Körbenéztem a bababizniszben – csak így a neten és csak mint érdeklődő -, hogy tudjam, mennyit változott a két utolsó szülésem közötti időben a világ. Azóta is próbálok magamhoz térni. Egy-két anyatárs ajánlotta, hogy lépjek be bizonyos fb-csoportokba, mert onnan klassz dolgokat lehet beszerezni a picinek, ráadásul jóval olcsóbban. Szót fogadtam, kapásból beléptem kettőbe is. Ha már lúd… Na, itt ért a dömping. Csak kapkodom a fejem, annyi a számomra ismeretlen dolog. Mert bevallom, hogy bár sejtem, mi micsoda lehet, azért bőven meg tudok lepődni. Végiggondoltam hát, mire van szüksége ma egy csecsemőnek és mi az, amiről csak azt mondják a marketingesek, hogy feltétlenül, most azonmód. Különben verhetném a fejem a falba, hogy eddig hogy lehettem meg nélkülük.
Kezdjük ott, hogy nálunk a kicsinek nincs külön szobája. Nem azért, mert mi ilyen lazák vagyunk, hanem mert egyelőre nincs elég szobánk ennyi gyerekhez. A nappaliba került hát az ágya és mellé toltunk egy komódot. Ez utóbbi pelenkázó asztalként funkcionál. Teljesen kiakadtam ugyanis azon, mennyiért vesztegetik a pelenkázó bútorokat, hát vettünk inkább egy self-made fiókos kisszekrényt, amit később is remekül tudunk majd használni. A tetejét puha kendővel lefedtem, rátettem egy hordozható pelenkázólapocskát és készen is lettünk.
A kicsiknek ugyanis tök mindegy, hol tesszük tisztába őket. Az enyémnek meg pláne, így is úgy is ordít, ha ki akarom szedni a kajamaradékából. A kórházban is csak akkor sírt, ha kicseréltem rajta a pelust. De akkor nagyon.
Babacuccok vásárlásánál nálam mindig az az alapszabály, hogy csak a legszükségesebbeket. Ha elutazom valahová, mondjuk a szüleimhez pár napra, ahol szintén nincsen berendezett, babakékre, -rózsaszínre, -ekrüre, mittoménre festett babaszoba, oda sem egy komplett áruházzal készülök. És láss csodát, a babának semmi baja nem lesz attól, hogy nincsen minden vacakkal körülvéve. Mert ez a bababiznisz mindenkiről szól, csak róla nem.
Mi kell a babának? Kaja, meleg, alvás. És mi kell ezekhez? Hát annyi minden biztosan nem, mint amennyit a boltok kínálnak. Nézzük sorban:
Ha a baba anyatejes, akkor neki csak anya kell, anyának meg esetleg bimbóvédő és krém, hogy elviselje a fájdalmat. Esetleg melltartóbetét, ha nem akarjuk szünet nélkül eláztatni a pólóinkat. Mert hogy a cicik egyszerre működnek, s ha nincsenek ikreink, az egyikből bizony potyára folyik ki szoptatáskor az anyag. Ha problémás a szoptatás, akkor mellszívóra is szükség lehet, de a legtöbbször bebizonyosodik, hogy anélkül is menne előbb-utóbb. S ha már megy, akkor lehet venni szoptatós párnát. Csak nem tudom, minek. Egyik gyermekemnél sem használtam, bőven megvoltam nélküle. Ugyanazt a funkciót bármilyen más sima párna vagy takaró is elláthatja. Nekem ez is plusz pénzkidobásnak tűnik. Ahogy a cumitartó dobozkák, a kiscipők a járni nem tudó babáknak, a zenélő vízhőmérők vagy zenélő bilik (!), a rózsaszín és kék körömápoló szettek, vagy a különböző mintájú pelenkatartók (ennek is utána kellett néznem, hogy mi a fene). Hihetetlen a pénztárcánkat lehúzó választék. Az egyik oldalon például 999,- Ft-ért láttam anyagpelust.
