Szerző: davida | 2017 márc 7 | (B)anyaságok
Most már bevallhatom, hogy nagyon féltem a szüléstől. Sokkal jobban, mint azt bárki el tudja képzelni. Vajúdás közben is – már a szülőszobán – váratlanul sírva fakadtam a zuhany alatt, annyira rettegtem. Talán a korom tette ezt velem, talán az egész megváltozott...
Szerző: davida | 2017 márc 2 | (B)anyaságok
Naná. Naponta meccsek, izgulás, pálinka, délutánonként az “Üstökösön” családi futballozgatás, röviden: egy hónap aktív labdarúgás. A döntőkor már nem ihattam, nem dohányoztam. Mire jött az olimpia, rosszullétektől fűszerezett szurkolói üzemmódra váltottam...
Szerző: davida | 2017 febr 26 | (B)anyaságok
… meg az a rohadt patriarchális felfogás. Ez jutott eszembe, miközben könnyek között próbáltam győzködni életem egyik legfontosabb férfi szereplőjét arról, hogy igenis kell az embernek a pihenés. Főleg, ha műtét után van. Mivel beláttam, hogy falra hányt borsó,...
Szerző: davida | 2017 febr 24 | (B)anyaságok
Eddig azért szerettem a februárt, mert rövid, a tavasz előszele és viszonylag nyugis is. Na jó, van benne egy farsang, de azt még valahogy túl lehet élni. Persze tévedni emberi dolog, hisz tegnap belém szaladt egy gyilkos galóca, ami ugyebár mérgező, aztán majd’...
Szerző: davida | 2017 febr 15 | (B)anyaságok
Nem is olyan régen arról írtam, hogy mennyire utálok terhes lenni. Meglepő módon (vagy talán nem is annyira) kevés kivétellel az anyukák arról biztosítottak, hogy ők is hasonló cipőben járnak vagy jártak. Ennyit tehát arról a nagy rózsaszín világról, hogy ez a nők...
