Márciusban nők tüntettek a családon belüli erőszak ellen, és azóta is az jár a fejemben, hogy nem csak az ilyen szörnyűségeken átmentek mellett kellene kiállnunk, hanem a verbális bántalmazások, a lelki terror elszenvedőiért is fel kellene emelnünk a szót (és a fenekünket.)
Nem tudom, te hogy gondolod, de nekem szent meggyőződésem, hogy a lelki terror, az érzelmi zsarolás, a szóbeli bántás gyakran sokkal károsabb és – kimondom – gyilkosabb, mint a testi. Hogy van-e értelme így ennek az összehasonlításnak? Nem, nincs. És nem is célom, hiszen mindkettő árt, öl, tönkre tesz, ráadásul a tettlegességig fajuló erőszak ugyanúgy okoz lelki sérüléseket. Csak azt szeretném, ha beszélnénk a nem látható dolgokról is.
A verbális bántalmazásnak nincs nyoma
Legalábbis közvetlenül észrevehető nyoma nincs. Tünetei (lelki és testi is, pl. szorongás, depresszió, gyomorfájdalmak stb.) viszont vannak, és ezeket meg kell tanulnunk felismerni.
Ha állandóan üvöltöznek velünk, azt észrevesszük, érzékeljük. Ha megütnek, rugdosnak, ténylegesen sárba tipornak, azt elszenvedjük, megszenvedjük. De a finom kedvességbe burkolt le- és megalázások felett hajlamosak vagyunk szemet hunyni, sőt akár igazat is adni a kimondójának.
Hiszen az olyan mondatok (és bocsátsd meg, hogy a bántalmazó jelen esetben férfi; lehetne fordítva is, de nem akarok ennyire távoli narrátor lenni a saját oldalamon), hogy
- Drágám, ugye, azt a ruhát veszed fel, amelyet én adtam neked? Abban látszol igazán jó nőnek!
- Drágám, kérlek, most majd ne mond el a véleményedet, nem szeretném, ha az ismerőseim rosszat gondolnának rólam!
- Drágám, ugye, nem fogsz itthon melegítőt hordani? Azt szeretném, ha mindig egy gyönyörű nőt láthatnék benned, hiszen az vagy.
- Drágám, most inkább ebbe ne szólj bele, ez férfidolog.
- Drágám, ugye, te is érzed, hogy ez most nem volt helyes viselkedés?
- Drágám, ugye, tudsz majd mindenkivel kedves lenni? Tedd félre a dühödet, és csak mosolyogj, jó?
- Drágám, tudod, nekem vigyáznom kell a megjelenésemre, a renomémra, az imidzsemre. Ugye, partnerem tudsz ebben lenni?
Ha ezeket a mondatokat két egymással ellentétes szituációba tesszük bele, akkor elképzelhető, hogy az egyik esetben még helyén való is lehet némelyikük. Hiszen önmagában például az 5. mondat egyáltalán nem bántó. De ha a fentiek mind egy irányba mutatnak, ha a fentiek mind egyfajta irányításról szólnak, akkor bizony verbális bántás alanyai vagyunk. Ez történt abban a filmben is, ahol a főhősnő polgármesterné lett, és a férje miatt fel kellett adnia a saját világát. (A film címe Their Eyes Were Watching God, amelynek magyar fordítása a bullshit Mindörökké szerelem lett…)
Nem a céljait, a vágyait, hanem valami sokkal rosszabbat: az érzéseit. Ahogy a világhoz viszonyul, ahogy az emberekhez viszonyul, ahogy a mindennapokról és saját magáról gondolkodik, ahogy a külsőségekkel kapcsolatban megnyilvánul.
Hogyan működik a lelki terror?
A lelki terrorban, érzelmi zsarolásban, verbális és akár non verbális bántásban épp az a legrosszabb, hogy hatására képesek vagyunk eltűntetni a saját személyiségünket is, és előbb-utóbb magunkat is rossznak, nem szerethetőnek fogjuk látni. Mert a psziché így működik. Ha valamit sokat hallasz, elhiszed annak igazát. Ha állandóan irányítva vagy, elhiszed, hogy magadtól nem menne semmi. Ha folyamatosan kijavítanak vagy „igazítanak rajtad”, elfogadod, hogy alapból nem vagy jó.
Rendszerint ezt önkéntelenül, sőt magunk számára is észrevétlenül tesszük. A szerelem például nagyon nagy úr. Hatására egy annyira más világba kerülünk, hogy nem látjuk meg a partnerünk – akár tudatos, akár nem tudatos – manipulálását, irányítását az életünk felett.
Én voltam ilyen kapcsolatban. Sokáig. És nem lett jó vége.
De voltam olyanban is, amely bár nem párkapcsolat, hanem főnök-beosztotti viszony volt, hasonlóan negatív véget ért.
A verbális bántás minden kapcsolatunkban jelen lehet
Ez a főnököm mindig azzal jött, hogy érzékeny vagyok. Túl érzékeny. És én igazat is adtam neki, és mindent megtettem azért, hogy megerősítsem a lelkemet. Csak mostanra látom tisztán, hogy a szív megkeményítése nem a helyes út. Az érzékenység egy csoda. Kéz a kézben jár azzal az EQ-val, amelyre sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk, mint az IQ-ra.
Az érzékeny ember fogékony a szépre, a jóra, a nemesre, a legapróbb dolgokban rejlő csodák meglátásra, és igen, a bántások nagyon mély megélésére is. Személyiségtől függ, hogy ezeket a fenti bántásokat mennyire hagyjuk hatni. De lehetünk bármennyire is érzékeny típusok, kezelhetjük ezt a fajta „erőszakot” az életünk felett. És ez nem a magunk megkeményítéséről szól, nem dacról, nem harcról, hanem a belátásról. Mert a személyiségtípusunkon túl, az élettapasztalat, a kifelé és befelé figyelés is nagyban befolyásolja, mennyire tudjuk lepergetni magunkról a bántást. Ehhez pedig tényleg szükségünk van a felismerésre és belátásra:
- Felismerem, hogy mikor bántanak.
- Felismerem, hogy mivel bántanak.
- Felismerem, hogy ez sokszor ugyan nem szándékos, de nekem mégis árt.
- Felismerem, ha nem tudok változtatni – a legjobb szándék ellenére sem – a helyzeten.
- Felismerem, ha segítségre van szükségem.
ÉS
- Belátom, hogy érzékenyebb vagyok, mint az átlag.
- Belátom, hogy vannak dolgok, amelyek jobban hatnak rám, mint másokra.
- Belátom azt is, hogy ez nem rossz, csak ha úgy élem meg.
- Ezért belátom, hogy el kell távolodnom az olyan közegtől, ahol csak bántásnak vagyok kitéve, és
- belátom, hogy becsülnöm és értékelnem kell a személyiségemet, mert ez vagyok én.
- Sőt ez csak én vagyok. Senki más nem ilyen. És a bennem lévő erőt – akár csak az érzékenységre való hajlam erejét – tisztelnem kell és jóra fordítanom.
Konklúzió
Érted?
Jó lenne. Mert akkor nemcsak te tudsz kilépni az ilyen helyzetekből, hanem a gyermekeidet sem kényszeríted bele. Hiszen a lelki terrornak van egy másik hatása is. Hogy te megszenveded, az tiszta sor, de egyrészt lehet, hogy kiéled majd a gyermekeiden ezt a feszültséget, másrészt őket is részeseivé teszed a légkör által. Mert a lelki terror igazi sorozatgyilkos.