A kisbabákon azonnal látszik, hogy milyen felnőttek lesznek. Nem külsőre (bááár…), inkább a természetükre vonatkozóan. Van ugyebár az enyém. Szép kis funkcióbabának szoktuk nevezni, ha azzal hülyülünk, hogy mire fogjuk nevelni. Vagyis hogy arra, ami nekünk nem jött össze.
Ebből kifolyólag elsősorban focista lesz, hiszen valakinek ideje visszaszerezni a lerágott csontú dicsőségünket. Szerintem a kicsinkben minimum Puskás született újjá – ahogy azt egyszer már említettem – , hiszen bivaly erősek a rúgásai, főleg pelenkázás közben. Mivel nem igazi pelenkázószekrénybe fektettünk be, ezért a komód egy picit magasabban van az ideálisnál. Persze ez egyedül csak engem zavar, ha papucsban vagyok, mert így egyenesen a mellembe kapom a mae-geriket (apró képzavar, elnézést érte), amitől mindig felszisszenek. Nem is feltétlenül a fájdalom miatt (amiatt is, naná), hanem mert ilyenkor kapásból túlcsordul bennem az anyai szeretet és mindenem csupa tej lesz. Persze erre találták ki a melltartóvédő betéteket, de az természetesen mindig a legrosszabbkor fogy ki. Az ideiglenesen – és aprólékos gonddal – behelyezett papírzsepi lópikulát sem ér, a fél méterre kilógó tetrával pedig egy 120 éves, meztelen felsőtestű bennszülött asszonyra hajazok. Egyéb pótló akcióimról nem kívánok nyilatkozni, mert valamelyest illő megőrizni a nőiességemet.
A lényeg, hogy a gyermekem piszok jól rúg, persze két lábas, éppen ezért a kiságyába már most betettünk egy hatalmas labdát a lábaihoz. Soha nem lehet elég korán kezdeni. Viszont arra is gondolnunk kell, mi van, ha mégsem sikerül fényes karriert befutnia.
Én arra a felvetésre jutottam, hogy lehetne dietetikus is, hiszen engem az is érdekel. Nincs abban semmi rossz, ha ő tanulja ki helyettem ezt a szakmát. Így amikor almát eszem (mert az roppan egészséges), direkt előtte teszem, hogy szokja a látványt. Ma viszont annyira rúgkapált már (na ja, a foci…), hogy megkóstoltattam vele. Ha láttatok még zabagépet, akkor felejtsétek el. Az enyém úgy szívta a gyümölcs levét, mintha ez lenne a világ legjobb kajája (amúgy én tényleg nagy almafan vagyok), és azonnal “toporzékolt”, amint elvettem tőle. Természetesen gondosan ügyeltem rá, hogy ne kerüljön a szájába semmilyen almadarab, viszont az már most tudható, hogy hamarosan el kell kezdenem a hozzátáplálást (bármit is mondjon a szakirodalom). Az tehát fix, hogy anyja fia és azonnal be kell szereznem egy gyümölcscentrifugát.
Az alma természetesen nem volt neki elég, viszont most kivételesen nem belőlem kért – szerintem érezte, hogy a pelenkázó asztalon történtek után a csárda még némi felújításra szorul -, hanem a kánikulára való tekintettel vizet kívánt inni. Fogtam hát a felforralt és már kihűlt csapvizet és megkínáltam. Mintha sör lenne! (Mondom én, hogy foci…) Azt hittem, ott fog megfulladni. Erre mi történik? A cumisüveget még véletlenül sem kiengedve a szájából bealudt, és elkezdett horkolni! (Eddig még soha.) Azonnal megláttam benne a majdani nagyfiamat, és szívem szerint adtam volna egy zacskó szotyit is a kezébe, hogy teljes legyen a kép: body félrecsúszva, pellus kilóg, cumisüveg a szájból félig kiplöttyedve, fej balra lecsuklik, kész. Gyönyörű látvány volt. Igazi drukkeres.
Abban tehát már most teljesen biztos lehetek, hogy a foci nézésére készen áll, a játékra pedig, ha már legalább fel tud majd ülni. Mert egyelőre még csak forog. Azt is csak azért, nehogy hasra fektessem. Mert azt nagyon utálja. Mondhatja a doki néni, hogy muszáj a fejemelgetést gyakorolnia, ő nem hülye. Minek csinálja, ha egyrészt fekve is lát mindent? Sőt! Rádásul a fejeléshez nem emelgetni kell majd, hanem bólintani. (Ugye hogy foci…) Az meg simán megy. Úgy le szokta fejelni az állam, vállam, orrom, hogy csillagokat látok, de neki meg sem kottyan. Iszonyú kemény fejű. Minden értelemben. És mondom, ahogy leteszem hasra, addig küzd, amíg vissza nem fordul. Három és fél hónaposan. Hát hogy a búsba teljesítsem én vele a felírt gyakorlatsor-penzumot?
És persze ilyenkor nézi a fejemet (háton fekve) és csábosan mosolyog. Rendesen el is bizonytalanodom a karrierjét illetően. Mert lehet, hogy csak egy egyszerű Casanova nevelődik ki belőle.
Azt hiszem, be kell szereznem a centrifuga mellé néhány igazi pasis szerelést is, hiszen soha nem lehet tudni. Talán összeszed valami jó gazdag csajt. Persze csak akkor, ha nem lesz jó gazdag focista. Esetleg szerezhet egy-két diplomát is végső esetben. De szigorúan csakis végső esetben. Jó lenne, ha inkább el tudna majd bennünket tartani. Hiszen funkciógyerek, nem?
