El sem hiszem, hogy újabb két nap eltelt. Nagyon szalad az idő. Mióta Anitáék itt vannak kétszeresen is. Gabi tényleg fáradhatatlan. Reggeltől estig nyomja, hogy elkészüljön, amivel csak lehet. Mi pedig nem győzünk lesni és tanulni tőle.
Annyi trükköt mutatott már meg, hogy szerintem nem tudom mind leírni.
Ilyen volt például
- a vízszint mérése hatalmas távolságok esetében,
- a vízszint és függőleges elkészítése elképesztően görbe falaknál,
- a sarkak befestése tökéletesre, vagy
- a legjobb glettanyag bekeverésének trükkje.
De nemcsak ilyen különlegességeket mutatott meg, hanem sok minden mást is:
Megtanított például profin glettelni. Annyira beleszerettem ebbe a folyamatba, hogy még a betontörést is megelőzi nálam. Lepkével gletteltem (mondtam, hogy az építőiparban minden állat…) és úgy vélem, kifejezetten ügyesen. Sajnos csak fél órám volt az egészre, mert a Kicsi természetesen közben felébredt, de így is fantasztikus élmény volt. Nagyon szeretem ugyanis, ahogy eltűnik a sok csúnyaság a falról és lassan minden szépen kifehéredik.
Szerettem volna ma is glettelni, de a férjemnek a kerítésnél volt rám szüksége. Mert ma újra dolgoztunk kint is. Miután egy ismerősünk elvitte az összes felesleges fa sittet (odaajándékoztuk tüzelőnek) és ismét letakarítottuk az előkertet, nekiestünk a kerítésoszlopok lebetonozásának. Tovább már nem igen húzhattuk, hiszen valahogy be kellene tudnunk állni kocsival az udvarra. Sajnos az eredeti nagykapu kerti törpékre volt méretezve. Emiatt ma ismét betonoztam, illetve betont is törtem. Mivel azonban a betontörő már nem volt nálunk, maradt a vésőgép. Ez is cuki szerszám, és szintén rohadt hangos. Fél hatkor abba is hagytuk a zajongást, hisz mégis csak vasárnap van. Csoda, hogy nem hívták ki ránk a rendőrséget… De jól haladtunk, az öt oszlopból 4 már áll, holnap – remélhetőleg – a komplett kerítés is a helyén fog virítani.
Gabi ez idő alatt persze nem csak glettelt. Mióta itt van, szinte az összes falhiba eltűnt. „Rondázta” a látható téglaoszlopokat és foltokat, befejezte a maradék kávázást, nem mellesleg elkészítette a mennyezetet is. Amikor ma a nappaliban megálltam, és körülnéztem, bizony könnyek szöktek a szemembe. Csak egy halk köszönöm-re futotta tőlem.
Tudod, tényleg fantasztikus látni ezt a fajta átalakulást, és tudni, hogy a gyerekek végre szép és jó helyre kerülnek. Hamarosan a tiszta szót is leírhatom majd, de egyelőre minden csupa kosz. A porszívó már 2 zsákot teletömött, a sitt elfoglalja a fél kertet (kb. 35 m3!) és van pár maradék építőanyagunk is, ami a sorsát várja a pecuban.
Pár Ytongot ugyan ma felhasználtam kisasztalnak, mert holnap jön a CSOK-os ismét, oszt legyen neki boldogság. Ha nem felejtem, viszek ki terítőt is, mert mégis csak úgy illik. Erről jut eszembe, WC-papír sem ártana. Jó a konyhai törlőkendő, de lehet, hogy az nem CSOK-kompatibilis.
Isti is jön majd reggel, hogy készítsen CSOK-csillárt (a régieket használjuk fel), hisz mi van, ha a fickó heppje a lámpakapcsolgatás.
Valszín tényleg mindent meg fog nézni.
Mi természetesen megpróbáltunk erre alaposan felkészülni.
- A küszöbök helyeit kiöntöttük a férjemmel betonnal (tényleg, betonozni is nagyon szeretek).
- Anita kisuvickolta a fürdőt és a gyerekszobát.
- Szünet nélkül sepregetünk, sittet hordunk és lapátolunk. (Ma még a fiam is beállt a Káposztás napi iskolai programja után.)
- A férjem összekötötte a konyhai mosogató csapját a vízvezetékkel. Ez ugyan még nem működik, de pszt.
- Beállítottuk a tűzhelyet is a helyére, de csak holnap fogjuk kicsomagolni, hogy ne koszolódjon.
- Minden konvektorra visszatettük a házikóját
- és még tányérokat is tettem a mosogatóba. Biztos, ami biztos…
Gabi kezei alatt pedig rendíthetetlenül fehérednek a falak és tágul a tér. Fantasztikusan gyors, rutinos és pontos. Kész vagyunk tőle.
A holnapot még meg akarja hajtani, de aztán délután-este mennek is haza. Már most hiányoznak. Mert az egy dolog, hogy eszméletlen sokat segítenek (a Kicsi is nagyon megkedvelte őket), de végre szabolcsi beszédet hallgathatok igazi szabolcsi szavakkal teletűzdelve. Ez pedig nekem simán felér 10 tengerparti nyaralással.
Szóval itt tartunk ma. Holnap kezdődik az utolsó hét és még mindig sok van hátra. Nem fárasztalak ismét a felsorolással, elég, ha elhiszed (vagy itt újraolvasod.)
Az már most látszik, hogy a festés nem fér bele, mert valamikor a költözéshez is pakolnunk kellene. A Kicsi pedig a nyakunkon… Cukin rakosgatja a kavicsokat és segít anyagot is bekavarni, de azért, no…inkább nehezítő körülmény a drága.