Előbb-utóbb csak itt lesz a tél, hát ideje elfelejteni a semmitmondó viseleteket, és feldobni a hangulatunkat. Mindenkinek azt javaslom, hogy hordjon végre színes ruhákat!
Hiszem, hogy ez rengeteget segít a téli depresszió legyőzésében. De persze nem mindegy, milyen színekbe burkolózunk. Nemcsak azért, mert nem mindegyik áll jól, hanem azért, mert a színek különböző módon befolyásolják a hangulatunkat is.
Régóta tudható, hogy a zöldnek nyugtató hatása van, míg a vörös inkább gerjesztő. De vajon így van ez a ruháknál is? Ma ennek jártam utána.
Nem kívánok belemenni a színek fizikai, illetve kémiai jelenségeinek vizsgálatába, és igyekszem elkerülni a nagy általánosságokat is. Amit azonban érdemes tudni:
- Az ember színlátó és emiatt képes dekódolni a természet színeit is (nem úgy, mint oly sok állatfaj)
- A színhasználat ősidők óta az emberiség „velejárója”. Mind a művészetekben, mind a vallási életben nagy szerepe van.
- A színek a társadalmi státusz kifejezésében is óriási szerepet játszanak, ahogy a különböző rangjelvényeken, jelképeken, címereken is.
- A színek pszichológiai hatását tudatosan használjuk az élet számos területén (közlekedés, üzleti élet, kereskedelem, vagy pl. a háborúk során is)
- A színek ma leginkább az öltözködésben és a reklámok világában „teljesednek ki”.
Mégis nagyon sokan ódzkodnak attól, hogy élénk, vidám színű ruhákat hordjanak. Pedig mi is mennyivel másabban közelítünk egy olyan emberhez, aki királykék inget visel, mint aki bézst. Ugye?Mert a színek mindenhogy hatnak. Rajtunk is, másokon is.
A fekete
Pár hónappal ezelőtt mélyedtem el jobban a témában, amikor rájöttem, hogy minden korábbi elvemmel ellentétben én egy színeket nagyon szerető és szívesen is viselő nő vagyok. Több mint 10 évig csak feketében jártam, esetenként egy kis sötétszürkével, sötétzölddel, sötétkékkel „feldobva” az outfitemet.
Igazi magyarázatot nem tudok adni a miértre. Nem voltam Depeche Mode rajongó, vagyThe Cure-os, ahogy azt hitték (bár ezeket a zenéket most is nagyon szeretem). Nem vágytam és nem vártam a halált sem. Nem voltam befelé forduló, introvertált egyén. Mégis a feketét részesítettem előnyben. Természetesen sokat számított, hogy a sötét színek karcsúsítanak, de úgy hiszem, esetemben egy másik pszichológiai hatásuk éreztette inkább magát.
Nem tudom, tapasztaltad-e már, hogy ha sötét színbe öltöztél, akkor erősebbnek érezted magad. Vagy inkább megközelíthetetlennek, vagánynak. Olyan ne-zavard-a-köreimet-hatalommal bírónak.
Akárhányszor csak feketét viselek, annak eleganciája, mélysége, femme fatale jellege felerősödik. Viszont ma már öregít, így pár éve elbúcsúztam tőle. És nem is esett nehezemre. Most is sok fekete cuccom van, de nagyon ritkán hordom őket. S ha mégis, szigorúan csak élénk színű kiegészítőkkel.
Érdemes kipróbálni, hogy a feketét világos zölddel, vagy naranccsal kombinálod. A harciasság érzete azonnal megjelenik.
Ugyanakkor ne lepődj meg, ha feketében járva kevésbé közelítenek feléd az emberek. Csak gondold végig, rád milyen hatással van mások feketesége. Na, ugye.
A barna
De mi a helyzet a többi sötét színnel? Mondjuk a barnával? Melegebbnek véljük, igaz? Hiszen eszünkbe jut róla a csokoládé, a kávé, egy gyönyörű fatörzs. A barna mindenképpen hívogatóbb és meleget sugárzóbb. Ha barnát viselsz, otthonosan érezheted magad benne, hiszen ez a szín olyan, akár egy meleg kályha, vagy kunyhó. Pedig régi jelentésében sötétet, sőt feketét is jelentett és általában állatok szőrzetére, bundájára használták.
De beláthatjuk, hogy a sötét szín nem mindig jelent egyet a negatív kisugárzással. Főleg, ha annak a sötétnek több árnyalata is van.
A kék
Tengerek, óceánok, azúr, türkiz, égbolt, nefelejcs. Random szavak, amelyek eszünkbe juthatnak róla. A természet itt is dominál. Egyébként a kék ótörök eredetű szó, amit régen „kík”-nek vagy „köik”-nek, „kök”-nek is mondtak- A kökény sem véletlenül lett kökény. Egyik jelentése viszont ennek is a „sötét”. (Kezdetben érdekes módon zöldet is jelentett.)
