Érthető? Nekem elsőre nem volt az. Másodszorra sem teljesen, hát a biztonság kedvéért rágugliztam, és teljesen meglepődtem, milyen klassz oldala van a rövidítéseknek. Amikor 16 éve felkerültem a fővárosba, napi szinten kaptam frászt a pari-, ubi-, sali-kombótól. Sőt, magától a kombótól is. Egyrészt azért, mert nagyon hülyének éreztem magam, hogy nem értek semmit, másrészt azért, mert kifejezetten randának találtam ezeket a szavakat. Meg valahol a nyelvünk megcsúfolásának is. Aztán megbékéltem a folyamattal, hisz maga Grétsy is megmondta, a köz erejének nem érdemes ellenállni. Azért én még időnként küzdök, csodálkozom, hajat tépek vagy röhögök, de szintén használok jó pár modernkori förmedvényt (ld. guglizni).
Tegnapelőtt találkoztam először a szerivel, pedig gondolom, régi csetes szótöredékünk a szeretlek helyett. Első gondolatom az volt, hogy vesszen az a nép, amelyik már ezzel a szóval is spórol. Nem elég, hogy ritkán halljuk és ritkán mondjuk társunknak, gyermekeinknek, családtagjainknak, mennyire szeretjük őket, de hogy még lusták is vagyunk befejezni, ha már elkezdtük… Aztán inkább úgy döntöttem, kutatok. Egyelőre direkt a mostani kifejezésekre, konkrétan a rövidítésekre koncentrálok, nem fogok visszamenni a “kézcsók”, “napot” kincseinkig és nem szándékom az angol/német szavak magyar verziót kitárgyalni.
Szal miután behamiztuk a pasimmal a csiripörit ubisalival és lehúztam a kvt, becéloztam a speckó, édi rövidítéseket. Eszembe is jutottak azonnal a gimis (kolis) évek, ahol ocsmány narisari volt a falvédő, de valszín azóta már kicserélték egy fantábbra. Mind1 is, ari volt, mégha a barinőimmel akkoriban szidtuk is az ótvar dekort. Pedig laza volt az akkori élet, bulik, dizsik, csokinyakik. Olyan Kojakos. A dogákra a külön pecuban készültünk, most sem értem, miért paráztam néha a röpiktől. Időnként hambival oldottuk a feszkót, máskor cigivel, sőt asszem, néha fagyival is. Jó lett volna persze, ha fürcsizni is lett volna módunk, de csak gyorsan lezuhiztunk hajnalban, mert akkor még volt meleg víz. A koliban szoktam rá az üdcsikre is, de soha nem imcsiztem a patikukit. Annyira nem lettem modern csaj. Ha piszkáltak, nyasgemmel válaszoltam, de öriharit sosem hirdettem. Inkább fejembe húztam egy repi satyit és bibi.
Na jó, rendicsek, abbahagyom. Kszi, hogy elolvastátok. És bocsi is egyben.
Én teljesen belefáradtam. Szörnyű volt írni, komolyan mondom. A fenti kis szösszenet összesen 41 rövidítést tartalmazott, amelyek mindegyike megtalálható a korábban említett honlapon. Olyan mozaikszavakra is bukkanhatunk ott, mint a “Kérem, Uram, suttogva suttogjon!” (Kuss!), vagy a NYLON, ami állítólag az anyagot feltaláló kutatók feleségeinek kezdőbetűiből született.
Érdemes böngészgetni az oldalt, igazán szórakoztató. nem utolsó sorban közelebb is hoz a mai világhoz, mert esküszöm, hogy én sem bírok már lépést tartani vele, akármennyire is igyekszem.
Amikor bekerültem a multihoz, ez a stílus fogadott, csak angol/német szlenggel. De akkor lettem igazán rosszul, amikor észrevettem, hogy napi szinten kezdtem én is használni az asap, OMG, yolo, gr8, ILDI, LGG és társait. Mert ezek olyan cool dolgok a marcom világában, hogy csak na! Olyan belső titkos szövetségesdi. De tényleg. A gyári kollégák például külön szótárt írtak a saját rövidítéseikről, különben nem boldogultak volna a munkájuk során. És persze hamar beszippant ez a világ is, ha nem vigyázunk.
Természetesen nem biztos, hogy vigyáznunk kell. Én nem ítélek el emiatt senkit és semmit, csak remélem, hogy a nyelvünket sem felejtjük el közben teljesen, mert az olyan szép. Igaz, a száz évvel ezelőtti szövegeket már a gyermekeink sem értik, ahogy lassan mi az ő nyelvüket, de a remény hal meg utoljára.