Ezt a témát imádom. Mégpedig azért, mert kényes. Ráadásul nekem sem ártott volna belőle egy kicsivel több anno, de hát más világban nőttem fel. Sokáig azt is hittem, hogy frigid is vagyok, nemcsak prűd. No mindegy, nem erről akarok írni.
Most újra kering az interneten az a szexuális tartalmú családi színező, amiről már két éve is cikkezett a média, csak akkor senki sem volt felháborodva. Sőt, inkább úgy tálalták a könyvecskét, hogy az északiak mindig előrébb jártak, mint mi. (Most bezzeg igyekeznek felfújni a témát.)
Azonnal be is ugrott az egyik Kisvakond epizód, illetve gyermekkorom legkedvesebb képregénye, a Peti, Ida és Picuri (Per, Ida & Mimimum), ami ugyanilyen nyíltan beszél a gyerekcsinálásról.
Ebben is le van rajzolva, hogy apa és anya szerelmeskednek (talán valóban nem annyira röntgen-szerűen, mint a fent említett színezőben) és ebben is megtaláljuk, hogyan születik a baba. A könyvet egyébként egy akkor a hatvanas éveit taposó svéd hölgy írta még 1979-ben (!) és világsiker lett. Most 2017-ben pedig kiakadunk a hasonló dolgokon és csodálkozunk, hogy még a gimnazistáink is röhögnek a Dávid szobron.
Ciki a szexről beszélni?
Mert nekünk, begyepesedett közép-európaiaknak persze nagyon durva és felháborító az ilyen jellegű felvilágosítás. Jobb homokba dugni a fejünket, ja. Én elhiszem, hogy ciki ilyenekről beszélni a gyerekeinkkel, de szerintem még mindig jobb, ha mi mondjuk el nekik a tutit, mint hogy pletykákból világosuljanak az óvodában. Ismerjük a gyerekeket, mindent elhisznek, főleg, ha azt Pistike mondta, aki Zsoltitól tudja, aki egy filmben látta és még a Katika is bólogatott hozzá.
Gondoljuk csak végig: a mai gyerekek sokat néznek filmet, látnak hírműsorokat, stb., mert a háztartások zömében háttérzajnak használják a tévékészüléket. Hozzáférnek az internethez és már pici korukban is felhasználói szinten kezelik a tabot, PC-t, laptopot, okostelefont. Mi, szülők, pedig tuti nem állítunk be semmilyen szűrőprogramot, mert az nagyon macerás lenne, meg időigényes. Így amikor a gyerek beírja a gugliba, hogy „segg” (a lányomék elsősként ezzel szórakoztak a napköziben!), számos, már-már szürrealista kép és videó repül az arcába. De érdemes sokkal egyszerűbb szavakkal is próbálkozni, mert minden mögött ott a szexualitás.
Ugye, mindenkinek megvan az, hogy ha asszociációs játékot játszunk – mondok egy szót, mi jut róla eszedbe – a harmadiknál már biztosan a szex lesz a válasz. És nem is baj, hisz mindennek kiindulópontja ez. Így születünk, így szeretünk, és a szerencsésebbek így is halnak meg. Ideje hát, hogy abortusz-prevenció gyanánt beszélgessünk nyíltan a kicsikkel.
Mikortól beszéljünk a szexről a gyerekeknek?
Most sokan azon vitatkoznak, hogy mikortól helyes ez. Az emberek zöme szerint a hatéves gyerek fiatal a témához (a Peti, Ida és Picuriban egy 5 és egy 7 éves gyerkőc van). Szerintem meg mindenkivel akkor kell erről beszélni, amikor érdeklődik a téma iránt. Mi is megmutattuk magunkat egymásnak óvodában, mert nagyon kíváncsiak voltunk a másik „fütyijére/puncijára”, tehát, ha csak ebből indulunk ki, az óvodás kor sem túl korai. Persze szerintem sem kell a gyermeket azonnal letámadni minden részlettel, de őszintén és köntörfalazás nélkül kell velük erről (is) beszélni.
Testben élnek, tudniuk kell, hogyan is működik. A fürdésnél is felhívjuk a figyelmet arra (ugye?), mennyire fontos, hogy alaposan megmossa magát, akkor miért ne beszélhetnénk ilyenkor a miértjéről is. A WC-ben is láthatja, hogy szépen egymás mellett sorakoznak az eü-s és tisztasági betétes csomagok. Erre is csak hazudnánk? A gyerek nem hülye, látja a testét és rengeteg kérdése lesz (van). A köntörfalazással csak ártunk neki.
Ne legyen többé tabu a szex!
A mi gyerekkorunkban tabu volt ez a téma, de most már nagyon nem kellene annak lennie. (Vallási kérdésekbe nem megyek bele.) Én utcalánynak hittem például mindenkit, aki tampont használt vatta helyett. Ennyi agyam volt. Vagy kilenc hónapig rettegtem alsósként, hogy terhes vagyok, mert egy párnacsatában az egyik haverom rövid ideig rajtam feküdt. Látható, voltak már infóim (kilenc hónap, egymáson fekvés), csak a lényeg maradt le. Igenis, tudnia kell a gyerekeknek mindenről, amit képesek befogadni és megérteni. Ha ehhez segítség egy ilyen színező, hát miért ne. Úgyis az lesz mindenre a reakciójuk, hogy fúj, de undortó. Viszont még mindig jobb, mint esemény utáni tablettát venni nekik idejekorán (sajnos volt ilyen általános iskolai tanítványom is…).