A kék szerintem egy nehéz szín. Mert annyi árnyalata van, hogy lehetetlenség megragadni a lényegét. Hol nagyon hideg, hol inkább nyugodt, tiszta. Hol barátságos, hol rideg. Hol előkelő, hol pórias. Nehéz is belőle megtalálni a megfelelőt. Egy biztos. Ha szép kéket hordasz, egy fajta elegancia fog megszállni. A harmónia, biztonság, szabadság érzete. De nagyon könnyű melléfogni vele. Nekem is sok időbe tellett, míg ráéreztem, melyek az én kék színeim. Ha véletlenül rosszat vettem fel, nem is éreztem benne magam jól. Mert a kék nagyon oda-vissza hat. Talán jobban is, mint a többi szín.
A zöld
Eredeti jelentése fű, gyep. Nyugtató szín, ahogy azt fent már említettem. De vajon miért? Számos helyen utána olvashatunk a témának. Néha mást mondanak a pszichológusok és mást a tudósok, de én hajlok arra, amit a megérzésem és a tapasztalatom is megerősít.
A zöld a természet színe. Az ember pedig a természet szülötte. Bár egyre távolabb kerülünk tőle, mégis mindenkiben ott van a zöld szeretete. Ha csak tehetjük, kirándulunk, kimozdulunk a szabadba, hogy feltöltődjünk, relaxáljunk, frissebbek legyünk. Ha zöld színű ruházatot viselünk, ezt a nyugodt lendületet varázsoljuk magunkra is. Ha azonban túl sötét zöldbe burkolózunk, ne várjuk a vitalitást.
Nálam a zöld árnyalatainak kombinációja jött be igazán a mélyzöldtől kezdve egészen a kisliba zöldig. Ha zöldben vagyok, erős, friss, lendületes vagyok. Akár a tavaszi természet. És még barátságosabb is, mert szerencsére ez amúgy is az én színem. Ha pedig egy szín pont passzol kívülről is a viselőjéhez, az dupla szerencse.
A piros
Erős, vad, gyönyörű, csábító, ugyanakkor félelmetes is. A piros (vagy vörös) a természetben mindig valami veszélyre figyelmeztet. Ilyesmit érezhetünk mi is, ha vöröset viselő embert látunk. Nem feltétlen veszélyt, hanem lehengerlő erőt, fölényt. Ha felveszel valami pirosat, a hangulatod is meg tud változni. Érdemes kipróbálni, ha magad alatt vagy. Erőltess fel egy piros felsőt, vagy egy piros cipőt akkor is, ha nehezedre esik. Javítani fog az állapotodon. Nekem sem ment könnyen, de megéri.
Természetesen tudom, hogy inkább a hangulatunknak megfelelően választjuk ki a színeket, de időnként érdemes megfordítani a dolgokat. Tekintsünk ruhatárunkra úgy, mint egy jó pszichológusra. A piros pedig egy jó kiindulási alap hozzá.
A sárga
Tipikus természet-szín. A virágok zöme ilyen, és még a levelek többsége is valamilyen sárgára változik ősszel. Mondjuk az az egyéb vegyületek, mint pl. a karotin, vagy antocianinok miatt van, de a lényegen nem változtat. Az őszi levelek gyönyörűek. (Hogy milyen színú lesz az őszi levél, az a benne lévő vegyületektől, a lebomlás mértékétől és a levél pH-jától is függ. Itt olvashatsz erről többet.)
Volt idő, amikor a tárgyak esetében sárgabolond voltam. A csészéim, az edényeim, a szobám fala, mind-mind sárga volt. Ekkor éltem nagyszerelmes korszakomat, és bár feketében jártam, az eszközeim a meleg és boldogságot sugárzó sárga színben tündököltek. Most így visszatekintve nem meglepő az akkori kettősségem. A csészéim jobban tudták, hogy milyen is vagyok valójában. Sok-sok év kellett, hogy erre rájöjjek magam is.
Sárgát viszont nem viselek, mert borzasztóan sápaszt. Már maga a szó – ami éppenséggel ótörök eredetű – is ezt jelenti, „fehér”, „világos”, „sápadt”. Régebbi formája a „sár”: sárarany, sárhajú, sármány.
A fehér
Nagyon előkelő szín. Ugyanakkor kifejezetten tiszta, mindenmentes. Ha fehéret viselsz, ünnepibb hangulatba kerülsz. Emelkedettebb, szofisztikáltabb, tényleg tisztább lelkű leszel (legalábbis érzetre) és valahogy nyugodtabb is. Persze a fehérre meg kell érni.
Kevesen merik viselni ezt a színt, és számos érvet fel is hoznak ellene:
- kövérít,
- nem tudom, melyik fehér áll jól (van vagy 50 fajta…),
- hamar koszolódik,
- olyan leszek, mint egy nővérke vagy egy hentes benne, stb.
