Hú, nagyon hosszú nap volt a mai. Mivel suli van, így eleve 5:45-kor kelek, és onnantól kezdve minimum éjfélig nincs megállás. Ma pedig még rohangáltam is. Mivel én vagyok a legflexibilisebb itthon, logikus, hogy én futok napközben a házhoz, ha jön valamilyen szaki. Ennek kivitelezését már tegnap leírtam a babakocsi kapcsán.
Nos, ma a kőműves miatt talpaltam oda-vissza egy órát, aki szombaton betonozni fog és aki lemondta a többi kőműves melót. Amúgy aranyos volt, leokézta az előkészületeinket és kiadta az ukázt, miket és hol szerezzünk be. Komoly kézrázás, majd búcsú, mert siettem vissza haza. Mármint a még mostani haza. A Kicsi ugyanis unta a helyzetét, sürgős játszhatnékja volt, és még ebédről is gondoskodnom kellett. Ez utóbbit végül megoldottam a közeli étkezdéből, 750,- Ft-ért szereztem levest és másodikat. A férjem jóllakott, a Kicsi elaludt, én meg nekiálltam takarítani, hogy ne este kelljen. Délután ugyanis ismét várt ránk a ház és végre a kicsi zsiráf (ami amúgy vagy háromszor le is állt a nap folyamán….). Már nagyon kíváncsi voltam, milyen érzés vele dolgozni. De előtte még volt egy kis játék Leonnal, matekozás Pannival, majd Doni összeszedése a suli udvaráról
Nos, eszméletlen jó ez a csiszolósdi. Komolyan. Egyedül csak az a hatalmas por – ami vetekszik a sivatagi homokviharral is -, volt kissé zavaró. Na jó, nem kissé, nagyon. De csak a szemeimnek, mert a szám előtt volt egy csini maszk. Bár amikor a fotókon megláttam magam benne oldalról, más jutott eszembe. Hát nem olyan, mintha cici nőtt volna az arcomra? De.
Viszont tényleg jól véd, csak hát a szememeimet nem, ugyebár. Én balga pedig most kivételesen otthon hagytam a napszemüvegemet, ami nélkül soha nem teszek egy lépést sem.
A csiszolótól – illetve az általa levakart faltól – mind a férjem, mind én hófehérek lettünk, így kapásból tehettünk egy extra időutazást is előre. Meg is állapítottam, milyen jól fogunk kinézni öregen. És ha minden nap zsiráfoznánk, a karjaink is tovább erősödnének, mert nem is olyan pillekönnyű ez a szerkezet. Főleg a plafon csiszolásakor. De nagyon beleszerettem, tényleg. Kíváncsi vagyok, a lapvibrátor, többet tud-e nekem mutatni. Nagyon remélem, hogy a párom ki is fogja kölcsönözni. Ha mégsem, akkor még mindig ott lesz a horonymaró, vagy a kefír.
Bizony, ma ezt az újdonságot tanultam az új kőművesünktől. (Köszönet érte a javaslójának.) Eszerint nemcsak állatok, hanem kaja is van az építőiparban. Bár a kefírt épp nem szeretem, de ha ettől lesz nekünk rendesen egybenyitott konyhás nappalink, akkor jöhet. Bármennyi. Csak legyen végre egy közös terünk is a házban.
Most úgy néz ki, a srác elvállalja, sőt, még egy csomó mindent is. Este ugyanis egy barátunk is átugrott a hozzánk, aki a nyílászáróknál fog segédkezni. Mire észbekaptam, már arról volt szó, hogy minden ajtót és ablakot kicserélünk, és a haver fűti a kőművest, hogy csinálja meg ezekhez az áthidalókat. Fél héttől beszélgettek a fiúk, járták a helyiségeket, röpködtek a számok, én meg jegyzeteltem, hogy mindent meg tudjunk rendelni. Most már fogalmam sincs, hol milyen ablak lesz, és hogy az ajtók hogy fognak kinézni, de a lényeg, hogy lesz. Jó minőség, olcsón, baráti segítséggel. Áldja meg őket az Isten érte, meg az összes égben járó. A belső tereket úgyis én fogom berendezni.
Most per pillanat tehát úgy nézünk ki, hogy akár 2 héten belül minden fő javítási melót letudunk és már csak a glettelés, festés marad hátra. De ez a két hét nagyon kemény lesz. Nem is maga a munka, hanem a logisztikája…. Kicsit tartok is tőle.