Elég gázul indult a napunk és nem is ért jobban véget. Reggel, miután a nagyok elmentek suliba, a párom is elindult a gépkölcsönzőbe a zsiráfunkért. Háromnegyed kilenckor hívott, hogy a gép nem működik, nem tudja kikölcsönözni. Közben a kisrác már a városban volt, útban a házunkhoz, hogy kilenckor kezdje a csiszolást. Mi a fenét lehet tenni? Villámgyorsan kellett dönteni. A házzal valahogy haladni kell.
A srác itt van, megkérjük, hogy csináljon mást. Hátha vállalja. De a férjem nem fog visszaérni a kölcsönzőből időben, hát kapjam össze a kicsit és rohanjak át a telekre. Ez rendben is lenne, de az félórára van gyalog, a Kicsi meg még egy szál bodyban. Megeresztettem hát egy telefont a srácnak, hogy bírja már ki még egy kicsit a szakadó esőben, és közben jeleztem neki, hogy más munka lesz. Nem volt kellemetlen egy cseppet sem, á, dehogy!
Nagy kapkodva ráerőszakoltam Leonra a farmerját, a zokniját és a cipőit, sőt, még én sem felejtettem el felöltözni. Kulcs a kézben, amikor a fiam akkorát zakózott a padlón, hogy elkezdett a száján ömleni a vér. Mióta él, már vagy négyszer kicsattant a felső ajka és a fogából is letört egy darab. Nagyon sajnáltam, megölelgettem. Próbáltam elállítani a vérzést, és közben igyekeztem bezárni az ajtót, hónom alá kapni a babakocsit és lecaplatni a lépcsőn. Ekkor megcsörrent a telefonom is.
A gépkölcsönző hívott. Megszerelték a gépet, a férjem mehet vissza érte. Telefonáltam a páromnak, aki azonban épp akkor állt meg a lakásunk előtt. Visszajött értünk, hogy ne késsünk sokat a kissráctól… A Kicsi persze még mindig ordított, a szája bedagadt, az eső meg ömlött… A gépkölcsönző ekkor már szóba sem jöhetett, mert a férjemnek rohannia kellett munkába. Ezért útban a házhoz kitaláltuk, hogy tapétaleszedéssel bízzuk meg ifjú segítőnket és majd délután elhozzuk a csiszolót. Ennek a napnak ilyen szempontból úgyis annyi.
Így is tettünk. Nagyjából eddigre meg is nyugodtunk mind a ketten, az aznapi meló (még ha más is), elkezdődött. A nap nagyrészében nem is volt semmi gond. Megszereztük a zsiráfot, vettünk hozzá csiszolópapírt, kipróbáltuk, illetve öööö…. ez utóbbi nem jött össze. Mert hogy megint nem működött az a vacak. Azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek. Telefon a kölcsönzőnek, akik elárulták a trükköt: szar a kapcsoló, nyomjuk be alul erősebben és úgy toljuk fel. Kikapcsoláskor pedig kísérletezzünk. Remek. Mindezt egy halom kaucióért. De bánja fene, a lényeg, hogy haladjunk.
A párom újra nekiveselkedett, a zsiráf felbőgött, a por szállt bele a speciális porszívóba, a gép csöve pedig szépen kiesett a helyéről… Ja. De nem baj, magyarok vagyunk, van szigszalag, majd megoldjuk. Most már akkor sem fog ki rajtunk ez a cuccos. Mára persze a csiszolásnak annyi, az egész nap elment a tapétalehúzással. Mindegy, az is kellett. A gép – ha épp működik -, csodaklassz, egy nap alatt is simára dolgozzuk vele a falakat.
De ekkor új gond adódott. A plafonról eltávolított tapéta felfedte a valóságot. Bizony, bizony nem ártana vagy a padlástalajt megjavítani, vagy álmennyezetet felszerelni, ha normális nappalit akarunk és egy darab téglát sem a fejünk búbjára.
Na, már csak ez hiányzott. Kinek van még erre is pénze? És különben is, ki a fene csinál nekünk álmennyezetet gipszkartonnal? Naná, hogy mi, döntött a párom. A rokona gyorstalpalót is tartott nekünk ebből még az este, és ki is találtuk, hogy majd a kissrác segít. Én ugyanis még létráról sem érem el rendesen a plafont, ugrálva gipszkartonozni pedig nem éppen hatékony. Tehát holnap plafon, és csiszolás egyszerre.
Már épp megörültünk volna, amikor kiderült, hogy ifjú segítőnk mégsem tud jönni melózni. Én dolgoznék ezerrel a házon, de a gyereket továbbra sem tudjuk lepasszolni, a férjem pedig egyedül nem tud plafont építeni. Viszont ha már itt a csiszoló, akkor visszaterveztünk gyorsan mindent. Holnap tehát zsiráfolás férj által (azért én is szeretném majd kipróbálni), este pedig elhozzuk a vibrátort, ha minden igaz. Már nagyon várom a találkozást. Most pedig megyek, és összeírom azt a rengeteg teendőt, ami a héten vár még ránk. Kezdenek besűrűsödni a dolgok…. Jaj, izgulok. (És ma még ki kell vágnom egy csomó papírpénzt a fiamnak a suliba…)