mert mindennek van határa. (Nem beszélve arról, hogy a Bank a Kormányhivatalnál is bepróbálkozott, miszerint ők nem kapták meg időben a fellebbezésünket, hiszen a határozatot sem vettük át…. Mi van?!)
Mindez egy hete történt. Azért csak most mesélem el, mert meg akartam várni a Bank hivatalos levelét. Tőlük ugyanis kapnunk kell egy értesítést, hogy aláírhatjuk a Támogatási szerződést, aztán utalják is a zsét.
Szerinted jött levél? Nem. Még mindig nem. Ha pedig ezen a héten sem érkezik, bemegyünk ismét személyesen. (Én tuti nem lennék a helyükben. Nem vagyunk vadállatok, de mindketten igazságpártinak születtünk. Az pedig mellettünk van.)
Tehát inkább nem vártam tovább, és elmeséltem az egészet, hogy tudd: nem szabad feladni, ha igazad van!
Mert a Bank erre apellál. Egy olyan ember ugyanis, akinek nincs túl sok köze az ilyen világhoz (vagy nem annyira harcos, mint mi), biztosan elfogadta volna a Bank következetes elutasítás-sorozatát. Hiszen még én is meginogtam egy pillanatra. És ez a csúnya az egészben.
Szóval ne adjátok fel, ha hasonló helyzetbe kerültök! (Vagy keressétek meg a páromat.)
Hát gyönyörű…. Mi is most harcolunk, kicsit más ügybe, még a CSOK nekünk ezután jönne. Mi a 3 és többgyerekeseknek járó 1 millió forintos elengedés kapcsán harcolunk. Történetünk röviden: Vásároltunk egy telket építkezés céljából, és önerő kiegészítésre vettünk fel lakáscélú jelzálogkölcsönt a lakásunkra. Most ikerbabákkal vagyok várandós, így 2 millió elengedésére lennénk jogosultak, ez az összeg nagyobb mint az igényelt hitelösszeg, tehát teljes egészébe ki se tudjuk használni. A bank nyilatkozata miatt elutasította a beadványunkat a kormányhivatal, mivel a bank szerint nem teljesül a lakáscél, hivatkozva egy jogszabályra. Korábban állásfoglalást is kértünk a konkrét esetre, ahova csak a rendeletet másolták be, kiemelve mi fogadható el jelzálog fedezetként. Most állunk a fellebbezés előtt, mindenképp beadjuk, hiszen építési célt szolgál, csak ök más oldalról nézik. Ha elutasitanak nem tudom hogy lesz építkezés 🙁
Újabb iskola példája annak, miért hagyják el oly sokan ezt az országot.
Sajnos igen.
Kedves Alexandra! Ügyvédhez fordultak? Fontos lenne látni, hogy mik a lehetőségek.
Én úgy gondolom, hogy itt más van a háttérben, mivel nem a bank pénzét kapod, hanem az államét…. a CSOK csak egy mézesmadzag…. nem valós támogatás és segítség…..
Valóban nem valós segítség a mi környékünkön, ahol az ingatlanárak az egekben vannak, de messze vidéken akár jól is jöhet. Már ha megkapja az illető.
Üdvözöllek, a mi kálváriánk is hasonló volt. Májustól szeptemberig tartott. Rengeteg panaszt tettem mind a bankban, mind az MNB-nél. Szerződés módosítás kétszer történt. Befogadtak egy olyan adásvételi szerződést, melyben több mint 10% volt kpben, nem utalással teljesítettük a vételárat, majd 2 hónap múlva elutasították azt. Vissza a kp, utalás, új szerződés. Kb 5 x kérdeztem rá, hogy minden rendben?!Megkapjuk?! Mire várunk?!Persze meg… a második bank hibájából, mivel kicsúsztunk az utolsó vételár részlet kifizetésének határidejéből. És csak a vállukat vonogatták, egyik ügyintéző sem volt a helyzet magaslatán. És még így is a 2. Szerződés módosításban meghatározott időt sem tudtak tartani, 5 napot csúsztak az utalással, kötbér terhelt, de szerencsére az eladóval egyezkedni tudtunk ez ügyben. A legjobb a földhivatali bejegyzést is elrontották, és még azt mondták a földhivatal rontott. Márpedig nem, kivertem a balhét, ismét panasz, és érdekes módon az ügyintéző ment el az adott földhivatalba rendezni a papírokat…Ezek után még a lakcímbe is belekötöttek, hogy miért van és miért kell más tartózkodási cím…nonszensz az egész hozzá nem értésük. Húzzák az időt, mindent központilag döntenek, hiába van fiókvezető. Össze vissza beszélnek, még az ügyintézési díjat sem mondták rendesen, utolsó héten kaptam egy tájékoztatót, hogyan kell kinézni egy adásvételinek… rengeteg hibát vétettek ezeken kívülis, ikrekkel jártam be, semmi megbánás, még rossz szemmel is néztek rám, hogy én kötözködök. Holott én csak egy támogatást vettem igénybe ami járt. Nem az el sok között vettük igénybe, igazan megtanulhatnák már az ügyintézés módját. Panaszom annyit ért, hogy az ügyintézőket tanfolyamra küldték.. De többet az a bank soha..
Sok sikert ! Kitartás!
Jusztina, sajnos lehetséges, amit írt, viszont inkább én a másik odalát látom. A bank arra pályázik, hogy neki megérje. Nem érdekli hogyan, de neki meg kell, hogy érje. Mióta az állam bevásárolta magát ebbe a bankba azóta csúszik a szint lejjebb és lejjebb. Ez a bank nem csak a CSOK-nál szórakozik, sok más terméküknél is.
Egy kedves volt banki ismerősöm mondta, hogy nem bankot kell választani, hanem ügyintézőt. És sajnos ez igaz is. Sajnos a másik nagy bank se jobb.
Remélem elintéződik, kíváncsi leszek a végére. Igazán jó ötlet volt az RTL-t megkeresni, csak igazán sajnálom, hogy nem lett kimondva a riportba, hogy melyik ez a fantasztikus bank.
Egyetértek. Viszont a tv-t nem mi kerestük, ők találtak ránk. Bevallom, egy ideig gondolkodtunk rajta, hogy vállaljuk-e. De a blogom célja, hogy segítsek, így végülis megtettük, “amit megkövetelt a haza.” A történetünk foltatódik, ma ki is teszem a 3. részt. Még nem örülhetünk.
Hú, ezt rossz volt olvasni. Viszont pont arról írtál, amit a CSOK 3. részében most fogok közzétenni. Kár, hogy ezt kell megtapasznalnunk.
Igen…