“Az egyéni örömszerzést jó ideje rossz értelemben használják, és ez az oka annak, hogy a bűn fogalma tapad a szexhez.” (Kiindulás itt.)
A mai bejegyzésem nem lesz valami vidám, pedig a szexről lehet jó kis vicces sztorikat is írni. De mivel tartom magam a feladathoz, miszerint arról írok, amire azonnal asszociálok a mondatról, ezért nem a Szex és New York stílust ragadom meg. Más villant be.
A 90-es évek elején járunk. Adott egy gimis lány, akinek lehetősége nyílik diákújságíróként egy napi lapnak a nyári szünetben bedolgozni. A lány nagyon örül, meg marhára izgatott is, hiszen régi vágya válik valóra. Nagyon élvezi a szerkesztőségi üléseket, a reggeli feladatkiosztást, és azt, hogy senki nem bánik vele úgy, mint egy iskolás fruskával. Néha ugyan zavarja, hogy a szerkesztő átírja a cikkcímeit, vagy kihúzza a számára legkedvesebb mondatokat, de összességében nagyon büszke, hogy rendszeresen megjelennek írásai az újságban.
Egyszer egy komolyabb feladatot bízott rá a főnöke: be kellett járnia a megyét és különböző témákban interjúkat kellett készítenie. Volt ebben cigánysors, munkanélküliség, mezőgazdasági fejlesztés, minden. Fotóst is kapott maga mellé. Büszkébb nem is lehetett volna. Még a 18-at sem töltötte be, de már ilyen komoly témákat bíznak rá! Akkor még nem tudta, hogy ez lesz az utolsó munkája a lapnál. (Na jó, ez itt elég bulvárosra sikerült. Bocs.)
A fotós egy harmincas éveiben járó, nagy darab, izzadós, kövér fickó volt. Jól végezte a munkáját, a főnök elégedett volt vele. A kollégák között ugyan pletykálták róla, hogy nagy nőfaló, meg érdemes vigyázni a társaságában, de a lányt ez nem izgatta. Kölyök volt hozzá. A fotós viszont máshogy gondolta. A sikeres megyei körkép után a hazaúton kocsijával félrehúzódott egy senkiföldjén, mondván muszáj kieresztenie a fáradt gőzt, és szólt, hogy a lány is szálljon ki felfrissülni.
Szép, meleg nyári nap volt. A lány mélyeket szippantott a levegőből az autó mellett és jólesően gondolt a sikeres napra. Aztán hirtelen érezte, hogy a férfi ott áll mögötte. Hallotta a lihegését, érezte izzadságának bűzét. Megfordult.
– – Mi lenne, ha játszanánk egy kicsit cicám, mielőtt visszamegyünk? – ragadta meg a fotós a karját.
A lány egy pillanatra megrémült, aztán jól nevelt fruskaként illedelmesen válaszolt, hogy nem, nem szeretné.
Persze a férfi tovább erősködött, ekkor a lány már hangosabban, de még mindig kulturáltan kérte a férfit, hogy hagyja őt békén. De az nem engedett, egyre inkább beindult. Dulakodtak. A lány ekkor már ordított a férfire. Közel s távol senki, se ember, se állat. Aztán a fotós hirtelen eleresztette a lányt.
– – Szállj be, visszaviszlek.
– – Csak a határig.
Ma sem tudja igazán, miért ült vissza a kocsiba. A város határánál a férfi még egyszer bepróbálkozott, de a lány kimenekült a kocsiból. Másnap azonnal felmondott.
Egy éven belül még kétszer történt vele hasonló eset. Mindannyiszor sikeresen került ki a helyzetekből. De felejteni nem tud.