12. mondat: “Úgy gondoltam, meghökkentelek egy kicsit”
Nem is kicsit! Ma szembejött velem egy olyan közlemény, amely előtt teljesen értetlenül állok. Direkt nem akartam első felindulásból “tollat ragadni”, mondván, a harag nem jó tanácsadó. Nekiálltam hát kitakarítani a mosógépet, aztán elpakoltam a tiszta ruhákat, végül lementem a boltba kenyérért meg tojásért. Itthon egy szomszédcica várt az ajtónk közelében, hát őt is jól megsimogattam, majd kipakoltam a bevásárlótáskából, ellenőriztem a mosógép állapotát és újra elolvastam a közleményt. Semmit nem változott a véleményem, talán csak higgadtabb lettem. Igen, a PISA tesztről van szó és igen, pedagógusként mélyebben érint a kritika. Mielőtt jobban belemennék, le kell szögeznem, hogy egyetértek azzal a megállapítással, miszerint a pedagógusok hibásak (bár ez a “hibás” kifejezés is megérne egy külön misét, de ezt most nincs kedvem kifejteni). Továbbá azt is el kell mondanom, hogy megcsináltam a 12 feladatból álló mini PISA tesztet, hogy ne csak a levegőbe beszéljek (nem mintha szakmámból adódóan nem lennék tisztában azzal, mit is takar ez az egész). Ezen túlmenően azt is hangsúlyozni kívánom, hogy van két saját és egy időnként nevelt gyermekem, akik napi szinten hallják tőlem a “használd az agyad, drágám” szállóigét, amikor olyan dolgokra kérdeznek rá, amelyek józan paraszti ésszel is egyszerűen megválaszolhatók. Továbbá azt is előre kívánom bocsájtani, hogy van egy fantasztikus párom, aki napi szinten azon van, hogy a gyerekek gondolkodása fejlődjön. Hétvégén is olyan klassz kártyajátékot talált ki, hogy lehidaltam. Kis családom nagyon szereti a meséket, valamint a Monty Pythont. Kedvesem ötlete az volt, hogy csináljunk mesékhez, filmekhez szereplős kártyákat (történetenként hatot) és azzal játszunk mindenfélét. Az egyik ilyen játéka négy személyre a következő: három játékos kap hat-hat kártyát, a negyedik személy lesz a bíró. Mindenki egy lapot – felfordítva – letesz az asztal közepére, és aztán sorban elő kell adni, hogy az ő figurája miért jobb, mint a többi, mivel tudja legyőzni a másik két szereplőt. Miközben mindenki elmondja az érveit, a bíró figyel, majd a kör végén dönt. Ebben a játékban vitának helye nincs, az érvelésé a főszerep. El lehet képzelni, amikor Kenny (South Park) küzd meg Brian-nel (Brian élete) és Béla bácsival (Lojzi néni férje, saját mesevilágunk egyik szereplője, alias az ottani pótapám). Fantasztikus volt hallgatni a kölyköket, minden percét élveztem. Doni teljesen beleszeretett a játékba. Nemcsak a szókincsük fejlődik, de az érvelési technikájuk, a retorikájuk, s nem mellesleg a humoruk is az ilyen játékokkal. És ezzel el is értem ahhoz, hogy igen, mi szülők is legalább ugyanolyan mértékben vagyunk felelősek a PISA teszt eredményéért, mint bárki vagy bármi más. Mert ezek a 15 évesek épp a mi generációnk gyermekei. Nem törődünk velük eleget. Saját korosztályom maga is a tv-t bámulja naphosszat, ott sem az agykapacitás-növelő műsorokat, hanem a köztévés blődliségeket. Hát mit várunk a gyermekeinktől? Két rendszerben nevelkedtünk, pont rendszerváltáskor voltunk PISA-érettek, és nem tudtunk mit kezdeni a hirtelen jött nyugati felvilágosultsággal. Be kell látnunk, megbuktunk mi is. (Ugye logikus, hogy nem kell külön soronként hangsúlyoznom, hogy akinek nem inge, ne vegye magára.) És végül, de nem utolsó sorban elérkeztünk a harmadik