Vannak olyan boltok, amelyekbe tilos bemennetek? Nem márkára, hanem olyan üzlettípus(ok)ra gondolok, amelyeket önszántatokból kerültök. Nekem van egy ilyen „szentháromságom” (úgy látszik, ez a davida-hármas ide is elkísér):
- a papírbolt,
- a könyvesbolt és
- a turkáló
Amikor még csak pedagógusfizetésből próbáltunk az exemmel családot fenntartani, messze kellett kerülnöm ezeket az üzleteket. Én ugyanis tényleg elsírtam bent magam, hogy nem tudok megvenni egy valamire való normális füzetet sem.
Aztán éles váltással jött a multi, és javult is valamelyest a helyzet, de addigra már egyedülálló anya voltam két gyermekkel. Ezért a boltokat továbbra is tiltólistán tartottam, és csak nagy ritkán tévedtem be bármelyikbe is.
4 éve fordult meg velünk a világ, és 3 éve úgy-ahogy, 1 éve pedig ezen az oldalon rendesebben is követheted, hogy mi van velünk. A szokás azonban nagy úr, még most is ritkán, és nagyon óvatosan megyek be ezekbe az üzletekbe.
Miért kerülöm ezeket az üzleteket?
Egyrészt azért, mert a teljes papírkészletet fel tudnám vásárolni, másrészt azért, mert azt a sok-sok vágyott könyvet még mindig nem engedném meg magamnak, amíg nincs készen kívülről is a házunk.
A turi pedig? Nos, az csak annyiban releváns, hogy szeretem az egyedi cuccokat, de a testképzavarom (és a felszedett kilóim) miatt az esetek többségében kiakadok a próbafülkékben. Éppen ezért itt a legkönnyebb ellenállnom. Simán megjátszom, hogy felpróbálok 9 ruhadarabot, majd mindegyiket vissza is teszem a vállfákra. Mert ha nem, hát nem. De még itt is képes vagyok drágának találni cuccokkat.
A férjem szerint egyszerűen csak skót vagyok, én viszont nem bánom, hogy miattam nem kell belenyúlni a büdzsénkbe. Ma azonban „rosszalkodtam”.
Betelt ugyanis az a füzetem, amelyben a marcommos elemzéseimet jegyzetelem le. Vettem tehát egy mély levegőt, letámadtam a bejárati ajtóval szemben lévő füzetes polcot, kiszúrtam egy ragyogó égkék, keményfedeles, A/4-es, vonalas szépséget, és csak szimplán tudomásul vettem az árát. Fizettem, majd jöttem haza. A skótság azért erősen lüktetett bennem, de igyekszem legyőzni. Végül is ez munkaeszköz, ugye?
Zsákbamacskát vettem
Na de a könyv? – szólt a kisördög. Mert nem szépirodalom, nem tankönyv, nem is lányregény, hanem “csak” egy szakkönyv. Szakmai oldalak összessége ahhoz, hogy még jobb tartalmakat adhassak nektek davidaként és megszilárdítsam a helyemet tartalom szövegíróként. Részben zsákbamacskát vettem, mert bár online már konzultáltam a szerzővel (nyertem egy ilyen lehetőséget), és tagja is vagyok a csoportjának, tudja a fene, hogy milyen lesz maga az anyag.
Sokszor mondtam már, szövegíró vagyok: én nem dőlök be a PR-nak. Mészáros Róbert munkásságában azonban van valami, ami az én hamarosan 44 éves agyamat is meg tudta piszkálni.
Mert imádok írni, szeretek neked és az ügyfeleimnek örömet okozni azzal, hogy jó tartalmakat gyártok, és ha ez a kettő még segít is legyőzni a belénk nevelt skótságot, az sem lesz hátrány. (El sem tudod képzelni, hogy én mit nem engedek meg magamnak. És ezt most így értsd.)
Az viszont nagyon klassz, hogy a legutóbbi PR-anyagom kikerült az egyik legnagyobb oldalra, és egy megrendelőm csak annyit írt a mai cikkemre, hogy „Fullos. Király.”
Úgyhogy most vigyorogva megyek olvasni. Ööööö, akarom mondani “Mi lehet benne?” játékot játszani a Kicsivel. Ezt ő találta ki. De erről majd máskor.