9 éves koromban két hétig kórházban, egy hónapig pedig otthon voltam karanténban. Az intézményben a szüleimmel csak ablakon keresztül érintkezhettem, és még így is méteres távolságból. A családtagjaimat és az osztálytársaimat beoltották, és amikor engem végre hazaengedtek, szigorúan bezártak a házba. Egy hónap kényszerdöglődés otthon. Ez várt rám. Nagyon szomorú voltam, mert a harmadik osztály mérföldkő volt az életemben, de én nem kezdhettem el. A tanulás, pontosabban a pótolnivalók miatt nem aggódtam egy percig sem, mert akkor még működött a riadólánc, és a falusi pletyka is gyorsabb volt, mint bármilyen szélessávú internet.
A barátaim viszont hiányoztak, és azok a tipikus első szeptemberi órák is, amikor minden a nyári élmények elmeséléséről szól. De hát nem volt mit tenni, a betegség legyőzése volt az elsődleges.
Készség- és képességfejlesztés home officeban
Mint mondtam, épp harmadikos voltam – home officeban –, ezért a szüleim és nagyi foglalkozott velem. Az osztálytársaim naponta hozták a leckét (mondták meg anyunak), én pedig szépen sorban mindent megcsináltam. A hétfők voltak a legproduktívabbak, mert akkor nem volt még tévéműsor sem, így bőven jutott időm mindenre. Olyannyira, hogy a nap nagyrészét akár unatkozással is tölthettem volna.
Ezt próbálta megelőzni nagynéném, aki még a kórházba bejuttatott nekem egy kis hímezni valót. Az cseppet sem zavarta, hogy 8 évesen és 11 hónaposan még sosem volt a kezemben tű, de bízott a „kórtársaimban”. Az egyik narancssárga bőrű néni fel is ajánlotta, hogy megtanít hímezni. Így is lett. Csak otthon fejeztem a művet, mert a fertőző osztályon nem volt mindig kedvem varrogatni, a karanténban viszont muszáj volt elfoglalnom magamat.
Tanulás otthon
Apu is mindent megtett azért, hogy ne szenvedjek a suli hiányától, ezért ő matekórákat tartott nekem.
Elővettük a kártyákat, és a zsírozás és snapszerezés elsajátítása közben magamba szívtam a római számokat, rablórömizéskor az összeadást-kivonást gyakoroltam, de még szorozni és osztani is megtanultam. Igaz, hogy felnőttmódra, mert apu nem emlékezett arra, hogyan tanulnak a harmadikosok, ezért mire visszatértem a suliba, az egész éves matektananyag a fejemben volt.
Ez alatt a karanténos hónap alatt megismerkedtem a sakk alapjaival is, és elolvastam egy csomó Delfin-könyvet.
Emlékszem, amikor szeptember végén végre kimehettem a kertbe és hátul (kerítésen keresztül) beszélhettem a barátaimmal, nagyon boldog voltam. Felemelő élmény volt újra a kortársaim között lenni, és hét lovasszekérrel sem tudtak volna már tovább otthon tartani.
Október 1-én meg is kezdhettem végre a harmadik osztályt, és nagyon nagynak éreztem magam, hogy már nem kisvonalas füzetbe, hanem nagyvonalasba írtunk. Nagymamám feladata volt, hogy erre otthon előre felkészítsen, aki tökéletes munkát is végzett velem. Akkoriban nagyon szépen kerekítettem a betűket, pedig ő még zsinórírást tanult és azt is használta élete végéig.
Találd meg a karantén jó oldalát!
Amikor a kontrollvizsgálaton kimondták az áment az iskolára, nem volt nálam boldogabb gyermek a faluban, de szerintem a megyében sem. Ha most visszagondolok erre az időszakra, mégsem rémlik semmi rossz. Nem szenvedtem attól, hogy be voltam zárva, mert mindig tudtam mit csinálni. Ezt pedig a családomnak köszönhetem.
Ahogy azt is, hogy a faluban senkit sem fertőztem meg, mert betartottunk minden előírást. Az én betegségemet nem a koronavírus okozta, „csak” egyszerű sárgaságom volt, amelyet tudtak kezelni (2 hét alatt 69-szer szúrtak meg…), volt ellene injekció a többieknek, ám ha csak egyszer is megszegtük volna a karantént, akkor nagy baj lett volna. Egy egész falut mégsem olthattak be. 1984-et írtunk akkoriban.
Most is az lenne a legfontosabb, hogy csökkentsük a veszélyhelyzetet, hozzunk értelmes döntéseket, és készüljünk fel arra – most már szülőként én is –, hogy mivel fogjuk lekötni a gyermekeinket. Mert 2 hét tévé nem megoldás.
Nem zárszó
Én most mutattam pár ötletet, és még fogok is hozni jó tanácsokat azzal kapcsolatban is, hogyan kell túlélni a home officet szülőként annak, aki ehhez nincs hozzászokva.
Hiszen tudod, én eleve így nyomom, de mára már több cég küldte otthoni munkára az embereit, és hamarosan te is erre fogsz kényszerülni. Hozzuk ki hát belőle a legjobbat!
Az én akkori karanténomból sikerült.