felelős réteghez, a törvényalkotókhoz. Mert miattuk van az, hogy a marha kreatív pedagógusnak is alig van ideje gondolkodásra tanítani nebulóit az előirányzott, értelmetlenül sok (és felesleges) tananyag mellett. Igen, ez nagyon nehéz feladat. Megoldható, nem mondom, sőt, nekem ez vesszőparipám is, de tényleg nehezen megvalósítható már. Igaza van azoknak, akik szerint nagyon sok pedagógus nem való a pályára. Én is sokat ismerek, akik csak azért lettek tanárok, mert a tanárképzőkre volt anno a legkönnyebb bejutni (ki is ezért a felelős???). Meg olyanokkal is kapcsolatba kerültem, akik nagyon nem szeretnek tanítani. Ez valóban elkeserítő és rossz hatással lehet a tanulókra (hangsúlyozom: lehet, nem fix). Ahogy rossz hatással van a diákra a saját megkeseredett, érdektelen, sztársztorikra éhes apja és anyja is. És nem kell, hogy a szülő értelmiségi legyen ahhoz, hogy értelmes legyen, vagy hogy a gyermeke értelmes, és akár értelmiségi is legyen. (Édesapám a legjobb példa erre. Analfabéta apa és négy elemit végzett anya hat gyermeke közül másodiknak születettként lett végül két diplomás felnőtt, felelős szülő.) És akkor pont az MSZOE jön olyannal, hogy a “Nemzeti alaptanterv újragondolásáig “szüneteltetni kell” a PISA mérésekben való részvételt! Nemzetközileg is lejáratják a magyar gyerekeket a frissen publikált PISA-teszt eredményei. A pedagógusok sorozatos béremelése és az iskolaigazgatók hatáskörének növelése nem emeli az oktatás színvonalát (…)” Direkt nem idézek többet, el kell olvasni azt a förmedvényt, amelyet a szülők nevében írt ez az egyesület. Hát az enyémben biztosan nem! Sőt, hiszem, hogy a szüleim nevében sem. Három a magyar igazság, három a magyar felelős: törvényhozók – pedagógusok – szülők (és ezen három csúcspont összes velejárója). Ugyanis amikor kitöltöttem a tesztet (szerencsére hibátlanul – esküszöm, izgultam, mert időnként túl nagy a szám….), rájöttem, mi az egyik nagy gond: a magyar gyerek kapásból rosszul lesz attól, hogy maga a feladat leírása hosszabb, mint a hozzá tartozó kérdés. Ebből rögtön következik, hogy “úristen, akkor ez nagyon bonyolult lesz, nem is tudom megoldani”, pedig egyszerűen csak egy kis cselről van szó. A hosszú leírással – ami egyébként még magyaráz és tanít is – a teszt megalkotói pusztán arra kíváncsiak, hogy megérti-e a feladatból a kérdést (amit rendszerint pofonegyszerű megválaszolni). De a magyar gyerek nem szeret olvasni, hát egy több soros feladatleírástól azonnal el is megy a kedve. S miért nem szeret olvasni? Mert nem lehet a mai gyerekekkel a szüleim idejében is már kötelező irodalmat szintén kötelező módon megszerettetni! Be kellene végre látni! Igenis vallom, hogy ráérnek a mélyebb, keményebb szépirodalommal érettebb fejjel találkozni. Addig pedig sok-sok mesét és modern ifjúsági könyvet olvassanak! De ez már megint egy másik téma. Ebbe sem kellene most belemennem. Ááá, ez a hülye PISA-dolog csak veti fel az újabb és újabb problémákat. A fiam mondjuk egyszerűen megoldotta. Éppen nézegette a Robinson Crusoe-s képregényét (esti mesében én a regényt olvasom fel, ő pedig nézegeti a képregényt), amikor megkérdezte, hogy van-e olyan betű, hogy dzé. Mondtam, hogy ilyen hang van, de két betűvel írjuk. Ilyet hallhat az edzeni szóban is. Mire ő, vagy a PISA-tesztben. (Még megsúgtam neki, hogy a pizza és a PISA kicsit más dolog, de nem boldogítottam a részletekkel.)