Bevallom őszintén, elkapott a harci láz, hogy igazán bulváros címmel vagy felütéssel kezdjem ezt a cikket. Valami olyasmivel, hogy A kompetenciamérés feladatainak összeállításához nem kell tanárnak lenni. Mert ez az igazság. De aztán elvetettem az ötletet, hiszen nem az a célom, hogy megkeverjem azt a bizonyost, hanem hogy megvilágítsam, mi is ez az egész ramazuri a 6., 8. és 10. évfolyamon ilyenkor, május végén.
Ettől függetlenül tényleg nem mehetek el amellett szó nélkül, hogy kik állítják össze ezeket a „tudáspróbákat”.
Álláshirdetés kompetenciamérés írására
Egy egyszerű gugli-keresés során keveredtem az Oktatási Hivatal honlapjára, ahol tavaly feladatíró munkatársat kerestek a matematikatesztek összeállításához. (Aztán volt még ilyen 2012-ben, 2014-ben is, és gondolom, máskor is.)
Jelenleg az alábbi szöveg olvasható az álláshirdetésben:
„Az Oktatási Hivatal feladatíró munkatársat keres az Országos kompetenciamérés matematikatesztjének összeállításához.
Fontosabb feladatok:
- matematikafeladatok írása
Elvárt kompetenciák, feltételek:
- legalább megkezdett felsőfokú tanulmányok
- adott évfolyam(ok)on tanuló diákok életkori sajátosságainak ismerete
- a tanulók matematikai tudásának ismerete
- a Microsoft Office programcsomag (Word, Excel) felhasználói szintű ismerete
- kreativitás (az élet sok területéről származó, különféle élethelyzeteket megjelenítő matematikai problémákat, kérdéseket várunk)
- proaktív, precíz, önálló munkavégzés
- szakszerűség
Amit kínálunk:
- foglalkoztatás megbízási szerződéssel
- teljesítményalapú juttatás
A munkavégzés helye: A feladatírás otthon végezhető munka.”
Nos, ebből egyértelműen kiderül, hogy egy iskolai tesztsor összeállításához, amely adott esetben akár érdemjeggyel is minősíthető (erről még később ejtek pár szót), nem kell tanárnak lenni. Sőt, bármilyen felsőoktatási intézmény hallgatója lehetsz. „Csupán” az a lényeg, hogy ismerd a diákokat, a tudásukat, tudd a word-öt kezelni és légy marha kreatív. Ez tavaly ki is merült abban, hogy az egyik feladat főszereplője, nevezetesen Koknya úr zed pénzért tart edzéseket.
Mielőtt azonban azt hinnéd, szidni akarom a feladatokat, leszögezem, hogy nem. Nekem soha nem volt bajom velük, csak érdekesnek találom ezt a tényt. Vagy furcsának. Ugyanakkor lehet, hogy egy fősulisnak vagy egyetemistának több köze van az élethez, mint a mai tananyagoknak. Ennek később még lesz jelentősége.
A kompetenciamérés feladatai
Szerintem mind matekból, mind szövegértésből érdekesek, olvasmányosak, csak … és igen, van egy csak. De ez nem feltétlenül a mérés hibája. Egy picit messziről kell kezdenem, hogy értsd, én miben látom a problémát.
A kompetenciamérés elsődleges célja, „hogy megismertessék a tanárokat az egyes feladatok mérési céljaival és statisztikai paramétereivel. A diákok feladatonkénti eredményeit elemezve a tanárok képet kaphatnak arról, hogy diákjaik milyen problémákkal, hiányosságokkal küzdenek, melyek azok a területek, amelyekre nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a jövőben, és milyen fejlesztési feladatokkal kell megbirkózniuk. A feladatokat tartalmazó kötetek az országos eredmények bemutatásával mindehhez keretet és viszonyítási pontokat nyújtanak. A kötetből kiderül, hogy mely feladatok okozták a legtöbb gondot a diákoknak, melyek esetében választottak sokan valamilyen tipikusan rossz választ, és melyek nem okoztak problémát a diákok többségének.” (www.oktatas.hu)
Tehát tulajdonképpen ez egy szintfelmérő, egy jelzés, hogy tudjuk, milyen matematikai vagy szövegértési (értelmezési) területeket kell még fejlesztenünk a gyermekeknél ahhoz, hogy a nagybetűs ÉLETben jól boldoguljanak. És ez tök jó! Tényleg.
