Ha jó irányba váltottál, akkor elvileg nem. De sajnos mindig vannak kivételek. Jelen esetben én. Nem kertelek, megszívtam a fogyást.
Amikor a harmadik gyermekemet vártam, nem készültek rólam cuki terhesfotók, videók, emlékképek. Egyrészt mert nem szerettem várandós lenni, másrészt mert olyan kövér voltam, hogy a fene akarta megörökíteni azt a testet. Ma azonban, hogy végre nagyjából elégedett vagyok a külsőmmel, bepótoltam a fotósorozatot. És kispárna sem kellett hozzá.
Mielőtt azt gondolnád, hogy negyvenhárom évesen újra beadtam a derekam, és kisbabát várok, lelövöm a poént. A hasam tényleg ekkora, és nem lakik benne senki. Hogy hogyan lehetséges ez? Nos, az életmódváltás néha megbosszulja magát.
Felvállalva, hogy nekem esik minden megrögzött diéta-fanatikus, leírom a nagy helyzetet.
Életmódváltás számokban
Csak röviden felvázolom az alapállást, ha nem olvastad volna a sztorimat. 2017. márciusában 94-95 kilóval mentem szülni és 88 kilóval, meg egy cuki vöröskével jöttem haza.
4 hónap múlva teljesen lecseréltem a kajáimat és elkezdtem a fogyás-programot. Nagyon klassz volt, fél év alatt 19 kilót leküzdöttem magamról és 63-64 kilóval nyitottam 2018-at. Azóta eltelt egy év, és a vöröske is kiszőkült.
Sajnos időközben 68-ra visszamentem, amit tartok is jó pár hónapja, de igazán a 66-tal lennék elégedett. Jelenleg azonban semmi esélyem rá. Pont a fent említett pocakom miatt, ami hol van, hol nincs. Ma épp nagyon is van.
Sárikának hívom, mert az ember nem szereti a megnevezhetetlen dolgokat. Nos, Sárika tipikus nő: kiismerhetetlen és szeszélyes. Igazi rejtély.
Alapból van egy autoimmun betegségem, a Hashimoto, ami eleve gondokat okoz hastájékon is. (Meg kismillió más helyen, de ezt most hagyjuk. Korábban itt jelent meg írásom a témában.) Ami a lényeg, hogy puffadással is járhat. Ez a puffadás viszont nem olyan, mint ami neked van babfogyasztás után.
A terhespuffadás okai nálam
Én megeszek valamit és csak azt veszem észre, hogy villámgyorsan “terhesre nő” a hasam. Aztán elkezd feszülni, végül nehezebben veszem a levegőt és úgy billegek, mint anno a nyolcadik hónapban. Mindez kellemetlen, néha fáj is, esetenként görcsöl, de elmúlik. Sok-sok óra múlva. A puffadás elleni gyógyszerek nem használnak, és sajnos a házi praktikák sem.
Ami az eddigi vizsgálatokból kiderült, az az, hogy valamire baromi érzékeny vagyok. Csak pont azt nem tudjuk még mindig, hogy mire. A vérvizsgálat nem mutatott ki semmit, a hasi ultrahang negatív, a betapintásos vizsgálat negatív, a gluténvizsgálat negatív, a kilégzéses tesztsorozatot pedig egyelőre nem tudták elvégezni rajtam. Mert én ilyen huncut vagyok.
Már a kezdő kilégzési értékem is olyan rossz, hogy nem produkálok referenciaadatot, így eddig rendszerint hazaküldtek. Egyszer sikerült jól kifújnom a levegőt, akkor kiderült, hogy a laktulózra sem vagyok érzékeny. Hátra van még a laktóz és a fruktóz, de hogy mikor sikerül végre a vizsgálat, nem tudni. Hiába diétázom előtte, nálam minden kezdőérték túl magas. Antibiotikumot ígértek, hogy valamennyire vizsgálható legyek, de eddig mindegyik doki csak húzta vele az időt.
