Megpróbáltam egy sorrendet felállítani a szerintem legfontosabb dolgokról az életben (erényekről/szükségekről), amelyek meg-, illetve betartásával nyugodtabb életet élhetek.
Nem titok, és aki ismer, tudja, hogy a Dalai láma írásai, gondolkodása, iránymutatása sok mindenben követendő példa előttem. Családi életem mizériája adta meg anno a kezdő lökést a változtatáshoz, de már középiskolás koromban elindultam ezen az úton. Igaz, akkor még nem tudtam, pontosan melyiken is.
17 évesen elolvastam Az öt világvallást és éreztem, bőven lesz mit tanulnom. Csak mostanra állt össze bennem egy körülbelüli irány, amelyet végig kívánok járni. Mert sehogyan sem volt jó az, amit közel 40 évig csináltam. Persze voltak látszatok, eredmények (család, gyerekek, munka, hivatás, stb.), de legbelül sosem volt jó.
Hogyan lehetünk boldogok?
Banális kérdés. Én könyvekből akartam megtudni. Bevásároltam egy csomó könyvet a boldogságról, hogy megszabaduljak a depitől és a pániktól. (Igen, magamtól nem ment.) Volt, ami kifejezetten zsé-kategóriás írás volt, kezembe került viszont olyan is, ami villámcsapásszerű felismeréssel bírt.
Ilyen volt többek között A boldogság művészete Dr. Howard C. Cutlertől, ami nem más, mint egy beszélgetés a XIV. Dalai lámával. Ugyanilyen hatással volt rám Őszentsége Túl a valláson című kötete is, amelyben éppen arról ír, hogy a mai világban a régi felfogás szerinti vallásnak – mint olyannak – már nincs értelme. A dogmákat, bigottságot elítéli, sokkal nagyobb hangsúlyt kell szerinte fektetni a belső békére, erkölcsre, az útkeresésre, a személyiség fejlődésére. Szerintem is.
Hogy miért?
Mert tényleg így lehetek csak elégedett az életemmel. Így élhetek panaszkodásmentesen, nyugodtan, kiegyensúlyozottan.
Az én 3 pontom
Ezt tulajdonképpen Kurt Tepperweintól kaptam az Iránytű az élethez c. könyvéből. Elég gyorsan eljutottam vele arra a gondolatra, hogy nagyon sok mindenen változtatnom kell, ha “túl akarom élni” az életet.
Ma már sokkal erősebb vagyok, mint valaha. Vannak még visszaesések, kétségbe esések, elesések, de könnyebben viselem a megpróbáltatásokat. (Most ez úgy hangzik, mintha valami szörnyű sorsot kaptam volna az élettől, holott sokan mindenüket odaadnák azért, hogy így létezhessenek, ahogy én. Ez időnként lelkifurdalást is okoz, de tudom, hogy mindenkinek más a keresztje. Nekem ez.)
A kulcsmondatom, hogy el kell fogadni az utunkba kerülő feladatokat, embereket, történéseket. El kell fogadnunk azt, amink van, amink nincs, ami adódik, ami történik.
Mert véletlenek nincsenek.
Így jön hát ki az én három pontom, a három szerintem legfontosabb dolog az életben:
- az elfogadás,
- a türelem és az agyoncsépelt
- szeretet.
Az elfogadás
Nekem ez a legnehezebb. Sokszor belepistulok abba, hogy elfogadjak dolgokat, embereket. Hogy elfogadjam, a gyermekeim, a férjem, a barátaim mások, mint én. Hogy nem mindenben gondolkodunk hasonlóan. Hogy mindenkinek mást jelent például a pihenés, a rend, vagy a szórakozás. Hogy más a fontos a lányomnak és más nekem. Hogy más időbeosztás szerint él a férjem, és más ételeket szeret, mint én. De ha távolabbra nézek, az is ugyanilyen nehézséget okoz, hogy a mai közéletet elfogadjam. A mai társadalmi fókuszt, a mai átlaggondolkodást. Igen, nekem az elfogadást kell kőkeményen gyakorolnom nap mint nap. Magammal szemben is.
A türelem
Azért, mert mindig mindent siettetni akarunk. Most azonnal történjen! Most azonnal kell! Hűbelebalázsok vagyunk. Feketén-fehéren látunk, gondolkodunk. Ezt legyőzni nagyon nehéz, még nehezebb azonban elfogadni, hogy türelmesnek kell lennünk. Carpe diem, mondtam mindig, pedig nem. Ez így, önmagában nem jó út. Nekem semmiképp.
És végül a szeretet
Ami lehet első, második, harmadik is a sorban. Ezt nem részletezem külön. Nagyon sokrétű téma, és sokkal okosabb emberek értekeztek már róla. Egy biztos, enélkül semmi értelme itt lenni.
Viszont sokat játszadozom ezzel a fenti három fogalommal a “tyúk-tojás”-effekt szerint: elfogadás-türelem-szeretet. Mi az első? Mi a legfontosabb? Egy filozófia dolgozatot megérne a kérdés. De persze nem itt. Valamikor talán majd szétszedem a témát magamnak, hátha azzal is előrébb leszek. Te mit mondanál? Melyik az előrébb való? (Ha sorrendet kellene felállítanod…)
De az is érdekelne, hogy neked mi a három pontod, a három legfontosabb fogalmad az életben maradáshoz?