Erről jut eszembe, az tényleg kell a büfizésekhez (persze nem ennyiért), hogy ne kelljen naponta tízszer ruhát cserélni magunkon. Pelusnak bőven jó a no name fehér, nem kell drága kiskacsás. A hányást nem érdekli az anyag mintája, a babát meg végképp nem. Ugyanez vonatkozik a hátsó kimeneti dolgokra is. Semmivel nem tud többet a legdrágább pelus az áruházláncok saját márkásainál, és itt is tök mindegy, hogy kismackóra vagy kiscsigára könnyebbül a kisbabánk. Érdemes tehát bátran kipróbálni az olcsóbbat. (Ráadásul a legtöbbet szintén a nevesebb gyártók készítik, mert nekik ez így nagyon jó biznisz: a tehetősebbje (flancolósabbja) veszi a drágább terméküket, a szegényebbje (belátóbbja) pedig az olcsóbbikat. Dupla profit.
S ha már a hátsónál járunk. Popsikrémből is az orvos által felírt gyógyszertári a legjobb, még ha csúnya is a doboza. Mi fürdetőkrémből is az ilyet használjuk évekig, mert teljesen antiallergén és receptre marha olcsó. (A dokihoz meg úgyis menni kell havonta.)
Nos, már csak pár ruha és egy jó meleg takaró szükségeltetik a pici kényelméhez. A ruháit két hetente kinövi, tehát semmi szükség ötven darabra, és érdemes megfontolni, hogy elfogadjuk az unokatesók levetett bodyjait is, mert tényleg felesleges pénzkidobás az állandó babaruha-vásárlás.
Ahogy a sok kiegészítő-vacak is. Kedvencem a nyálkendő szett, laza 3200 forintért. Első olvasatra azt hittem, valaki kifigurázza a nyálas embereket, aztán rájöttem, hogy a fogzás egyik alapkelléke. Mindenféle anyagban, mintában megtalálható. Van vízhatlan is persze. De én inkább kivágok majd itthon egy darab háromszöget valamelyik felesleges ruhadarabból, ha odáig jutunk. Mert hogy tényleg mindent össze fog csorgatni a pici, az fix.
Ha már a fejnél tartunk, másik nagy kedvencem a hajmosás körüli mizéria. Mindenféle fejkarikákat lehet kapni, hogy ne menjen a pici szemébe a sampon. Egy: a babasampon nem csíp. Kettő: semmi baja nem lesz egy kis víztől az arcának, sőt. Három: simán meg lehet mosni a hajukat anélkül is, hogy víz folyna végig az arcukon. És ehhez még különleges kád sem kell. Mert hogy olyan is van a piacon. Mindenféle beépített székecskével, tartókával, ülőkével. Bizony.
Persze a gyártók a törölközőknél is nagyon ötletesek voltak: kaphatók világító, hangot kiadó fülecskések a legkisebbeknek is, mintha ők bármit is érzékelnének belőle. De sok szülő mégis megveszi, mert cuki. Ja, egy fotó erejéig talán…Aztán csak a baj van vele, ha véletlenül megnyomom és a pici, aki esetleg álomba szenderült közben, felriad. Aztán próbáld meg visszaaltatni.
Persze ehhez is vannak már fehér zaj-generátorok jó pénzért, ahelyett, hogy beállítanék egy porszívózúgást a youtube-on. (Az enyém mondjuk a saját gépünk hangját szereti, így kénytelen leszek felvenni azt, mert tényleg megnyugtatja.)
És akkor írhatnék még a kiságyakról, azok kiegészítőiről (!), a babakocsikról, és ha ennyi nem lenne elég a felsorolásból, mehetnénk tovább a nagyobb gyermekekig is. Ott a kedvencem a cipővédő cipő. De inkább leállok. Nekem is sok ez egyszerre. Én csak arra intek mindenkit, hogy ne költsön feleslegesen. Nem éri meg. A nagyja csak marketing. De a babánk nem az. Ne dőljünk be!
