Kedves Vezetőink!
Remélem, nem baj, hogy tegezlek benneteket. Ráadásul azt sem tudom, pontosan hányan is vagytok, mert lehet, hogy csak egy vezetőnk és annak sok segítőjéről van szó, de az is lehet, hogy egy triumvirátussal van dolgom. Nem tudom, kérlek, bocsássátok meg ezt, én csak egy egyszerű anyuka vagyok. Sajnos nem járhattam külföldi egyetemekre, csak a hazaiakból végeztem el egy párat, ráadásul az egyik pont az a Corvinus volt, amelynek a mostani diákjai miatt én kérek elnézést. Szegények nem tudják, mit cselekszenek. Nem tudják, hogy a CEU mellett nem szabad kiállni, mert még bajuk eshet. Nézzétek el nekik balgaságukat. Ahogy nekem is bocsássatok meg, amiért még soha nem szavaztam rátok. Ígérem, ezután fontolóra veszem, mert látom, mi mindent tesztek értünk. Engedjétek meg, hogy csak az én dolgaimról beszéljek, mert olyan nagy ügyekhez, mint például Paks vagy Brüsszel végképp nem értek.
Forintosítottátok a devizát, ami előbb-utóbb biztosan jó is lesz nekünk. Én hiszek nektek, mert sajnos nem látom olyan jól át, mint ti, ráadásul a hitelem is 2033-ig tart, odáig pedig szintén csak ti tudtok gondolkodni. Biztosan ezért vezettétek be a CSOK-ot is, hogy váltani tudjak, ha esetleg úgy adódna. Végül is nem rossz ötlet, hogy elárvereztessem a lakásomat, majd a 10+10 millióból szerezzek egy normálisat. Csak az az egy aprócska bibi van, hogy abban a városban, ahol élek, ennyiért csak telket lehet venni. Van valami ötletetek, mit tegyek? Költözzek olcsóbb helyekre? Borsodot és Szabolcsot ajánljátok? Jó, megnézem. Biztosan találok ott munkát is, ugye? Mert mégis csak van három gyerekem, ahogy kértétek, és szeretném őket eltartani. Meg most már annyi idős vagyok, hogy nekem kellene a szüleimet is, de ez sajnos még nem megy. A nyugdíjukból ők segítenek ki még mindig, és remélem, majd ezt én is megtehetem az enyéimmel. Bár hallottam olyan rosszindulatú pletykákat, hogy nekem már nem lesz nyugdíjam, de én ezt nem hiszem. Ti segíteni fogtok, ahogy eddig is. A magánpénzemet is azért adtam oda nektek az utolsó fillérig, mert bízom bennetek.
De addig is szeretném megköszönni azt a sok jót, amit értünk tettetek. A fejlődő oktatást, az ingyenes tankönyveket, a gyermekétkeztetést. Sajnos a gyerekeim iskolájában így is kérnek el pénzt a tankönyvekre, mert amit ti adtatok ingyen, az nem volt jó ezeknek a fránya tanároknak. Azt mondták, nem lehet belőlük tanítani. Hát vetettek velünk másokat. De ne haragudjatok meg ezért, jó? Balgák ők is. Mondtam is nekik, hogy örülniük kellene, mert ti levettétek a vállukról a tankönyvválasztás terhét, és inkább csapjanak egy klassz kis ünnepi ebédelést a menzán. De erre meg azzal álltak elő, hogy sótlan, ehetetlen a kaja, ráadásul csak nevében egészséges, és különben is kilopják belőle a konyhás nénik a húst. Valami ilyesmiről motyogtak az én gyerekeim is, de én gyorsan befogtam a szájukat a saját készítésű tízóraimmal és uzsonnámmal. Azóta is így csinálom minden nap, így nem tudnak feleslegesen indulatokat gerjeszteni. Jól teszem, ugye, hogy külön költök erre is? Csak miattatok teszem.
Tegnap is kaptak finom szalámis szendvicset tőlem, uborkával és paradicsommal. Picit drága volt, de a kisfiamnak megsérült a karja, kellett a vigasztalás. A kórházba nem tudtam bevinni, mert mindig olyan sokan várakoznak az ambulancián, hogy úgy sem nem tudtunk volna leülni. Nálam meg ugye, ott van a kisbabám is, aztán így még nehézkesebb lett volna a várakozás. Tudom, én vagyok gyenge, hogy nem bírok órákat várni egy vizsgálatra, meg még kicsit türelmetlen voltam a múltkor is, mert rossz volt a röntgengép, kétszer is, de most ezt megelőztem inkább. Itthon maradtunk. Kenegetem neki a kicsi karját, meg fáslizom, az biztosan jó lesz. Ugye, ti is ezt tennétek a helyemben?
Jaj, de elmennék hozzátok, hogy fejet hajtsak előttetek. Csak nem nézek ki most úgy, ahogy illene. Tudjátok, nem jutok el fodrászhoz meg manikűröshöz sem (rakom félre a pénzt a nyugdíjamra, hátha csak később tudnátok visszaadni az enyémet), de így nem merném kézcsókra nyújtani a kezemet. Nagyon nem volna illő, még ha egy nagycsaládos magyar asszony vagyok is. Vagyis inkább remélem, hogy magyar, mert a nagyszüleim rebesgettek mindenféléket holmi örményekről, svábokról, meg cigányokról, de szerintem az lehetetlen. Szőke a hajam, kékes a szemem és fehér a bőröm. A genderidentitásom is megfelelő. Az arcom arányait még nem mértem le, de szerintem az is rendben van.
Szóval ne haragudjatok, hogy négyszemközt (vagy nyolc, vagy tizenhat) nem tudom leróni a hálámat, de hallottam, hogy lesz egy felvonulás a tiszteletetekre vasárnap este 17:00 órától a Clark Ádám téren. Talán ott találkozhatunk.
Mélymagyar üdvözlettel:
egy anyuka