Neked most több a szabadidőd? Tudod, most, hogy otthon vagy és otthonról kell dolgoznod gyermekek mellett? Csak azért kérdezem, mert imitt-amott el lehet kapni egy-két megszólalást, nyilatkozatot odafentről, a magaslatokból, miszerint igenis, most, a digitális oktatás időszakában, mindenki jobban ráér otthonról. Főleg a tanárok. (Őket eddig is tévhitek övezték, most meg aztán megint fogják…) De nem a pedagógusokról akarok beszélni, hozzájuk Rácz Zsuzsa már ódát írt, hanem azokról a szülőkről, akik otthon vannak és hirtelen maguk is tanárokká léptek elő. Vagy sakkmesterré. De erről majd lejjebb.
Ugyanis hiába hiszed, hogy a gyermek megcsinál mindent magától a szobájában a telefonján, nagyon tévedsz. Talán a nagyobbaknak (értsd 7. osztálytól felfelé, de inkább középiskolás kortól) megy az önálló tanulás, hiszen, ha másért nem is, a szülőt amúgy is a legtöbbször pokolba kívánják ebben a korban, de a kisebbeknek biztosan elkel a segítség.
Digitális felületek királyai lettünk
Most felesleges belemenni abba, hogy ez miért van, illetve, hogy ahány iskola, annyi digitális platform lehetséges, mert előbbi egy külön téma, utóbbi pedig nem igaz. Ugyanis akár iskolán belül is több oktatási felület működhet, és már én magam is regisztráltam jó pár oldalra, hogy a fiam házijait igazolni tudjam. De ismerek jó pár szülőt is, akiknek különböző korú gyermekei minimum 6 különböző felületet kénytelenek használni…
Hogy mi ezzel a gond? Azt most hagyjuk is. De hogy hogy éli meg ezt a szülő, abba érdemes belegondolni.
Mert ha az ember lányának alsós gyermeke van, az a gyermek nem feltétlenül ért ezekhez a felületekhez, nem beszélve a levelezőrendszerekről, hiszen nem használja azokat. Nekik megvannak a maguk fórumai, amelyek sokkal gyorsabban és egyszerűbben működnek. Az más tészta, hogy ha kishazánk fejlett lenne ezen a téren, akkor már minden gyermek kiismerné magát az operációs rendszerek alapjaiban, a különböző szoftverekben, programokban, appokban. De mivel mi ettől nagyon távol állunk (és ez addig így is lesz, amíg lépten-nyomon az online világ ellen harcolunk), egy út marad: apa vagy anya tanul meg most mindent, hogy a gyerek megtanulhasson mindent. Akár sakkozni is. De erről tényleg később.
A szülői szerepkör tehát kibővül, és az eddigi egyszerű takarító, élelmezésvezető, fodrász, orvos, bébiszitter, színész, varázsló stb. funkciók mellé felveszi a digitális tanár címet is.
Neked hogy sikerülnek a digitális napjaid?
Nekem marha nagy mákom van, mert villámgyorsan tanulok, és mivel amúgy is gépen és itthon dolgozom, semmilyen szinten nem jelent gondot ez a váltás. Vagyis de. Épp offline szinten.
A gyerekek ugyanis rájöttek arra, hogy milyen jó, hogy együtt vagyunk, azaz igényük támadt más jellegű elfoglaltságra is. A középsőmnek például arra a bizonyos sakkra…
Szerinted?
Hajnalban kelek, hogy egy kicsit tudjak dolgozni, és leadhassam az ügyfeleimnek az anyagokat. Reggeltől a rendszert lesem, hogy megjöttek-e az aznapi sulis feladatok, és azonnal képernyőfotóval továbbítom is azokat a fiamnak. (Minél hamarabb szabadulok, annál jobb.)
Közben etetek, kicserélem a kicsi pelusát (pudingmennyiségtől függően akár kétszer annyiszor, mint normális esetben), és igyekszem észben tartani, hogy a lányomnak milyen órái és dogái is lesznek aznap. Mivel az ő rendszerükbe mi nem léphettünk be, csak bízhatok abban, hogy semmi nem marad ki, és nem este 9-kor jut eszébe, hogy mégis.