Én mondom ugyan, hogy felesleges próbálkozni, kúráljanak ki, aztán lássuk a medvét, nem kapok gyógyszert a valószínűleg bennem hemzsegő bacikra. Mert előbb ki kell zárni minden érzékenységet.
Tejfehérje, te dög!
Amit sejtek, mert kísérletezem a kajákkal jó ideje, hogy nincs laktózérzékenységem sem. A tejfehérje viszont szinte százszázalék, hogy gondot okoz. A túrót például még le sem nyelem, máris ordít Sárika, hogy hazajött. Villámgyorsan itt tud teremni. Kb. 2 perc alatt tudom a fotókon látható hasat produkálni a túró hatására. De lehet még valami más érzékenység is a háttérben, mert egy egyszerű zöldségleves is fel tud puffasztani.
Mielőtt javasolnád, hogy egyesével kóstolgassak és figyelgessek, elárulom, már megtettem. De ez sem vezetett eredményre. Ma ugyanis terhes lettem attól a low carb pizzától, amitől egy hónapja még kutya bajom sem volt.
Megkóstoltam számos kenyérfélét (teljes kiőrlésűt, csökkentett szénhidrát tartalmút, fehéret, barnát, magosat, glutén- és mindenmenteset), de tőlük is össze-vissza puffadok. Vagyis hol igen, hol nem. Ugyanez a helyzet a felvágottakkal és társaikkal, a zöldségekről nem is beszélve.
Ezért arra jutottam, hogy ha épp van kedvem enni (mert persze így nincs sok), akkor eszem. Bármit. Úgyis mindegy. Ha viszont dolgom van, és el kell mennem valahová, inkább semmit sem fogyasztok. Ez jelenleg az egyetlen biztos módszer a puffadás ellen.
És hogy hogy jön ide a fogyásom?
Amikor az életmódváltás megbosszulja magát
Nos, a módszer, amivel megszabadultam a kilóimtól, fehérjealapú diétát ír elő. Isteni kaják, nagy adagok, túlnyomórészt fehérje, zöldség és csak minimális szénhidrát. Úgy látszik, túl is telítődött a szervezetem a fehérjével. A doki a fehérjeport is – amit a torna után ittam – mint esetleges érzékenység-kiváltót okolja, de tudja a fene. Másfél évig szinte nem puffadtam, most meg alig van anélküli állapotom.
Ezért is barátkoztam meg Sárikával, hiszen úgy néz ki, jó darabig még velem lesz. Persze klassz lenne, ha nem kellene őt is majd’ 10 hónapig cipelnem, de ehhez az állapothoz most igyekszem türelmesebb lenni.
Felmerült bennem az a gondolat is, hogy esetleg a torna hiánya felel a helyzetért. Mióta ugyanis beköltöztünk az új házba, nem edzek. Pedig mind a Hashimotóhoz, mind a kicsi lelkem megnyugtatásához erre lenne szükségem. Nem gyártok kifogásokat, az van, hogy most az írást választottam torna helyett.
De újra adok egy esélyt ennek a megérzésemnek is, amíg a dokik eldöntik, mi a fenét kezdjenek velem. Leggyanúsabb
- az IBS,
- a tejfehérje-érzékenység és
- a kontaminált vékonybél szindróma.
Szerintem, dr. d’Elhougne Viki szerint. Merthogy egyébként doktor vagyok. Tényleg. Az más kérdés, hogy véletlenül, de akkor is ez van a személyimben. Időnként vissza is élek vele, főleg a kórházakban. Mert rendszerint nincs protekcióm, így viszont azt hihetik, én is kolléga vagyok. Ezt pedig nem kell magyaráznom, ugye?
Egyedül Sárikát nem érdekli a “címem”. Ő szépen kerekedik. Én pedig hálás vagyok neki, mert végre vannak kismama-fotóim. Ugye, milyen szépek lettek?
