Anyaként és pedagógusként is fontosnak tartom, hogy tisztán lássunk a szociális érettség témakörében, vagyis abban, hogy mikortól érett meg a gyermek a közösségi életre. Mindez azért elengedhetetlen, mert a szülők sokszor nem tudják, hány éves kortól vigyék a kicsiket bölcsibe vagy oviba.
Természetesen ez nagyon sok mindentől függ:
- a gyermek életkorától,
- a gyermek mentális egészségétől,
- az otthoni szocializációs hagyományoktól,
- és persze az adott helytől, ahová be szeretnénk adni.
Minél fiatalabb egy gyermek, annál fejletlenebb szociálisan. Ez teljesen egyértelmű, nincs is mit magyarázni rajta. (Egy egészségesen fejlődő, mentálisan ép gyermekből indulok ki.)
Mikortól érett a gyermek közösségre?
Gyermekpszichológusok véleménye, pszichológiai tanulmányaim és saját szülői tapasztalataim alapján azonban bátran állíthatom, hogy egy 2–2,5 éves kisgyermeknek már igenis vannak közösségi igényei. Bár látszólag csak egymás mellett, egymástól függetlenül játszanak a bölcsődében, játszóházban, játszótéren, a közösség ereje, az együttlét nélkülözhetetlen a fejlődésük szempontjából.
Ebben a korban már nem elég csak a szülők társasága, a megszokott családi légkör, ilyenkorra a kicsik már érdeklődve és kíváncsian fordulnak kortársaik felé.
Természetesen a fenti feltételek (családi szokások, mentális egészség stb.) nagyban befolyásolják, hogy
- ki milyen könnyen találja meg a hangot másokkal,
- mennyire tudja megélni és kifejezni saját személyiségét, valamint
- mennyire tud alkalmazkodni a közösségi írott vagy íratlan szabályokhoz.
Engedj meg személyes példákat:
A lányom visszafogottabb, zárkózottabb típus volt, de mivel 1 éves kora óta vittem – napi rendszerességgel – játszóházba, 2 évesen nem jelentett neki gondot a bölcsis beszoktatás.
A középsőmet sajnos nagyon korán, 15 hónaposan már kénytelen voltam beadni, mert a család anyagi helyzete megkövetelte, hogy visszamenjek dolgozni. Ennek ellenére (és mert őt is vittem 2 hónapos korától abba a bizonyos játszóházba a tesójával), a kisfiam is jól vette az akadályokat. (Hozzá kell azonban tennem, hogy ő minden reggel sírva vált el tőlem, viszont délután soha nem akart hazajönni.)
A legkisebb került legkésőbb bölcsődébe (29 hónaposan). Vele itthon már minden testvére (is) vért izzadott, annyira kevesek voltunk neki az utolsó hónapokban, nem beszélve arról, hogy ő mindegyik gyermekem közül a legnyitottabb személyiség. Nagyon szereti a bölcsit, és minden nap (értsd „vásár- és ünnepnapokon” is) menne bandázni.
Tudnak-e együtt játszani a bölcsisek?
Igen, bandázni. Ugyanis hiába nincs még 3 éves, valahogy az ő csoportjában mégis van jele az együtt játszásnak: ezt nevezhetnénk persze csak utánozásnak, de azt látom, hogy sokszor maguktól, kézen fogva mennek a bunkerbe, együtt motoroznak, olvasgatnak percekig, ha az egyik elesett, a másik felsegíti (!), sőt, leülnek a kisdombra és beszélgetnek a maguk nyelvén.
Tehát nem kőbe vésett előírás, hogy csak 3 éves kortól tudnak majd igazán együtt játszani; ez továbbra is személyiségfüggő.
Mennyit számít, hogy tud-e már a gyermek beszélni?
Azt is hozzá kell tenni a teljes kép megértéséhez, hogy a kommunikáció fejlettsége is nagyon sokat számíthat. A legkisebbünk folyékonyan beszél, ki tudja magát fejezni, tehát nincs a megértéssel és a maga megértetésével sem gondja. Természetesen ebben a korban ez nem általános, és nem is kell megijedni, ha a picik még nem ontják a szavakat. Majd megszólalnak, ha lesz kedvük. (Az egyik unokahúgom 3 éves koráig egy mukkot sem beszélt, ma meg már le sem lehet lőni.) Nonverbálisan is tökéletesen ki tudják fejezni magukat, ráadásul a bölcsis társaik hatására előbb-utóbb beszélni is fognak.
Nálunk épp a fentiek miatt egyértelmű volt, hogy a gyermekünk szociálisan érett a bölcsődére. És akkor itt a lényeg.
A szociális érettség kérdése
Külön kell venni a különböző korosztályok szociális érettségi ismérveit. Ne keverjük össze a bölcsist az ovissal vagy az iskolai érettséggel. Mindig az adott korosztályi jellemzőkhöz, specifikussághoz viszonyítsunk, de mindig vegyük figyelembe, hogy senki sem egyforma.
Deliága Éva gyermekpszichológus egy elég jó csoportosítást írt le a legkisebbek szociális érettségével kapcsolatban, ezért nem ismételném őt. Itt tudod elolvasni a cikkét: https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/2016/10/24/kinek_az_igenye_a_bolcsode_a_szuloe_vagy_a_gyermeke
Mindezeket azért jó, ha tudjuk, hogy semmiképpen se essünk kétségbe a beszoktatásnál. De ha ez nem lenne elég, Veress Anita Anyamentor készített a szülőknek egy letölthető segédletet is a beszoktatáshoz való felkészülésre. (Hiszen nem mindenki olyan makacs és önfejű, „majdéntudom”-típus, mint én.) Remélem, ma is segíthettem neked egy kicsit. Ha kérdéseid lennének, tedd fel bátran. Akár azzal kapcsolatban is, hogy mikortól érett a gyermek az iskolára?