 |
| A mi hintánk. (Tesó, unokatesó, én.) 1977 nyara |
Először a hinta tűnt el, aztán a billenő is. A pad bírta legtovább, de annak is mennie kellett, mert a szomszéd néni nem bírta az ott ücsörgő fiatalok látványát. Hát igen, egy idő után más utcákból is odajöttek a nagyobbak randevúzni, és az ifjúi szerelem kiverte a biztosítékot.
Megsirattam a kis játszóteret. Nem beszélve aztán a fűzfáról, amit még nagybátyámék ültettek oda, és amit szintén nem tűrt meg a közeg. Pontosabban az akkori helyi vezetés.
Az utcában lakó szülők, hogy újra vidám gyerekarcokat láthassanak, összefogással építettek egy másik kicsi játszóteret. Ez az utca végébe került, éppen a hátsókertünkébe, így a kerítésen átmászva pár pillanat alatt már rajta is voltunk a lefestett, kidobásra ítélt traktorkerekeken.
Aztán felnőttünk, elkerültünk kollégiumba és azt vettük észre, hogy nem maradt a faluban egy játszótér sem. Csak a bölcsőde-óvodai, ahová tilos volt bemennie a hétköznapi embernek. Persze a szemfülesebbje erre is talált megoldást, a focipálya felőli kerítés ugyanis annyira instabil volt (meg lyukas), hogy simán átmerészkedhettünk rajta. Mert játszani akartunk. Idősebb fejjel is. Sőt, szülőként a gyermekeimet is ezen az illegális úton vittem el csúszdázni és kerekeken ugrálni. Nem érdekelt, ha elkapnak.
 |
| A kislányom a tiltott zónában. 2009. |
A játék fontos. Még falun is, ahol mindenki kertesházban él. Hiszen a kert a veteményesé, a virágoké és a kutyáké. Jó esetben elfér oda egy kis terasz, vagy marad annyi üres felület, hogy kicsi medencét esetleg pár kerti játékot kitehessünk. De mi közösségre vágytunk, barátokra, és persze játszótéri játékokra.
Most is erre vágyom, 42 évesen. Vagy legalább egy parkra, ahová kitolhatom a csöppemet, ha csak ketten vagyunk. A játszóterezéshez még ő nagyon apró. Két nagyobbikom viszont előszeretettel jár ki a lakóparki közös udvarra/kertbe, illetve az “Üstökösre”, ahol három nagyobb placcot is készítettek nemcsak a fiataloknak. Van ott babáknak homokozó, mászóka, padok, a felnőtteknek fittnessgépek, van még egy focipálya és egy kosárpálya is. Biztosan nagyon sokba került, de tuti megérte, mert mindig tele van kicsikkel, nagyokkal egyaránt. Este kilenckor lekapcsolják a közvilágítást, mindenki hazamegy pihenni, csak a karbantartó bácsi jön még, hogy összeszedje a szemetet.
Mert sajnos elhajigált üres flakonok tömkelegét hagyják maguk után ott a fiatalok, pedig mindegyik részen van kuka is. Talán nemtörődömségből, talán kivagyiságból teszik, nem tudom. A mi felelősségünk, hogy megszerettessük velük a rendet. De eszembe nem jutna pénzbírsággal büntetni őket. Ahogy arra most a nyóckerben készülnek. Persze nem a szemetelésért, hanem a játékért. Mert ha holnap elfogadják a rendelettervezetet, 14 éven felül nem szabad majd használni a játszótéri játékokat. Amikor erről olvastam, azt hittem, újságírói túlzás. De nem, rámentem az önkormányzat oldalára, és ott is ott állt feketén-fehéren a “végzés”, a bevégzés.
10 évet éltem a nyóckerben. Szinte az összes játszóteret ismerem. Azonban egy kezemen fel tudom sorolni, hol vannak nagyobbaknak való létesítmények. Pedig ott sokkal, de sokkal többen élnek, mint itt, Vecsésen. Magam is tapasztaltam, hogy a felsősök bulinak tartják, ha ráállnak a bébihintára, ha beletuszakolják magukat a kiscsúzdákba. Mindig szóltam is nekik. Arrébb mentek. Bosszankodtam én is, és a szüleikre gondoltam. Jó lenne, ha alapból úgy nevelődne mindenki, hogy ne akarjon rongálni. Tényleg jó lenne. De akkor sem gondolom, hogy az a megoldás, amit Józsefváros kitalált. Mert felnőtt játszótereik csak elvétve vannak – amúgy mióta felnőtt egy 14 éves??? -, és a legérzékenyebb réteg, a fiatalság ismét perifériára szorul. Vagy a szórakozóhelyekre, vagy az utcára.
Doni 12 éves lesz, amikor Panni betölti a 14-et. Látom magam előtt, ahogy a lányom kéthetente, az apás hétvégéken csak nézheti az öccsét, amint még szórakozhat a közterületes játszókon. A padokra leülhet majd, a hintába soha többé. A pótfiam, vagy én meg végképp nem, pedig csudaklassz dolog mindannyian együtt repülni a hintán. Anno ezt minden lehetséges alkalommal meg is tettem. Most 200.000 forintomba kerülne…
Jól van ez így? Vagy vegyenek a lányomék maguknak a pesti otthonukba hintát is? Mert ezek a fránya kölkök a kütyükön kívül azt is nagyon szeretik.