Amikor először találkoztam a kommunikáció kifejezéssel, annyit tudtam róla, mint az egyszeri gyereklány: a kommunikáció az, amikor beszélgetünk egymással. Nem is vettem komolyan azokat, akik ezt a szakot választották maguknak a főiskolán, egyetemen. Hiába voltak fogalmi ismereteim a kommunikációról, az adóról, a vevőről, a kommunikációs csatornáról, nem néztem soha a téma mélyére. A kommunikáció egy olyan „dolog” volt nekem, amelyet mindenki napi szinten űz.

De ahogy teltek az évek, rá kellett jönnöm, hogy ez a bizonyos „lenézett” tudomány mindennek az alapja. Olyan, mint a levegő: nélküle nincs élet. Minden percben és minden módon kommunikálunk. Ez a létezésünk mozgatórugója, és a kommunikációnkon múlik, hogy az milyen irányba halad. Reményeink szerint a szerethető felé.

Ideje hát meghatároznunk, hogy az életed folyamatait befolyásoló kommunikációd hogyan és mitől lesz az.

A kommunikációd alapja te vagy

Persze ha te nem erre vágysz, ha neked jó, hogy rendszerint félreértenek, túl keménynek tartanak, megosztónak látnak, akkor ne olvass tovább. Annak is van relevanciája, hogy ilyen vagy. A szerethető kommunikáció titka úgyis az önazonosság. Viszont itt azonnal fel is teszem neked az első kérdést: tényleg olyan vagy, ahogyan kommunikálsz?

Amíg ezen gondolkozol, engedd meg, hogy beszéljek egy kicsit még rólad.

A kommunikációd alapja ugyanis te vagy. Nem Pista, nem valamelyik bálványod, nem egy ezer éve elhunyt személy, akitől állandóan idézgetsz, hanem te magad:

  • a te gondolataid,
  • a te felvállalásaid,
  • a te irányultságod.

De vajon tudod-e – és ez már a második kérdésem –, hogy mi van nálad mindezek hátterében? A gondolataid a tieid? Felvállalod magadat mások előtt? A vallott nézeteid belülről jönnek, vagy csak befolyásolható vagy?

A kishitűség a kommunikáció halála

Sokan esnek abba a hibába, hogy úgy azonosulnak másokkal – s ennek értelmében úgy is kommunikálnak –, hogy elnyomják saját magukat. Ennek rendszerint egy komoly oka van: a kishitűség. Hogy nem értékeljük saját magunkat annyira, hogy elhiggyük, a véleményünk, a gondolataink értékesek. Pedig mi más lehetne igazán egyedi, igazán a sajátunk, mint az, ahogyan magunktól (!) gondolkozunk.

A kishitűség gyermeke az önbizalomhiány, amely az előbbiből fakad és évekig kéz a kézben járnak. Ha te is ilyen vagy, azaz nem értékeled magad és nincs önbizalmad, nagy valószínűséggel másokat bálványozol:

  • a szomszédot azért, mert magabiztos,
  • a főnöködet azért, mert erős,
  • a kedvenc íródat azért, mert intelligens,
  • a kedvenc színészedet azért, mert bevállalós,
  • a kollégádat azért, mert stílusos stb.

Most gondold végig, mit szeretsz bennük. Sőt azt is gondold végig, alapvetően mit és kit szeretsz az életedben? Miért szereted ezeket a dolgokat és embereket? Milyen tulajdonságok, tettek, folyamatok tetszenek neked? Ha megvagy, jönnek a következő kérdéseim:

Ehhez képest milyen vagy te? Pont olyan, vagy teljesen más? Vannak-e közös vonások? Megvan-e benned a potenciál, hogy olyan légy?

De engedd meg, hogy még egy kicsit provokáljalak: mi tart vissza attól, hogy olyan légy, mint a vágyott személy vagy személyek? Egyáltalán, tudsz olyan lenni? Ha igen, hajrá. Ha nem, akkor ne erőltesd. Ne erőltesd azt, ami nem te vagy!

Az önismeret szerepe a kommunikációban

A hitelesség és önazonosság soha nem utánzáson, hanem önismereten alapul. Ideje lenne felfedezned saját magad, nem? Ezt azonban csak önfigyelemmel és önfegyelemmel gyakorolhatod.

A belsőd úgyis jelez, ha valamit nem önazonosan csinálsz: ha valamiről nem úgy beszélsz, mint te, hanem mint valaki más. Biztosan ismered azt az érzést, amikor nem magadat adod. Akárcsak egy instaposztban is. Követheted és másolhatod mások képbeállításait, szerethető vagy utálható kommunikációs stílusát, gondolkodásmódját, de az soha nem lesz olyan sikeres és hosszú távon is követőket vonzó, mint ha magadat adnád.

Az emberek igenis szeretik az őszinteséget, és valóban kíváncsiak arra, ki van a posztok, a megnyilvánulások, az arc mögött. Ha te Józsi vagy, akkor legyél Józsi. Ha alapvetően szerény vagy, akkor maradj is az. Ha legbelül egy vidám ember vagy, akkor ne akarj a szívekre hatni szomorú megnyilvánulásokkal. Érted? Értesz?

Attól lesz szerethető a kommunikációd (minden területen), ha

  1. hiteles, vagyis önazonos vagy,
  2. nem utánzol másokat,
  3. nem mások idézeteiből élsz,
  4. foglalkozol a társaiddal,
  5. reagálsz a saját dolgaidra.

Fordítsuk ezt le a közösségi médiára 2 mondatban:

  • Ha posztolsz, tedd azt őszintén és ne azért, mert Pista is erről írt.
  • Ha jönnek reakciók, te is reagálj. A negatívokra is.

Ennyi. Ezek a kommunikáció szerethetőségének kiindulópontjai. Az már más kérdés, hogy nem mindegy, ezt hogyan „csinálod”.

Ez kell még a szerethető kommunikációhoz

Mert lehetsz ugyan brutál őszinte, de ha buta vagy (bocs!), ha pocsék a helyesírásod, ha csak öncélú a kommunikációd, semmit sem fogsz elérni. Legfeljebb egy olyan közeget gyűjtesz magad köré, amilyet nem biztos, hogy szeretnél.

Fejleszd hát magad! Tudod, life long learning. Nem szégyen az!

  • Tanulj meg helyesen írni, kérlek!
  • Fejleszd a szókincsedet!
  • Nézz utána, mi foglalkoztatja a követőidet!
  • Légy érdeklődő!
  • Légy figyelmes és empatikus!
  • Ne zárkózz be a világodba és
  • játssz sokat! Akár szerepjátékokat is, hogy a fentiek könnyebben menjenek.

De mindenekelőtt nézz magadba: hogyan várhatnád el, hogy sokan kövessenek, kedveljenek, ha te sem figyelsz rájuk? Ha nem tiszteled meg őket azzal, hogy magadat adod? Nem mondom, hogy szeresd magad, mert az nem megy parancsszóra. De azt biztosan tudom, hogy ha az önazonosság útjára lépsz, előbb-utóbb az is jön majd magától. Önazonosság = hitelesség = szerethetőség.

Kommunikálni pedig csak így van értelme.

(További cikkekért szövegírásban kattints ide.)

Pin It on Pinterest