Szabad perceimben – mert bizony vannak szabad perceim, csak time-management kérdése az egész; hamarosan erről is írok majd – mindenféle hülyeséggel szórakoztatom magam. Legutóbb például engedtem egy fb-felkérésnek, mi szerint egy teszt segítségével megtudhatom, milyen a jó nő? Komolyan nem érdekelt, hogy milyen, de kíváncsi voltam, mit lehet ebből a témából még kihozni.
(Meg kell mondanom, ügyes marketingfogásokat használnak, bár nálam még soha nem vált be semmi ilyesmi. Egyszerűen nem hatnak rám a reklámok.)
A jó nő-teszt
Maga a 45 kérdéses teszt halál unalmas volt, a harmincadiknál hagyni akartam az egészet a fenébe, de ha már elkezdtem, be is kellett fejeznem. Mivel hirdetett oldalként találkoztam ezzel, tudtam, hogy nem kapok azonnali eredményt női(es)ségemről, tehát addig is be kell érnem a saját elképzeléseimmel, terhesség előtti emlékeimmel.
Fősulin a barátaim “az ős nő” jelzővel illettek, dolgozó emberként pedig “a született anya, az igazi asszony” kifejezésekkel találkoztam. Most ne menjünk abba bele, hogy a férfiak, akik ezt mondták rólam, akartak-e valami mást is tőlem vagy sem. Kéretik önmagában meghagyni nekem ezen kifejezések miatt érzett aprócska örömöt. (Mondjuk a legtöbben azt a gyilkos mondatot hajtogatták inkább, hogy csodás leszek majd valaki másnak…)
Mint arról korábban már írtam, nálam a jó-nőség sokban egyenlő a jó kinézéssel is, ezért jelen pillanatban 50%-os index-eséssel számolok magamat illetően. A maradék 50 viszont rendben van, belül semmit nem romlott a színvonal. (Remélem, két hét múlva a dokim is ezt mondja majd a kontrollon.) Abban viszont nagyon bízom, hogy fél év múlva újra robbanthatok a külsőségek tőzsdéjén. Addig meg maradnak a tesztek.
A fent nevezettet tegnapelőtt töltöttem ki, másnap pedig már kaptam is egy levelet a készítőktől. Ebben az egekig magasztaltak, amiért belevágtam a “játékba” és értékelés helyett küldtek egy grafikont. Nesze semmi, fogd meg jól.
A jó nő-teszt kielemzése
Amennyiben azonban ez az ábra engem jellemez, inkább szedem is a sátorfámat, mert közelében sem vagyok a 100 %-nak. Sehol. A végén még kiderül, hogy igaziból férfi vagyok.
Gondolom, érthető, mennyire vártam a mai napot, hogy egy picivel többet is megtudhassak magamról. Viktor vagy Viktória? Ez itt a kérdés. (A mostani politikai helyzetet is elnézve persze egyértelmű, hogy mindenképpen a feminim oldalra szavaznék.)
Nos, a mai levél is rendben megérkezett, de ezek a fránya tesztkészítők csak egy pontot veséztek ki. Felháborító. Tényleg egy teljes héten keresztül rágnom kell a kefét, hogy megtudjam a tutit? Mert bizony most csak az önbizalom-értékemet vizsgálták. Szerintük a béka hátsójához közelít. Nem valami biztató. Ráadásul azt is írják, hogy akinek nincs elég önbizalma, arra a férfiak koloncként tekintenek (!).
Kolonc vagy a férfinak, ha nincs önbizalmad
Azért veszélyesek ezek a kijelentések, mert sok nő ezt el is fogja hinni. Mintha lehetne általánosítani. Sok férfit éppen az vonz, ha segíthet az ellenkező nemnek, ha épp neki köszönhetően válik magabiztos nővé a társa, tehát biztosan nem teher a számára. Persze sokan a magabiztos hölgyekre buknak, én mégis azt mondom, az őszinte természettel lehet megfogni egy embert. S ha ez a természet inkább félénk, akkor úgy, ha inkább talpraesettebb, akkor úgy. Én sok mindenben magabiztos vagyok, sok mindenben pedig nem. Ez az alacsony tesztérték tehát szerintem az esetemben nem pontos. Egy 50-60 százalékot megérdemeltem volna… (… Tanár Úr, kérem… Nekem ez tisztára olyan, mintha a suliban könyörögnék a jobb jegyért.)
Bár akkor mi a fenéből profitálnának a készítők? Hiszen, ha gyengén teljesítek a tesztjükön, akkor a tananyagjaik (!) segítségével átformálhatom magam jó nővé. (Csak gyorsan megjegyzem, helyesírási és vesszőhibák tömkelegét is tartalmazza a „tankönyv”.) Gyorsan bele is pillanthattam a megváltó tudományba: többek között megtudhatom majd, mi jár a férfi fejében, hogy hogyan alkalmazzam az igazi vonzerő három pontját, ami minden férfit térdre kényszerít, vagy hogy hogyan szerezzek meg mindent, amit akarok.
Vállald magad!
Hát, ez így nekem nem igazán tetszik. Leállatiasít. Engem is, a férfit is. Még jó, hogy már megállapodtam, és nem keresem kétségbeesve a nagy Ő-t. Ilyen segítséggel szerintem csak jól megszívatnám magam. Hiszem, hogy ha van elég türelmünk és ha vállaljuk a személyiségünket, akkor a hozzánk illővel összehoz valamikor a sors. Lehet, hogy csak nagyon későn, lehet, hogy jó korán, de biztosan a megfelelő időben. Amikor készen vagyunk rá. Addig meg türelem és bulihegyek.
Ha a férjemet például hamarabb ismertem volna meg, száz, hogy soha nem jövünk össze, mert akkoriban nem tudtam volna még értékelni a nyersnek tűnő szeretetét. Mostanra viszont már belátok a sorok, a hangulatjelzések mögé. Mert bár legbelül nagyon vágyom romantikus, filmbéli jelenetekre, megtanultam felismerni az igazi értékeket. És ha néha falra is tudnék mászni ettől az említett nyersességtől, már nem cserélném el szép szavakra. Elfogadás mindenek felett!
De kinézem a teszt kiértékelőiből, hogy pont ez lesz az a másik területem, t.i. az elfogadás, ahol szintén annyira rosszul teljesítettem, mint az első pontban. Na, majd meglátjuk.
Addig is beírom magamnak, hogy Önbizalom egyes.