Tegnap szépen leültem, elővettem az órát, és nekiestem a magyarnak és a mateknak. Direkt nem olvastam el előtte semmilyen véleményt, kommentet, nehogy befolyásoljon bármi is.
Mielőtt leírnám a tapasztalataimat, el kell mondanom, hogy mindig is nagyon szerettem a magyar nyelvet és az irodalmat, ugyanakkor a matek is a kedvenceim között volt. A tanáraim már kevésbé, de ezt most hagyjuk.
Kezdő pedagógusként úgy mértem le a megfelelő dolgozathosszokat, hogy ha én öt perc alatt fejben meg tudom oldani, akkor a tanítványaimnak is befér 45 percbe. Ez persze csak a németre vonatkozik, ahol egy másodpercet sem kell gondolkodnom. Ebből kiindulva úgy gondoltam, hogy ha én ezt a felvételit meg tudom oldani mondjuk negyedóra alatt, akkor a kiszabott 45 perc itt is elegendő lehet a diákoknak. Mivel körülbelül tudtam, hogy milyen feladatokra számíthatok – hiszen évek óta ugyanazokkal a feladattípusokkal dolgozik a rendszer -, bátran nekivágtam. Először a magyarnak.
Az első oldalon azonnal felhívják a diákság figyelmét, hogy hagyjanak 10-15 percet az utolsó feladatra. Ez tehát azt jelenti, hogy az első kilencet 30 perc alatt illik megoldani. Egy kicsit megijedtem, de aztán végül kifejezetten élveztem a tesztet. Tetszettek a feladatok, és szimpatikus volt, hogy sok benne a játékos elem (értsd pl. szókirakó). Először a 4. feladatnál kellett megállnom, mert hiába vagyok nyelvtanár, töredelmesen bevallom, hogy nem minden szófajjal vagyok jó barátságban. A németet sem így tanítom soha. Egy általános iskolásnak pedig a francnak kell tudnia, hogy mi az a névutó, vagy a határozói igenév. Hiszem és vallom, hogy nem fontos. Egyáltalán nem. A gyerek tanuljon meg írni, olvasni, választékosan beszélni, legyen képes szöveget alkotni, és legyen jó a helyesírása (ennyivel tartozunk a nyelvünknek, most pedig csendben imádkozom, hogy ne legyen hiba ebben a bejegyzésemben).
Egyébként csak óvatosan érdeklődöm, hogy ha a legfrissebb érettségi előírások szerint a rossz helyesírásért nem jár bünti, akkor itt miért is? Simán bukhatunk vele 5 pontot a maximális 50-ből. És ehhez hülyének sem kell lenni. A javítási útmutató szerint legalábbis…
Az már más kérdés, hogy ebben a felvételi feladatsorban egy leütési és egy helyesírási hibát is találtam, de hát urambocsá, miért lennénk tökéletesek?!
Később még kétszer álltam meg egy-egy pillanatra, hogy elgondolkozzam bizonyos irodalmi fogalmakon (allegória, alliteráció, megszemélyesítés, hasonlat stb.) és itt is végig az motoszkált a fejemben, hogy a fenének kell ezt tudni. Nemcsak nyolcadikban, már 11 éves kortól. Hát tényleg nincs enélkül élet?
Tudom, hogy egy teszt készítése során alapvető szempont a magas mérce, hisz csak így tudunk rangsorolni, de ha pont ezen múlik, hogy valaki kiesik a rostán, az szomorú. Jobban értékelnék több kreatív feladatot, nem ilyen fogalom-bebiflázósakat.
Nos, a magyarral 13 perc alatt végeztem és 2 pontot veszítettem. Összességében elmondhatom, hogy a jelenlegi pedagógiai felfogásnak és a tanterveknek megfelel. (Csak kár, hogy ilyenek a tantervek…)
A matektól jobban tartottam, mert hiába voltam 100 évvel ezelőtt jó benne, semmit sem hasznosítok az akkori tudásomból. Mint tudjuk, ez is egy olyan pont, amire állandóan felhívom a figyelmet… Most nem akarom magamat ismételni.
Matematikából is 10 feladat volt, szintén 50 pontért. Itt kapásból kihagytam másfél feladatot, mert egyáltalán nem emlékszem a függvényekre és bizonyos négyszögek belső szögeinek arányszabályaira. (Hát hiába, ezeket sem használom ezer éve…)
Ebből következően azonnal buktam 9 pontot, így csak 41-ről indulhattam. Látom magam előtt a nyolcadikosokat, amikor ezeket a feladatokat próbálnák megoldani. Tuti, hogy a többség bele sem kezdett. Mert akár hisszük, akár nem, nem jár mindenki matek tagozatos suliba és nincs mindenkinek lehetősége előkészítőzni. Szakos tanárok véleménye az volt, hogy a teszt feladataiból jó pár nem tananyag, ugyanakkor azt is hallottam, hogy a témája tananyag, de nem így. Ebbe a vitába nem akarok beleszólni, csak azt tudom biztosan, hogy már megint olyat akarunk tanítani a kölyköknek, amire semmi szükség általános iskolában. Semmi, de semmi!
A tanköteles kor hol 16, hol 18 év, de fixen nem 14. Tehát – anyukámat idézve – miért is kell minden ilyen komolyabb ismeretet 14 éves korig elsajátítani? Ráadásul tudjuk, hogy középiskolában minden kezdődik elölről. Már diákként is az volt a gondom, hogy az elsős gimis tananyag tulajdonképpen az általános iskolai. Mikor lesz végre valóban egymásra épülő tananyag-rendszer, és mindez úgy, hogy a nehezebb tananyagok alkalmazkodnak a gyermekek egyre jobban felkészített agyi kapacitásához?
Ergo hagyjuk már az általános iskolásokat békén, és a középiskolában is csak a szakosodókat bombázzuk komolyabb tudománnyal.
De visszatérve a matek tesztre. Ez már 26 percembe került úgy, hogy kihagytam azokat a feladatokat, és végül 12 pontot veszítettem. Az előbbiből következik, hogy nem lehet 45 perc alatt megoldani a feladatsort és ezt támasztja alá a kollégák véleménye is.
Magamnak jó hír, hogy valószínűleg még így is behívnának szóbelire, mert az országos átlag felett teljesítettem 41 évesen. Magyarból ugyanis tavaly 29, matekból pedig 18,5 pont volt. Idén valamivel talán több, de végeredményt nem láttam a neten. Ahogy igazából sok cikket sem ebben a témában, amit érdekesnek találok, vagy csak elgondolkodtatónak. Vagy csak szomorúnak.
Na mindegy, szomorúságból nem születik jobb oktatás és nem javul meg a pedagógusképzés. Mert most is azt mondom, amit már 20-25 évvel ezelőtt, hogy a tanárok is bőven felelősek ebben. De erről majd valamelyik következő posztomban. Most inkább megnézném a Moszkván, hogy hány óra.