Ha megkérdeznéd tőlem, hogy dolgozó nő vagy anya vagyok-e elsősorban, néznék rád bambán. Hiszen miért is kellene választanom és miért is kellene definiálnom magam vagy bármelyik énemet. Ugyanakkor látom, sokan mégis ezt teszik. Mindig is mondtam, hogy az ember a legnagyobb állat a Földön, amire remek példa, hogy már az Anya szó fogalmát is kezdjük lejáratni: címkézzük, minősítjük és kategóriákat állítunk fel: Ősanya, Hősanya, Szuperanya, Szaranya, Dolgozó anya és társaik.
Fáradtan gördítek tovább az ilyen cikkek, posztok láttán, már nem veszem meg a hasonló témájú újságokat sem, sőt lassan semmit sem olvasok, ami az anyaságról szól. Néha úgy érzem, megint túlpörögjük a dolgokat, és mivel anyák mindig is voltak és lesznek, igyekszünk annyi bőrt lehúzni a témáról, amennyit csak lehet. Lehetőleg pár évente ismétlődve, hogy az újaknak is jusson okosság.
Nem véletlenül vagyok csöndben mostanság Anya-témában, és nem véletlenül nem posztolok annyit az Instára sem. Akarja a fene, hogy esetleg Dafke-Anyaként vagy Antianyaként végezzem az online világ szócsöveinek végén. És nem azért, mert félek, mit mondanak mások, hanem azért, mert bízom benne, hogy rám nem lehet skatulyát húzni. Maximum egyet, hogy ember vagyok.
Anyaság és ami mellette van
Ha mégis az Anyaságról írok, akkor nem azt igyekszem kivesézni, hogy mi az, és hogy mennyire hú, meg ha, hanem arról írok, ami mellette van. Nem, nem mögötte, mellette:
- A sok lurkóról, akiket felnevelünk egy éppen adott rendszer kényének kedvének vagy kényére kedvére (jó esetben persze nem);
- az érzelmekről, amelyek irányítanak bennünket;
- a családokról, amelynek a fogalma mára már elég kérdéses (a sajátomra nincs is kategória),
- és gondolatokról, amelyek állandóan bennünk vannak.
Én például mindig úgy alszom el, hogy jár az agyam. Nem az aznapi történéseken, még csak nem is a másnapi teendőkön, hanem mindig valamilyen adott témán, amely letámad az ágyban. Ha nem lenne mellettem a Kicsi, ilyenkor fel is venném diktafonra, mert egymás után születnek meg bennem a cikkek, amelyeket aztán persze meg sem írok.
Már legalább egy tucatnyi könyvet gondolkodtam el így, de bízom benne, hogy – ha máshogy nem – blogcikkek formájában visszakúszik valami ezekből a foszlányokból.
Mert nagyon szeretném, ha te is olyan jól szórakoznál az életed megélése közben, mint én. Akkor is, ha éppen most nagyon fáj valamid, vagy nagyon szenvedsz valami miatt (és akkor is, ha gyakran nekem is nehéz).
Humor nélkül nincs Anya
Anyu jut mindig eszembe, aki a rákját is szétpoénkodta. Miután megműtötték, azzal szórakozott, milyen színű zoknit tegyen be mellpótléknak, amelyik nem üt át a melltartón és így a blúzán sem. Persze a kórházban is vicceskedett, mert – mindenkire a szívbajt ráhozva – egy kerekesszékben olvasgatott délutánonként, mondván, az a legkényelmesebb a folyosón.
Na, ez az a humor, amely nélkül szerintem nincs értelme élni, és amely – szerencsére – nekem megadatott (ellentmondani tilos). Most a karanténban különösen hasznát is veszem, mert a farpofáim ismét bemondták az unalmast (az előzményekről itt olvashatsz), rehablehetőség pedig – ugyebár – nincs. Hát jól elröhögcsélek azon, hogy míg másnak „sablonosan” a nyaka, a háta, a torka fájdogál, addig nekem bizony a sejhajom (csak hogy anyumat idézzem, ha már írtam róla).
De ez sem engedi, hogy nagy magányomban (teljesen egyedül leszek 2 napig, halleluja!) sírva verjem a hátsóm a földhöz, egyrészt mert marhára ordítanék tőle, másrészt mert jobb dolgom is van: örülni. Örülni mindennek, aminek csak lehet. Már pedig sok mindennek lehet, de ezt tudod jól. Ha nem, keress rá a #mindennapraöröm hashtagemre.
Addig pedig virtuális ölelésemet küldöm minden nem bekategóriázott embernek és külön az édesanyámnak, mert nem érdekel, hogy Anyák napja csak 1 hét múlva lesz.
P.S. I love myself
Most pedig elugrom a boltba zárás előtt, hogy vegyek CSAK magamnak valami finomat (mert önző Anya is vagyok), aztán bekapcsolok egy kis Nirvanát (mert tomboló Anya is vagyok), majd 1 teljes órára bemászom a kádba, és utána kilakkozom a körmeimet (mert Anyanő is vagyok) és holnap felveszem az összes csini szerelésemet, hogy szétszelfizzem az agyamat (mert exhibicionista Anya is vagyok).
Hát te?