A kisfiam ugyan még csak egy éves, és nagyon édesen elrugózgat a mai gyerekdalokra, de előbb-utóbb érteni is fogja a szövegeket… Azok pedig nagyon fájnak. Nem beszélve az erőltetett ütemekről és a szörnyű animációkról.
A minap főzés közben megállt kezemben a fakanál, mert olyan dalszöveg ütötte meg a fülemet, hogy elhinni sem akartam. Ekkor határoztam el, hogy összeállítom a világból kikergetős dalok toplistáját. Íme a davida Top 7 a képi megjelenítés, szöveg és zene hármasa alapján:
- helyezett:
A Turuleca, a tyúk tulajdonképpen vicces is lehetne. Adott egy extra vékony tyúk, ami össze-vissza tojik. Mármint, hogy mindig ott, ahol eszébe jut. Szám szerint tízet (számolós dal.) Na de az animációban olyan szarvashibákat követtek el az alkotók, hogy a porontyaim szerint ez a világ legperverzebb gyerekdala. A lányom nemes egyszerűséggel csak hereállúnak hívja a benne szereplő, csirkének öltözött kisfiút, akinek még a kukija is kilóg időközönként. Vagyis a farktolla, de olyan szerencsétlenül van animálva, hogy a Dávid szobor is megirigyelné. A kölkeim mindenesetre fetrengenek, amikor meglátják azt a pár képkockát és mindig szívesen vissza is tekernek rá. (Ilyenkor menekülök a nappaliból…)
- helyezett
A szerzők biztosan humornak szánták, nekem azonban már az óvodai kukoricára térdepeltetés lebegett a szemem előtt. Egy ilyen összehasonlításért ugyanis mi biztosan azt kaptunk volna az óvónéninktől. Az ominózus dal azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megismerteti a gyerekekkel a színeket. Meg is kapta azt a logikus címet, hogy Színes dal. Ez eddig rendben is van, megszokott és hasznos téma, s ha nem színvak a gyermek, tökéletes módszer. Na de az sosem jutna eszembe, hogy a barna színhez ne a csokoládét vagy a kakaót hozzam fel példának, hanem a „sarki kutyakakit”. Először is, nem minden kaki barna. Sőt, egy nap fűben heverés után inkább fehéres szürke. Főleg a Kunságban. És mi van, ha a gyerek nem látott még kutyakakit? Errefelé például nincs úton útfélen. De innentől kezdve úgy sétálok majd vele, hogy direkt ürüléket fogok keresni. Végtére is tudnia kell, milyen az igazi barna! Ahogy a dal szerint a rák is narancssárga, az eső meg kék. Nos, biztosan nem a NatGeo-ra való ez az ének, mindenesetre lehetett volna rosszabb is. A kínrímeket pedig inkább elnézem.
- helyezett
Ilyesmi tartalmi gondom van a Kukásautó dallal is. A szöveg szerint ugyanis a kukásautó kukákat szállít, és ezt többször jól ki is hangsúlyozza. Nem szemetet! Ááá! „Kukáááát, kukááát”! Én azért majd elmondom a picinek az igazságot, nehogy félhomályban élje le gyermekkorát.
- helyezett
Kedvenc szörnyűségeim a rímtelen dalok. Esküszöm, mindenféle oldalról megvizsgáltam őket, hátha csak én vagyok ennyire béna, hogy nem lelek egy normális összecsengést sem. Vagy csak az a baj, hogy a számoló dalok kapcsán a mi gyerekkorunk 1 – megérett a meggyéből indulok ki?
Mert amikor ilyen sorokat hallok, hogy „Ó, kedves szamárkám, mi történt a fejeddel? Menjünk orvoshoz! Most majd ad rád egy sapkát. Majd ad rád egy sapkát, hogy jobban legyél már…”, akkor tényleg nagyon tud fájni valahol legbelül. Ezért a nagyokkal inkább széttrollkodjuk az ilyeneket, mint ez a Kedves kis szamárkám is. És mivel ez a szamaras dal a láncdalok csoportjába tartozik, pár strófán keresztül rendesen fokozza is az élvezeteket: hiszen a „mi történt a füleddel”-hez a „majd jól beállítja” passzol a fordítók szerint. Sőt, hogy teljes legyen a káosz, szerencsétlen állat még limonádét is fog kapni. Biztos, ami biztos. Szóval itt nemcsak rímgondok, hanem teljes zűrzavar is van. Az animációt pedig inkább meg sem említem, hiszen tipikus Hey, Kids-es szörnyűség.