Eleinte én is így gondoltam rá. Aztán ahogy nevelgettem magam és az agyacskámat, úgy vágytam egyre több fehérre. Mind magamon, mind a környezetemben. Jelenleg ott tartok, hogy van jó pár fehér darabom (sajnos egy kivételével nyáriak) és a házunk is fehérdominanciájú. Hiszem, hogy jobb ember is lettem általa. Mert a színek hatással vannak ránk, a fehér pedig segít a tisztulásban, a sallangmentesítésben.
Érzelmi kötődéseink a színekhez
A kérdésről megkérdeztem egy szakembert is. Cseke-Kovács Zsófia, személyi stylist, szín- és stílustanácsadó, a Zeka Styling tulajdonosa arról az oldalról is megvilágította nekem a színeket, amelyre nem is gondoltam. Ez pedig az érzelmi kötődés.
Pedig logikus. Sokáig azért utáltam a piros színt (vagy 30 évig), mert gyerekként én mindig olyan színű ruhákat kaptam, míg a tesóm kéket. Ha néha cseréltek volna a rokonaink, és nekem ajándékozták volna a kék színű ruhákat (ami amúgy a szőke fejemhez jobban is állt volna), talán nem haragszom meg a pirosra. Zsófia is valami hasonló érzelmi kapcsolódásra utalt:
„Az emberek többsége nem tudatosan választja ki a színeit. Egyrészt van egy nagyon erős érzelmi viszonyunk egy-egy színhez vagy árnyalathoz. Ezek fakadhatnak emlékekből, érzésekből, egy-egy véleményből, amit rólunk mondtak az adott színt viselve. Például akármilyen csodásan is áll nekünk a sárga, nem fogjuk szívesen viselni, ha a férjünk mindig megjegyzi, hogy mennyire sok rajtunk. Pedig az is lehet, hogy csak a sárgának az az árnyalata előnytelen, és nem az összes sárga szín általában. De az is előfordulhat, hogy a férjünknek van egy negatív élménye ezzel a színnel kapcsolatban és ezt akaratlanul kivetíti ránk.”
A színek ránk gyakorolt hatásával kapcsolatban pedig Zsófia is azt mondja, hogy „a színek tudat alatt és fizikailag is hatnak ránk. Minden színnek van egy rezgése, ami befolyásol minket. A legtöbb ügyfelemnek van egy-két olyan szín a szekrényében, amit előszeretettel használ és hord. Bizonyos árnyalatok viszont teljesen hiányoznak. Ilyen szín például a piros is. Maga a szín nagyon erőteljes. A megjelenésében is van egy erotikus, szexuális felhívás. Nem lehet benne elbújni. Ráadásul a piros színnek van egy fajta felpörgető hatása. Ha valaki nagyon harsány, pörgős személyiség, ezt a színt viselve nagyon könnyen lehet “túl sok”. Én magam is jártam már úgy, hogy egy családi vészhelyzetben piros színű ruha volt rajtam, ami a túl feszült szituációban csak tovább rontott a dolgokon. Idegesebb voltam tőle. Fizikailag azt éreztem, hogy legszívesebben letépném magamról. Hazaérve pedig mikor felvettem egy zöld ruhát, tényleg éreztem, ahogy megy le a vérnyomásom a másik szín hatására.”
Színesben télen is
Elmondhatjuk hát, hogy a viseletünk igenis befolyással van ránk, éppen ezért érdemes vele játszanunk. Ne az alapján öltözzünk fel mindig, hogy éppen milyen a hangulatunk! Mert akkor lehet, hogy állandóan csak seszínű cuccokban rejtőzködnénk a világ elől. Vegyünk magunkon erőt, és válasszunk egy klassz színt, majd hagyjuk, hogy hasson ránk!
Télen például igyekszem még színesebben öltözködni, hogy tudatosan elnyomjam a hideg időszak depressziót előidéző hangulatát. Télen például sokszor viselek szoknyát is, mert az is vidámít. De érdemes Zsófia tanácsát is megfontolni: azt is mondja, hogy „hallgassunk a belső megérzéseinkre. Általában, ha vágyunk egy színre, az nem véletlenül van.”
Nem mellesleg, ha nem tudod eldönteni, melyek a te színeid, árnyalataid, érdemes felkeresned egy színtanácsadót. Akár Zsófiát is. (Nekem ugyan még nem volt vele személyes tapasztalatom – tudod, fodrászhoz se jutok el -, de ismerősöktől csak jókat hallottam róla. És ez most sem fizetett reklám, csak jó tanács. Tudod, én már csak ilyen vagyok. Ja, és ajánlom ezt az oldalt is böngészésre. Én is innen vettem pár infót.)