Mire jó a kompetenciamérés?
Mert a kompetenciamérés feladatai nagyrészt életszerűek. Vannak benne nehezebbek, könnyebbek (különböző szintek szerint vannak besorolva és értékelve), hogy valóban minden kompetenciát, vagyis hozzáértést vizsgáljanak. (És itt végre nincsenek olyan nagy hülyeségek, mint a középiskolai felvételiben.)
A hozzáértés azt jelenti, hogy hogyan boldogulsz majd az ilyen típusú feladatokkal az iskolán kívül. Maradjunk Koknya úr edzéseinél:
A példában azt kellett kiszámolni, hogy a beszedett edzésdíjak alapján mennyiért kell edzőtermet bérelnie ahhoz, hogy nyereséges maradjon. Ez teljesen rendben lévő kérdés, a mai vállalkozói világban mindenki oszt-szoroz, hogy minimum a pénzénél maradjon, illetve ideális esetben profitot termeljen.
Koknya úr havi 3000 zed nettó nyereségre hajtott, amelyhez volt 11 tanítványa fejenként és óránként 700 zed óradíjjal. Vagyis edzésenként megkeresett 11*700 zedet, azaz 7700 zedet, és mivel 3000 zedet félre akart magának tenni, ebből max. 4700-at adhatott volna ki terembérlésre. Logikus? Az. Ki tudja ezt számolni egy hatodikos gyerek? Nem. Pedig nem nehéz. Csakhogy a gyerekek nem ehhez vannak szokva az iskolában, hanem ahhoz, hogy számold ki az alábbi képletet: (11*700)-3000= ________
Hogy pont ezért vannak szöveges feladatok is a matekkönyvekben? Igen. Csakhogy olyan nyelven, hogy még az én kifejezetten értelmes harmadikos fiam is világgá megy tőlük. Hogy ez meg a szövegértési kompetencia problémája? Ha akarom, igen, ha akarom, nem. És szerintem nem, hiszen úgy vannak megfogalmazva már a feladatok, hogy az én fülem is ketté áll.
Miért sikerülnek rosszul a tesztek?
Írtam már erről többször is, sőt a Demokratikus Konferencián is szóba hoztam, hogy a tanárok általában képtelenek a gyerekek nyelvén tanítani. A tankönyvekről már nem is beszélve.
Másrészt gond az is
– amit az előbb csak egy egyszerű matematikai egyenlettel érintettem
– , hogy az iskolai tananyagoknak semmi köze az élethez. Ergo a gyerekek bebiflázzák, ami kell a sulihoz, miközben a kompetenciamérés azt nézné, érettek lesznek-e az élethez. És ezt az OH is aláírja. (!) Idézem:
A (…) feladatok sem az adott tanév és különösen nem az adott iskola helyi tantervéhez illeszkednek, hanem elsősorban azt mérik, hogy a tanulók milyen mértékben képesek a megszerzett tudásukat a mindennapi életből vett példák megoldása során mozgósítani.
Mit tesz az iskola?
A kompetenciamérés évében már szeptembertől – a hivatalos tananyag mellett – kompetenciateszteket gyakoroltat a diákokkal mind matekból, mind „magyarból”, akik így
- dupla terhelést kapnak,
- megutálják mind a tananyagot, mind a kompetenciamérést (hiszen az tényleg nehéz az évek alatt kockára reszelt fejüknek),
- nem mellesleg feleslegesen rá is paráznak, mert ez mégiscsak országos, és lehet, hogy osztályozzák is,
- sőt mivel májusban írják, akár le is ronthatja az év végi jegyüket.
Sok helyen ugyanis ezzel fenyegetőznek a tanárok, aztán vagy beváltják vagy nem a fenyegetéseiket. S hogy ezt miért teszik? Mert a kutya nem venné komolyan a mérést, főleg nem egy nyolcadikos, akinek a nyolcadik év végi jegy sehová sem számít. A kompetenciamérés idejekor már tudja, hogy hová vették fel, mi lesz vele, tehát nagy ívben sza tesz az egészre.
