Annyi minden történt ebben a két napban, hogy nehéz lesz rövidre fogni a beszámolót. (De azért igyekszem.)
Pénteken korán reggel kimentem a házhoz, mert a kőművesek 7-re ígérték magukat. 9-re pedig a barátunk jött, aki a laminált padló lerakását vállalta be.
Ami egy kis kavart okozott, az a kétféle munka összehangolása volt. Ha a kőművesek el tudták volna kezdeni a melót 7-kor, akkor a gyerekszoba ablakának kiszedésével, kibővítésével és az ajtó helyének kiegyenesítésével végeztek is volna 9-re. Padlózni ugyanis csak akkor akartunk, ha már eltakarítottam a törmelékeket. A kőművesek viszont 7-kor még egyéb munkájuk miatt nem tudtak kezdeni. Csúszni viszont a padlóval a CSOK-os bácsi miatt nem lehetett. Így az már állt, mire a kőművesek a gyerekszoba-ablakig eljutottak.
Én persze féltettem a vadiúj padlót. Mégiscsak jó lenne, ha legalább pár napig normálisan nézne ki. (Többen nem reménykedem, sok a gyerek itthon.) A barátunk azonban megmentett, hazament OSB-lapokért (mert épp volt neki otthon négy), és letakart mindent. Így is mocskos lett az egész, viszont nem sérült meg a lehulló tégláktól és vakolattól. Nagyon hálás vagyok ezért. Meg azért is, hogy elment még laminált padlóért. Gondolom, nem lepődsz meg, ha azt mondom, kevésnek bizonyult az anyag. Ugyan 1 nm-rel többet vettünk, mint a szoba területe, de a szabdalások miatt (kéménybeugró helye pl.) 1 darabbal (!) kevesebbnek bizonyult a megvásárolt mennyiség. Tanulság: ha drága, ha nem, mindig vegyél legalább 2 plusz csomagnyi mennyiséget. A barátunk viszont még így is hamar végzett, délre készen is volt a szobával.
Isti – mert így hívják – egyébként őrült egy fickó. Az a mániája, hogy lakásfelújítós videókat néz, aztán mindent ki is próbál. Valaha asztalos szeretett volna lenni, meg villanyszerelő, végül teljesen máshol kötött ki. A barkácsolás szeretete azonban megmaradt nála, ráadásul profin is nyomja. Soha nem mondanád meg róla, hogy nem hivatásos villanyszerelő vagy festő. Nekünk is azért segít, mert imád ilyeneket csinálni. Tegnap reggel is fütyörészgetett, lelkesen magyarázott, én pedig még lelkesebben figyeltem őt. Egyre jobban élvezem a házátalakítást, mert rengeteg dolgot tanulok. Ha most azt mondanád, tegyem le nálatok a padlót, már meg tudnám csinálni.
Áthidalók berakására viszont még nem vállalkoznék, ha nem haragszol. Hát az valami brutális. Egyrészt iszonyú pontosnak kell lenni, másrészt marha erősnek. A betonáthidalók nem könnyű alkotások, nem beszélve az I-gerendáról, ami a „boltívünkhöz” kellett. Három tök erős srác cipelte be nagy nehezen. El sem tudtam képzelni, hogy kerül az fel a fejünk felé daru nélkül. Márpedig felkerült. A főnök nagyon ért a szakmájához. Villámgyorsan kitalálta, hogy vasbakok, doka táblák és a saját válluk erejével 2 fázisban fel fogják tudni emelni 2,2 m magasra. És megcsinálták.
Én szétizgultam az egészet. Meg az egész falbontást az elejétől kezdve. Tudnod kell ugyanis, hogy főfalat bontottunk. Amilyen állapotban van a ház, simán benne volt, hogy ránk szakad a plafon. Bocsánat, a mennyezet. (A srácok szóltak, hogy ez így helyes, úgyhogy igyekszem jól használni ezentúl.) Persze az ilyen vészes helyzetekre is megvannak az eszközök (födémtámaszok), de azért még a mesterek is folyamatosan felfelé lestek. Komolyan aggódtam egészen addig, amíg el nem készültek. Hogy ne rágjam le az összes körmömet, végül inkább beálltam talicskázni, sittet és cementes zsákokat cipelni. Persze először nem akarták megengedni, hogy melózzak, de én nem bírok ülni, ha mindenki más aktív. A végére még poénkodtak is azzal, hogy felvesznek segédmunkásnak. Azt mondták, régóta vágynak már jó női munkatársra. Hihi.
Amúgy mind a két nap, míg a házon dolgoztak, nagyon sokat szórakoztunk. Jó kedvű, nagyon dolgos fiúk és férfiak voltak. Pontosan, gyorsan, napi csupán egy pihenőt tartva végezték a feladatukat. Kellemesen csalódtam, mert annyi rosszat lehet hallani manapság az építőipari munkásokról. Nos, ők tényleg csodás munkát végeztek. Volt, hogy egy órán keresztül semmit nem csináltam, csak azt lestem, hogyan dolgoznak. És persze állandóan kérdésekkel zaklattam őket: ezt miért így, az micsoda, emezt hogyan is kell, stb. Ismét sokat tanultam, és a mai falazásunknál már hasznosítottam is.
Mert nem minden kőművesmunkát adtunk ki természetesen. Őket eredetileg csak a konyha-nappali egybenyitására kértük meg. Az egészítődött ki aztán az összes nyílászáró kiszedésével és a nyílások egyenesre falazásával.
Olyan további apróságokat, mint a konyhafal leszigetelése, előszobai „könyöklő” építése mi magunk akarjuk megcsinálni. Ez a könyöklő tulajdonképpen jelzésértékű válaszfalacska (90×90 cm-es) az előszoba és a konyha között. (Nem mellesleg benne rejlik a vízvezeték. ) Ezt ma meg is csináltuk a férjemmel.
Közben anyu is meglátogatott bennünket a 3 gyerkőccel, így senki nem maradt munka nélkül. Édesanya beállt takarítani, majd Ytongot fűrészelni, Doni tömítőanyagokat adogatott, Leon téglát kóstolgatott, Panni pedig igyekezett szórakoztatni őt. A gyerekek aztán később inkább együtt játszottak. Találtak takarófóliát és azzal rohangáltak nagyokat kacagva. Mindig is mondtam én, ha nincs a közelükben kütyü, tök jól el tudják magukat szórakoztatni. Minek ide drága ajándék! Menj el a boltba, vegyél nekik zacskót. Szuper lesz.
Viszont most látom csak, hogy bőlére eresztettem az eddigieket. Pedig még jöttek a tűzhelyesek, meg a kerítésesek, és persze a CSOK-os is. Minden hozott árut félretettünk (szívem szerint a CSOK-os fickót is arrébb tessékeltem volna), mert most a falak és a nyílászárók fontosabbak.
Sajnos ezt a csávó is így látta, ezért jelen állapotában nem minősítette lakhatónak a házat. (Persze ezt nem csodálom.) Amint be lesznek helyezve az új ajtók és ablakok, ismét jön fotózni. Az viszont rendes volt tőle, hogy a bank felé egy kis csúszást jelent le és nem magát a minősítést. Ez utóbbi esetben ugyanis nem kapnánk meg a CSOK-ot, amire az eladók már nagyon várnak… Így még van esély, csak nagyon gyorsnak kell lennünk. Még gyorsabbnak, mint eddig.
Ja, amúgy a kerítéses fiú falumbéli volt. Csak egy kicsit döbbentünk le. Több mint 25 éve nem találkoztunk…
És még egy ja: jó festő, aki olcsó és ráér? Valaki?