Maradjunk annyiban, hogy húzós, rohangálós. Meghittnek is mondhatnám azért, de a logisztika szereti átvenni az irányító szerepet. Ettől függetlenül mi mindent megteszünk az ünnepi hangulatért. Még egy 21 hónapossal nehezítve is.
Mert ő pont lesza őt pont nem érdekli, hogy miért gyűlnek a karácsonyi díszek az Anya asztala alatti dobozban, vagy miért gyújtunk gyertyát vasárnaponként. Őt a tények izgatják, vagyis maga a tűz, a csillagos fényfüggöny és az apró darabokra törhető arany virgácsok. Éppen ezért az előkészületek nálunk inkább arról szólnak, hogy „Nee!”, „Vigyázz!”, „Menj arrébb!”
A karácsonyi logisztika
Azért addig már eljutottunk, hogy megbeszéltük, ki, mikor, merre lesz. Az én kettőm az apjuknál kezdi a téli szünetet, ezért Szentestén nincsenek velünk. Ahogy a legnagyobb sem, mert neki ez anyás időszak. Ebből következik, hogy ezt a napot a legkisebb fenevaddal töltjük édes hármasban. Mármost féltem a karácsonyfát, pedig még azt sem tudjuk, milyen lesz. Most, hogy végre van kertünk, hajlunk a dézsásra, ugyanakkor a szőnyeg és pont Leon miatt megfontoljuk a műfenyőt is. Utáljuk mind a ketten, de a biztonság és a könnyű takarítás ígérete miatt veszni látszanak az elveink. Végül is fenyő van az adventi koszorún és valahol talán még megtalálom az adventi illóolajat is. Hogy ez hamisítás? Igen. De nekem a karácsony soha nem a külsőségekről szól. Sokkal fontosabb, amit belül jelent. Annak meg vajmi kevés köze van a mű vs. igazi tárgyakhoz.
Szóval a Szenteste hármas buli, így az igazi családi ünnep nekünk 25-én kezdődik. Addig szerintem mi sem ajándékozzuk meg egymást (már ha lesz mivel, mert mindkettőnknek fontosabb most a lakás széppé tétele). Kedden tehát összeszedjük a maradék három gyerkőcöt a főváros két különbözőszegletéből és onnantól kezdve pár napig együtt is maradunk.
A karácsonyi menü
Hogy mi lesz az ünnepi menü, arról dunsztom sincs. Majd megkérdezem a bandát, mihez lenne kedve. Tavaly kacsacomb volt édes burgonyával, krumplival, hamis mákosgubával, és bolti diétás bejglivel. Idén passzolom még a kérdést. Azért nagyon szeretnék rendesen sütni-főzni. Az egyik adventi feladatba (tudod, nálunk idén nem csokik, hanem üzenetek kerülnek az adventi naptárba…) be is tettem – ööööö az Angyalka -, hogy készítsünk együtt süteményt. Szerintem 20-ára fogja ezt időzíteni, mert akkor a két nagyobban még itt van. Valami tartós kellene. Talán linzer.
Na, de menjünk tovább. 26-án hosszú nap vár ránk. Ekkor megyünk át a férjem családjához ebédre, majd onnan visszavisszük a legnagyobbat az édesanyjához (koncert-programjai lesznek a fiúnak), és irány „Szibéria”. Valamikor estére haza is érünk az én családomhoz, és vissza sem jövünk 30-ig. Kivétel a férjem, aki két nap után mégis, hiszen a legnagyobbunk addigra ki is bulizza magát.
Otthon első körben a tesóimmal és szüleimmel ünneplünk, aztán 27-én a nagy-nagycsaláddal. Ez praktikusan azt jelenti, hogy például az én gyerekeimnek összesen hatszor jön a Jézuska. Ez az egyetlen helyzet, amire azt mondják, hogy van jó is a válásban… Hát, igen. Azért gondolhatod, egyikünk sem így tervezte. Sem a férjem, sem én. No, de ez van, így lettünk teljes család végül, és akkor ebből hozzuk ki a legjobbat a gyerekeknek és magunknak is.