A hatodikosok és a tizedikesek persze nem. Az előbbiek csak jól kikészülnek, mert nekik ez az első, a NAGY ORSZÁGOS JAJ-TESZT, az utóbbiakat pedig tényleg be lehet rezeltetni egy rosszabb jeggyel. Hiszen tényleg soha nem lehet tudni nálunk, mikortól számítanak majd be a 10-dikes jegyek is a továbbtanulásba. A felsőoktatási felvételi rendszer és az érettségi is képes váratlanul egyik hónapról a másikra (és nem is kifutó rendszerben, ahogy azt már tapasztalhattuk) megváltozni, és ezt ők is tudják.
Osztályozható-e a kompetenciamérés eredménye?
Az Oktatási Hivatal hiába írja, hogy nem javasolja a komptenciamérések eredményeit érdemjegyre váltani, mégis meghagyja ezt a lehetőséget az iskoláknak:
„(…) az országos kompetenciamérés feladatlapjainak a mérés után közvetlenül történő érdemjeggyel való értékelését, az év végi osztályzat kialakításában való figyelembevételét nem javasoljuk.
Mindemellett, mivel az iskola kiemelt feladata a kompetenciák, és ezen belül is az Országos kompetenciamérés által vizsgált kompetenciák folyamatos fejlesztése, ezen pedagógiai folyamat eredményeinek folyamatos nyomon követése szintén természetes pedagógiai cél. Ha ebben a folyamatban használják a korábbi évek már ismert és bemért paraméterekkel bíró feladatlapjait, feladatait, és a helyi értékelés skáláit ezen ismert paraméterekre alapozva alakítják ki, szakmailag nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy a kompetenciák fejlődésének rendszeres iskolai mérése az egyik eleme legyen a tanulók értékelésének.”
Mi a baj a hazai méréssel?
Több minden:
- A gyermek nem látja az értelmét, és a kutya nem magyarázza el neki.
- Ha elmagyarázza, és meg is érti, akkor sincs motivációja, hogy komolyan vegye,
- hiszen maga a suli, a továbbtanulás olyan messze van a kompetenciafejlesztéstől, mint Popper kutyája a versektől.
Vagyis megint van valamink, csak a háttérstruktúra hiányzik hozzá. Mint oly sokszor. Értsd, van egy tesztünk visszajelzésre, csak nincs hozzá normális oktatási rendszerünk értelmes tanmenetekkel, tananyagokkal. És ez – hogy-hogy nem – ezer éve így van az oktatásunkban. Azóta legalábbis biztosan, mióta én tanár vagyok.
Idén töltöm a 44-et, számold ki, mióta is. Annyit segítek, hogy 5 éves gimibe jártam, és nem vettek fel elsőre az egyetemre, ahol 1 ponttal maradtam le. (Na, ez is egy tipikus kompetenciaméréses feladat lehetne, amelyben mindig van felesleges infó is. Jelentkeznem kellene az álláshirdetésre, hmm?)
Miért nehéz a szövegértés?
És hogy mi van a szövegértéses feladatokkal, és miért utálják azt talán még jobban a diákok? Ugyanazért, mint a matekot, annyival megspékelve, hogy olvasni sem szeretnek. Pontosítok, hülyeségeket. És itt most megint nem a tesztek szövegét szidom, mert a tavalyi répás kifejezetten érdekes volt, hanem a tankönyveket.
Viszont ha a kezükbe adsz egy nekik való regényt, falni fogják, akármilyen vastag is, akárhány kötetből álljon is. A lányom is sorra fogyasztja a jobbnál jobb ifjúsági regényeket, de tankönyvet csak végső esetben venne elő. Még tanuláshoz is csak a füzetet akarja használni. És ez mutat valamit…
_____________
Ha többet szeretnél tudni a kompetenciamérésekről, itt megtalálod az eddigi feladatokat. Amennyiben pedig a magad szövegértését kívánod tesztelni, elég, ha csak a kompetenciatesztek áltudományos bevezető oldalait lapozgatod: garantált agyhalál.
Viszont ha engem végigolvastál, és félre sem értettél, most beírhatsz magadnak száz ötöst is. Értelme nincs, de legalább a vállunkat megveregethetjük: jó munka volt, férfimunka volt.
Az idegen nyelvi mérésekről pedig juszt se írok. Az eleve pusztulásra van ítélve.