- helyezett
Rímek tekintetében a legdurvábbak azonban az A-Z betű dalok. Nem tudom kiemelni egyiket sem, így ők egy csokorban kerültek az „előkelő” harmadik helyre. Nagyon sok betűhöz külön énekek íródtak (elvileg készülőben a folytatás), így van A-Á-s dal, B-s dal, C-s dal, stb. Ez eddig oké. Mindegyikben összegyűjtötték megfelelő kezdőbetűjű szavakat, neveket. Így találkozhatunk ámbráscettel, ceceléggyel, gyagya gyöngytyúkkal, és a fiam legnagyobb örömére a Donát névvel is. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy az alábbi sor segítené gyermekeimet a tanulásban:
„Í, mint a nagyon hosszú í, biztosan nem fogod elfelejteni, senkinek ne legyen kétsége, hogy ez a hosszú í.” Gondolom, érthető a dilemmám.
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ezeknél az énekeknél a szerzők már egyáltalán nem törekedtek rímfaragásra. Csak dobálták egymás után a szavakat. Tény, hogy így is segít az adott betűt megjegyezni, de mennyivel jobb lenne, ha a fülünknek sem fájna. Mint ez például:
„Á, mint az ásó, ásó. Á, mint az álarc, álarc. Á, mint az ágyú, ágyú. Á, mint áfonya.”
- helyezett
Amikor a Kézmosás dalt megmutattam a kicsinyeimnek, kivételesen nem nevettek. A lányom száján kicsusszant egy „Hát ez mi a fene?”, a középsőm köpni-nyelni sem tudott, a pótfiam pedig teljesen ledöbbent. Az első sokk után azonban rögtön heves kritikadömpingbe kezdtek, főleg a képi megjelenítés kapcsán: Ha hajat mos, akkor miért csak a füleit éri el? Ruhástól megy be a zuhanykádba? Kifelé irányítja a zuhanyrózsát, így mindent eláztat!
De a lényeg mégsem ez, hanem a dal utolsó strófája. Nem akarom lelőni a poént, nézd meg. Azán jelezz vissza. Tényleg érdekelne, mi volt az első reakciód. (Az animációt felesleges megemlíteni. Katasztrófa, mint mindegyik Hey, Kids…)
- helyezett
Továbbra is abszolút első helyen van nálam az Én elmentem a vásárba szintén Hey, Kids-es verziója. Írtam már róla, nem akarom önmagam ismételni, itt elolvashatjátok. Most csak olvasóim pár észrevételével egészítem ki akkori mondandómat.
Kapásból hatalmas szövegbakival nyit a dal: „Én elmennék a vásárba félpénzzel, tyúkot vettem a vásárba’…”. Most akkor menne, vagy el is ment? Ezt mondjuk többször is eljátszák, úgyhogy arra következtetek, végül elment. Főleg, mert vett egy pulykát is. Az ugyan nem zavarja a főhős kislányt, hogy a pulyka helyett pávát kapott, mert láthatóan nagyon boldog. Az aránytalan és ijesztő szemei legalábbis ezt tükrözik. Mondjuk az aránytalanság végig jellemző az egész animációban (ahogy az összes Hey, Kids-dalban), de ne akadjunk fenn azon, hogy egy tehén lehet akkora, mint egy madár. Azt pedig, hogy a kisnagylány fiút vett a végén magának, csak édes ráadás.
És akkor jöhet a kérdés, hogy miért hallgatunk ilyen zenéket itthon?
Esküszöm, az elején még nem direkt volt. Feldobja ugyanis a youtube 2 Palya Bea, Gryllus, a Kiskalász, az Iszkiri vagy a Kolompos között a „témába vágó dalokat”. Persze a konyhából is azonnal szoktam tudni, hogy már megint önirányít a zenecsatorna, mert csak azt hallom a nagyoktól, hogy „Na, ne, ezt ne!” és már kapcsolnak is el. Kivéve, ha éppenséggel értetlenkedni van kedvük. Vagy röhögni. Mert azt nagyon szeretnek.
Még engedj meg egy utolsó gondolatot!
A Színes dal kapcsán jutott eszembe: mennyire releváns, hogy a feketéhez az orkát párosítjuk? (Ez mondjuk nem dalban, hanem a legkisebbeknek szóló könyvecskében szerepel, ahol a barna színt egy gömbhallal tanítják…) Végül is tuti hamarabb találkozik egy kardszárnyúval, mint egy károgó varjúval. Ja. Még akkor is, ha ez a könyv belga, amelyet természetesen Kínában gyártottak. Persze jó, hogy új dolgokkal is megismerkedhet a gyermek. Kell is, sőt! De ha épp alapokat tanítunk neki, akkor nem könnyebben azonosul egy sárgarépával, mint egy limchivel? Hmm?