Kiskarácsony, nagykarácsony
Nem tudom, idén hányan jövünk össze otthon, de minimum 32-en leszünk. (42 a rekord eddig.) Mielőtt rosszul lennél, elmondom, hogy mi ezt pont így szeretjük, és ebben is nőttünk fel. Piciként mindig mi mentünk nagyihoz, aztán miután már velünk élt, hozzánk jött minden unokatesó, nagybácsi, nagynéni (anyuék ágáról, a többiek sajnos nagyon messze vannak).
Bár a nagyszüleim már régóta nincsenek velünk, a szokásokon nem változtattunk. Anyu és apu sok-sok finomságot készít gondolva az összes diétázóra, cukorbetegre is, a többi család pedig hoz még egyéb kaja-hozzájárulást. Keresztanyám franciasalátát, egyik unokatesómék kókuszgolyót, nővérem valami extra házi sütit, nagybátyám fokhagymamártást, és így tovább.
Csak én nem szoktam vinni semmit, örülök, ha itthon lesz kaja. Otthon (mármint anyuéknál) viszont enyém a mindenkori gyümölcssaláta elkészítése, így – gondolom – idén sem lesz másként. Aztán svédasztalos folyamatos evés-ivás-beszélgetés van addig, amíg a Jézuska meg nem szólaltatja a kis csengőt.
Ekkor születési sorrendben és libasorban megindul a nép a hátsó szobába, ahol már forog a gorkiji (Nyizsnyij Novgorod) forgótalpon álló fa és villódznak a fényei. Időnként pár másodpercre ki is alszik egy-egy sor, és a fa is körönként megbillen, mi pedig lelkesen énekelgetjük a karácsonyi dalokat. Szerencsére most már olyan sok gyerek van, hogy legalább szépen is hangzik.
Aztán valaki megszólal, hogy kapcsolja fel a legközelebb álló emberke a villanyt, és megy a körbepusziszkodás. Ezt szeretem a legjobban. Mindenki mindenkit köszönt és közben sírunk, nevetünk és igyekszünk nem kihagyni senkit. Én a tesóimat szoktam utoljára hagyni. Tudjátok, a végére a legjobb falatot.
A karácsonyi ajándékok
Az ajándékok mindeközben családonként csoportosítva várják gazdáikat. Régebben a bontogatásnál is életkor szerint mentünk sorba, most viszont egyszerre eshet neki az összes lurkó, különben hajnalig ülehtnénk a szőnyegen. Ja, mert elég ülőhely persze nincs. Van, hogy az asztal alatt is csücsül valaki.
De visszatérve az ajándékokra. Rendszerint nem tudjuk, kitől mi érkezett, hogy tényleg azt hihessük, a Jézuska járt nálunk. Persze a csomagolópapírok árulkodók, de a mai napig van olyan ajándékom, amit nem tudok, kitől kaptam. És ez szerintem csodás dolog.
Késő estig így vagyunk. Együtt. Beszélgetünk, rengeteget nevetünk és tényleg szeretjük egymást. Aki pedig épp ráér, mosogat. Mert anyuéknak nincs mosogatógépük. Nem akartak a hétköznapokra kettejüknek. Szóval időnként cserélgetve egymást hol hugi, hol keresztanyám, hol anyu, hol én mosogatunk. A nép pedig szétszóródik az összes szobában. Sokszor csak annyit hallunk, hogy „Nem láttad az öcsémet?”, „Á, hát erre vagy!”, „Veled még két szót sem tudtam váltani.” Igazi forgatag, igazi szeretetünnep.
Úgyhogy, nem ártana készülődnöm végre. Például kitakarítani a házat. Előre gondolkodván ebben is segítségül hívtam az angyalkákat. Jövőhéten legalább kétszer is takarítós adventi feladat érkezik meg reggelre a gyerekekhez. (Ezen a héten még a lakásfelújítás utolsó fázisai viszik a prímet, mert hát ne feledjük, bent lakva lassabban megy a meló.)
Viszont most már tényleg csak a járólapok lerakása és a fürdőszoba van hátra. A karácsonyfa pedig végre rendesen el fog férni. Már nagyon várom.
Én tényleg szeretem ezt az ünnepet logisztikástól, rohangálástól, mindenestől együtt. Mert féltve őrizzük a karácsony lényegét és fogjuk is mindig.