Tegnap olvastam egy rövid írást arról, mit csinálnak a sikeresek emberek reggelente, milyen rítusokhoz ragaszkodnak azért, hogy feszültségmentesen induljon a napjuk, ezáltal hatékony is legyen az egész napos munkavégzésük.
Csak kulturált félmosolyra futotta olvasás közben tőlem és elképzeltem magam, ahogy mindezt jelenleg én is betartom. Ígérem, gyors leszek, mert csak 5 pontot követnek ezek az elégedett emberek reggelente.
- Száműzzük a hálószobából a kütyüinket!
Ezzel teljesen egyetértek, és mivel nincs külön hely a szobánkban asztalnak, így sem laptop, sem PC nincs a közelünkben. Ráadásul a második – ezer éves – kistévénk antennája sem jó, így ez a készülék sem zavar be. Egyedül a mobilt töltöm az ágyamban. Tudom, hogy ez nem helyes, de esküszöm, szigorúan a lábamnál helyezem el, így, amikor megszólal a hajnali ébresztője, kapásból egy haspréssel nyitom a reggelt. Sőt, ha szundiztatom még vagy kétszer, akkor már komplett felülés-sorozattal! Ez azért überel minden káros hatást, nem?
- Üljünk le a reggeliző asztalhoz és étkezzünk egészségesen!
Ezt történetesen betartom. Ha sír a kicsi, ha nem, én leülök a nagyokhoz reggelizni, még ha csak kávét iszom is. (Még kolisként leszoktam a reggeliről, mert így 15 percet ráhúzhattam az alvásra.) Egyrészt, mert addig iskolás gyermekeim is nyugton ülve esznek, másrészt mert ilyenkor mesélik el az éjszakai álmukat és beszéljük meg az aznapot: kinek milyen programja, terve van, ki mikor jön haza. Szeretem ezt az időszakot a reggelben, egyedül csak az zavarhat meg, ha a picurka kicsit erősebben rámszorít közben az ínyével. Mert bizony sokszor szoptatok ilyenkor is, ő pedig az istennek sem akarja megérteni, hogy keménykedéssel nem jön gyorsabban a tej.
- Válasszunk egy számunkra szimpatikus mozgásformát és végezzük rendszeresen!
Ez is megvan: minden reggel megdolgoztatom a kezeimet, amíg készítem a nagyok tízóraiját, és amíg kirázom a babát a kakis pellusból. Tudom, hogy ezzel nem égetek el sok zsírt, de több, mint a semmi, ráadásul abszolút rendszereen csinálom. Ha nehezebb fokozatot akarok, akkor sírásra kényszerítem a babát azáltal, hogy leteszem az ágyába, amíg a lányom haját próbálom kibogozni és a kisfiam ideiglenesen kifúrt fogát tisztítom egy speciális fecskendővel. Persze olyan is van, hogy mindeközben a kicsi rajtam csüng. Kissé frusztráló képet nyújthatunk ilyenkor, ráadásul még mélyen sóhajtgatok is, amivel már a következő pontot készítem elő.
- Meditáljunk, olvassunk bele kedvenc könyvünkbe vagy hallgassunk zenét!
Tehát sóhajtozom, sőt, imádkozom is az égiekhez, hogy legifjabb gyermekem ne sokat bőgjön, illetve, hogy a szoptatás miatt ne nézzek majd úgy ki, mint egy csüngős malac, így máris meditatív állapotba kerülök. Könyvet azonban nem tudok olvasni, mert egy kézzel még nem megy a könyvtartás és lapozgatás, így megmaradok az online cikkeknél, miközben gagyi gyerekdalokat dudorászok. Tehát ez a pont is kilőve.
- Rangsoroljuk a napi teendőinket!
Na, ez a legegyszerűbb. Baba, baba, baba. Esetleg néha doki, posta, bolt, hogy ne legyen olyan unalmas az élet. Este pedig még plusz három fő. Ezt a pontot tehát a leggyorsabban végre tudom hajtani, mert nincs semmi extra dolgom. Úgy is mondhatom, hogy minden napom marhára egyforma.
Annyi változatosság van, hogy soha nem tudhatom előre, hánykor kelt fel a pici. Általában öt vagy fél hat körül indítom vele a napot, aztán jön a reggeli rutin a nagyobbakkal, majd a férjemmel. Miután bájos mosollyal mindenkitől elbúcsúztunk, két dolog lehetséges: újra megszoptatom a kicsit, aki bealszik, vagy újra megszoptatom a kicsit, aki kerek szemmekkel bámul továbbra is rám. Ha ez utóbbi történik, akkor délig tuti, hogy ő határozza meg a perceimet, így minden rajta kívül eső dolgot (főzés, mosás, takarítás, telefonos ügyintézés) csak gyereksírással övezve tudok végrehajtani, vagy sehogy, és akkor szépen rámosolygok a férjemre.
Ha viszont bealszik, akkor bedobok még egy kávét és nekiülök írni. Aztán vagy sikerül egy ültő helyemben megírnom egy bejegyzésnyit, vagy csak 10 részletben. De ez utóbbi sem zavar, mert az alkotás öröme mindenért kárpótol, és így akár egész napra szépen elosztva adagolhatom magamnak a jóérzést.
Úgy vélem, én is sikeres vagyok hát, hiszen azt csinálhatom jelenleg, amit a legjobban szeretek. Gyereket nevelek, családozok és írok. Aztán még az is lehet, hogy egyszer komolyan veszem a blogolást.