Reggeli után
A délelőtt folyamán mindenféle szuperhőst magam mögött hagyva klónozódom, és egyszerre magyarázok angolt, tanítok hőtant és olvasok Csibész Vitézt. Még jó, hogy van menza, így csak szélben (hóban) rohangálok naponta a suliba kesztyűbe és maszkba burkolózva a megváltó ebédért, amely igazából csak nekem megváltás. A nagyok utálják. A Kicsinek viszont bejött a borsófőzelék, így legalább ő jóllakik.
Ebéd után
Kaja után a középsőm megnyeri az öccsét, míg én a naggyal átváltok geometriára, Bánk bánra, algoritmusokra, vagy épp elektronhéjszerkezetekre. Ilyenkor gyakran eszembe jut, hogy vajon a többi szülő hogyan boldogul ezekkel a tananyagokkal?
Nekem az ált. iskolás ultrasokk elég jól megy, így rapidtempóban (5 percem sincs átfutni az anyagot ahhoz, hogy visszahozzam a 30 évvel ezelőtt tanultakat és azóta sem – sohanemsem – használtakat) avanzsálok át tanárrá. De ha a lányom már gimis lenne, nagy gondban lennék. Pedig nem vagyok hülye, és talán soha nem is voltam, de ha most elém tennél egy függvényt, meghúznám a fiam Nurfjét.
Szóval én mázlista vagyok, meg van egy „bioszkémes” anyukám is, de így is hulla a nap végére (remélem, ez sokáig képletes marad…). Hiszen, amint utaltam rá, a középsőmnek extraigényei vannak. Igen, a sakk…
Vacsora környékén
Az egy dolog, hogy délutánonként online karateedz, ahol nekem is jelen kell lennem, hiszen itt is van ám leadnivaló: számolgatni a burpeeket, a maigeriket, a lengyel boxot, meg mittoménmit, aztán azokat beírni, közben fotózni és még ügyelni is arra, hogy a Kicsi ne kapjon egy kemény öklöst a saját külön bukfencei alatt, miközben fennen kiáltozza japánul a számokat.
Mire a vacsoráig eljutunk, a nem digitális agyam már tele van, így örülök, ha felismerem a kenyeret és a vajat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a futót és bástyát is meg tudom különböztetni még egymástól. Mert hát a sakk… Ha már megígértem, akkor muszáj.
Sakk-matt a NAT-nak!
Na most azt tudni kell rólam, hogy a sakk nem igazán a barátom. Ismerem az alaplépéseket, tudok rosálni (azt most nagyon is!), és felismerem a fekete és fehér színeket. Szerencsémre a fiam sem tud többet az egészről, viszont annál lelkesebb, én pedig nem törhetem le a szárnyát. Pontosabban nem akarom, mert végre valami, ami nem valamelyik hülye videósáról vagy telefonos játékáról szól. Ráadásul ez utóbbi miatt sem bánthatom, mert a múltkor, amikor épp nagy elánnal le akartam cseszni a telefonozásért (mondván, ez már túl sok), épp szókeresőzött. Szerinted kommunikációsként nem dobbant meg a szívem? De. Ráadásul így ez még ingyen is van, ami most nagyon is sokat számít.
Ahogy az is, hogy egy fejjel még magasabb vagyok a fiamnál, így jobban átlátom a sakktáblát és minden antitudásom ellenére csodaszép mattokat adtam neki. Mert igenis megérdemlem. Nekem ez az ötösöm járvány idején.
Kedves Szülőtársaim, ti is írjatok be magatoknak naponta legalább kettőt. Mert amit most csinálunk, az felér egy plusz diploma megszerzésével. Ha pedig nem kattanunk bele, majd mi jól megírjuk az új NAT-ot is. Hiszen abszolút élesben és minden oldalról látjuk most az oktatást. Nemdebár?
(A tanároknak pedig továbbra is sok erőt és kitartást kívánok.)